Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti mennyire engeditek, hogy beleszóljon anyós/após a házvezetésbe? Mit tennétek a helyemben?
A vőlegényemmel 2 éve lakunk együtt a szüleitől kapott lakásban. Ő 25/F , én 21/L vagyok. A szülei sokat támogatnak minket (bár sokszor mondtam, hogy nem szeretném elfogadni, például a lekvárt, amit adni akart a párom anyukája, mondtam neki, hogy majd veszek én, vagy kifizetem, de kedvesen, finoman mindig ad), ezért persze hálásak vagyunk, tényleg nagyon rendesek. Soha nem kértem még tőlük semmit, amikor náluk vagyunk mindig megkérdezem miben segíthetek, mosogatok, segítkezem.
Amikor nálunk vannak, akkor állandóan nyitogatják a szekrényeket, nézelődnek, ami egyrészt jogos, mert végülis az ő házuk, viszont a mi otthonunk, és ez engem nagyon zavar. Valószínűleg azért nyitogatják a szekrényeket, hogy van-e valamiből kifogyó, amit hozhatnának, bár szerintem van benne egy jó adag kíváncsiság is, mivel mindenhova benéznek amikor nem vagyunk itthon és pakolnak.
Múltkor az apukája szó nélkül átrendezte a gardróbot, ahol háztartási eszközöket/iratokat/egyéb dolgokat tartunk, mert szerinte nem volt elég rend.
A párom anyukája kb naponta végig takarítja a lakást, én kb hetente, de nincs piszok, a ruhák között is tökéletes a rend, csak sajnos pici a lakás és egymás hegyén hátán vannak a dolgok a gardróbban és a konyhaszekrényben, bár annyira nem vészes.
A páromnak mondtam, hogy eléggé idegesít, hogy mindig benéznek mindenhova, meg az apukájának minek kellett átrendeznie a gardróbot, amikor én tudom mi hol van... Erre az volt a válasza, hogy nekem kuss a nevem, mert nagyon sok mindent kapunk tőlük és ez az ő házuk, azután persze elpanaszolta az anyukájának, hogy milyen gonosz vagyok.
Mit tennétek az én helyemben? Ez hálátlanság? Titeket zavarna?
Köszönöm a válaszokat!
"a szüleitől kapott lakásban"
Két biztos megoldás van:
1. Te, mint nő kezdesz lassan de biztosan gyűjteni ingatlanra, pár év múlva biztosabb leszel benne, hogy saját neveden, vagy közös néven legyetek majd tulajdonosak.
2. Szintén kell gyűjteni pénzt arra, hogy a szülőktől lassan, de biztosan megvehessétek a lakást. Sajnos ez a megoldás nehézkes lesz még akkor is, ha betonstabil közöttetek a szerelem, mert a szülők állandóan belekotyognak mindenbe.
Azt ne feledd soha: ha párod még huszonévesen is egy nagy pólyásgyereke a szüleinek, akkor te mindig is alul fogsz maradni a szülőkkel szemben, rengeteg csatát fogsz veszíteni velük szemben még akkor is, ha már közös gyerekek lesznek. Mindig te leszel a rossz anya a szemükben és állandóan le fognak járatni.
Emiatt kerülni az érett nők messziről a pólyásgyerek fejű 20-30-asokat.
figyelj, végül is igaza van. te csak ott élsz, közöd hozzá semmi. ennyi.
ha nem tetszik, dolgozz és költözzetek külön.
Dolgozom, tanulok is mellette, hogy javítsak az eddigi érettségimen, főiskolára mehessek és még többet keressek, de lássuk be, hogy ebben az országban egy nő átlagkeresettel kb 60 éves korában tudna önállóan házat venni hitel nélkül. Gondolkodtam azon, hogy 30 éves koromra összegyűjtök valamennyit és hitellel kipótolva veszek egy kislakást Pesten (szülői támogatsa én nem számíthatok, meg elég önálló voltam mindig is, nem is várnám el), csak ezzel az a baj, hogy 30 éves koromban, már anyuka szeretnék lakni és egy 25 nm-es lakásban, smogban nem éppen a legideálisabb lenne.
Beszéltünk arról, hogy közösen egyszer egy kertes házat, ha gyereket szeretnénk, de az nagyon drága, és ő nem is akar közösködni, mert ha esetleg válnánk (sosem lehet tudni mit hoz a jövő), akkor csak a gond lenne belőle.
szóval nem akar közösködni. jól van. szóval vagy kussolsz vagy mész a híd alá.
anyuka rángatja
te meg akkora vaksi vagy hogy fáj.
szerintem szülj neki, és akkor be vagy biztosítva, de véletlen se dolgozz
Kedves 5. válaszoló, te meg annyira okos vagy, hogy ha neked ez fáj, akkor én már haldoklom a fájdalomtól miattad. Nem mondom, hogy nem akarhatna az anyukája nálam egy 50szer tökéletes nőt a fiának, mert biztos így van. Az más kérdés, hogy a fia nem érdemelne tökéletes nőt, mert rohadtul messze áll tőle.
Viszont nagyon sokszor volt, hogy összevesztem a fiával előtte (nem játszom meg magam előtte), és nekem adott igazat, hogyha eddig nem értett velem egyet vagy problémája volt azt elmondta. Nem mondom, hogy óvatosan nem próbálja befolyásolni apróságokban, de jó emberismerő vagyok és aljas módon, gonoszul nem hinném, hogy túrna el a fia mellől, bár, azt tudom, hogyha az előbb említettek miatt sok probléma lenne, akkor ez az állapot megváltozna.
Szerintem a párod részéről igen rossz döntés, hogy hagyja a szüleit így „elkanászodni”. Nyilvánvaló, hogy te nem vagy olyan pozícióban, hogy érdemben beleszólj, bár a párod reakciója nagyon negatív volt.
Az ő dolga lett volna már a kezdetek kezdetén lefektetni az alapokat. Nyilván hálásnak kell lenni a szülőknek, de a hálát nem így kell kimutatni, nem kell megengedni nekik mindent. Nálam ilyen szóba sem jöhet/jöhetne.
Ha a párodat nem tudod meggyőzni, akkor egyelőre lehet, hogy jobb, ha lenyeled a dolgot, mert könnyen lehet, hogy közellenséggé válsz, ha megprbálod kirekeszteni a szülőket. Látszik, hogy nagy befolyással vannak a párodra is.
Alapvetően szerintem nem anyósodék, hanem a párod a legnagyobb gond!
Hogy beszél így veled? Mi az, hogy kuss a neved? És mi az, hogy a hátad mögött panaszkodik rólad az anyjának. Még csak a vőlegényed, jól gondold meg ezt a házasságot.
Finoman mondd meg anyósodnak, hogy tudod, hogy az ők lakásuk, de a Ti otthonotok és a rendért-rendetlenségért Ti vagytok a felelősek és megoldjátok.
Ez nem hálátlanság.
Kommunikáció és kommunikáció!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!