Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » A barátom szülei egyáltalán...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

A barátom szülei egyáltalán nem kíváncsiak rám, miért lehet ez? :- (

Figyelt kérdés

A barátommal hamarosan 2 éve leszünk együtt. Ő 12 évvel idősebb nálam, Én 21 vagyok.

Ismerem a szüleit, kb. fél évesek voltunk amikor megismertem őket, de nem tervezett találkozó volt, hanem spontán.

Kezdetben egyszer-kétszer volt közös programunk négyesben, de csak a "bemutatást" követően, és úgy tűnt hogy a szüleinek akkor sem volt kedve hozzá. A barátom egy ideig próbálkozott, hogy menjük el wellnesezni, várostnézni stb. négyesben, de végül mindig lemondták. Ezt akkor még annak tudtam be, hogy a szülei idősebbek (59-60év) és biztos már nem vágynak annyi kimozdulásra.

A barátom külön lakik tőlük (nem lakunk együtt) és eleinte sokszor jöttek hozzá beszélgetni, beköszönni, ilyesmik. Általában mindig csináltam valami finomat, megkínáltam őket üdítővel, ahogy ilyenkor illik. Ennek ellenére sosem kérdezték meg hogy vagyok, vagy milyen az egyetem stb. De mindig kedvesek velem, mondjuk Anyukájának néha vannak fura megjegyzései, de nem konkrétan bántóak.

Idővel kezdtem besokkalni a szüleitől, mert már ott tartottunk, hogy rendszeresen a barátomnál voltak és a viselkedésük nem volt határozottan bántó, de olyan érdektelennek tűntek.

Pl. Egyszer az Anyukája jött a barátomhoz és Én hátul voltam a kertben, amikor hátrajött és meglátott akkor ez volt az első szava: "Ja te is itt vagy?"

Vagy: A barátom házánál felújítási munkálatokat végeztünk és átjöttek a szülei segíteni. Egész nap együtt dolgoztunk, Én főztem, takarítottam is és próbáltam segíteni ahol tudok. Miután elmentek a szülei a barátom mondta, hogy mivel egész nap keményen dolgoztak ezért a szülei úgy döntöttek, hogy másnap elviszik őt fürdőzni egy wellnes központba. Szóval hármasban. Ez még nem is fájt volna olyan nagyon, de az a tudat szörnyű volt, hogy ezt úgy beszélték meg aznap, hogy Én még véletlenül se halljam meg, nehogy el kelljen hívni :-( Nem tudom, Én nem ilyen családban nőttem fel.

Anyukámmal élek és a bátyámmal, a barátom már többször volt nálunk, karácsonykor, ünnepekkor nem csak a szűk családi kör, hanem már a tágabb család is szívesen látja Őt, és mindenki tiszteletben tartja a döntésemet.

Ezzel ellentétben az Ő szülei még soha nem hívtak meg engem semmikor ... volt hogy a barátomat meghívták vacsorázni estére és a barátom közölte, hogy engem hazavisz, elmegy vacsorázni és utána felvesz :-(

Még soha nem voltam a szüleinél, ami egyre inkább zavar. Igaziból néha úgy érzem, mintha a szülei semmit nem tudnának rólam. Most elkezdtem dolgozni az egyetem mellett és szerintem még ezt se tudják, mivel egy kisebb veszekedés közepette Én szóvá tettem a barátomnak, hogy furán viselkednek a szülei velem és akkor kiderült, hogy az Anyja szokta neki mondani, hogy nem illünk össze, meg hogy utál engem. De hisz nem is ismer! :-(

Úgy fogalmazott, hogy nem tetszik neki a stílusom... Ugye fiatal vagyok és szeretek csinosan öltözködni, egyszer miniszoknyában voltam és utána megjegyezte a barátomnak, hogy hogy vagyok felöltözve stbstb.

Máskor meg, amikor meghalt a Nagymamám, megint beállítottak a barátomhoz (bejelentés nélkül) és akkor életemben először picit jobban foglalkoztak velem, részvétet nyilvánítottak. Miután elmentek, a barátom odajött hozzám és közölte, hogy lehet el kellene gondolkodnom, mert most halt meg a nagymamám és nem vagyok feketében ! és hogy ez milyen dolog... fura hogy akkor már 2 napja együtt voltunk, de ez csak akkor tűnt fel neki...szóval sztem tuti, hogy az Anyja beszélte megint tele a fejét. És még tudnék mesélni.

Eléggé el vagyok keseredve és sokszor ez a tudat, hogy úgy kezelnek mintha nem is léteznék, már a mindennapi hangulatomra is rányomja a bélyegét :-(

Pl. a barátom ha a szüleivel van, fel sem veszi a telefonját...nem telefonál velem a szülei előtt..olyankor nem is tudom elérni

A barátom születésnapján az Anyjával elutazott, pedig megbeszéltük, hogy együtt ünnepelünk este, de picit elhúzódott az ő ünneplésük és csak éjfél körül ért vissza, így a mi szülinapozásunkból nem lett semmi. És ugye egész nap mégcsak fel sem hívott, én meg hülye módon vártam a tortával :/ Szerintetek az Anyja ezt direkt csinálja, mármint néha belegondolok mit érezhet amikor tudja, hogy a fiának van egy barátnője, de a fia szülinapján még csak nem is tudnak beszélni telefonon. Nem értem.

Ja és még annyit, hogy a barátom elvált és az egyetemista nagy szerelmét vette el, akit elvileg nagyon szerettek a szülei. Arra is gondoltam, hogy lehet emiatt is van ez az egész.

Ez már 2 éve tart és bennem csak egyre mélyebb nyomot hagy. Már ott tartunk, amióta kiderült, hogy nem szeretnek, hogy a barátom már nem is említ meg előttük...mintha tényleg nem is léteznék a számukra.

Csak ritkán találkozunk velük. Ha a barátomnál vagyok már nem is jönnek.

Én egy nagy és befogadó családban nőttem fel és egyszerűen nem tudom hová tenni ezt a helyzetet.

Egyetemista vagyok, a szüleim tisztességesen neveltek fel, nem tudom mi lehet velem a baj, amiért ennyire nem szeretnek, főleg azért mert személyesen még konfliktusunk vagy nézeteltérésünk sem volt.

Engem soha nem hívnak sehová, mindig hármasban mennek. Viszont a barátom meg már minden családi rendezvényünkön itt van, van hogy már nem is hívom, ő mondja hogy szeretne jönni.

Segítséééég! Mi lehetne a megoldás?


Köszönet annak aki végigolvasta!



2014. nov. 12. 10:55
1 2
 1/19 anonim ***** válasza:
69%

Rossz kategória, mert a barátod szülei neked nem anyós meg após, vágod?


Egyébként szerintem az életkorodnak szól az érdektelenség. Egy 21 éves lány továbbrepül hamarosan, míg egy közel 35 éves férfinek illene már családot alapítania, és nem fiatal lányokkal szórakozni párkapcsolat helyett. Pláne idősebb emberek szeretnék megérni az unokák születését. Ennyi.

2014. nov. 12. 10:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/19 anonim ***** válasza:
63%

Csak átfutottam, bocs..:) A barátod nem áll ki melletted, az már biztos. Anyucinak akar még mindig megfelelni, nem neked. Ha ez nem változik, akkor gond van.

Engem pont nem érdekelne, ha a szülei, pláne az anyuka nem fogad el. Féltékeny és rivalizál. Az az ő játszmája, nem az enyém. Anyuka még mindig azt gondolja, joga van irányítani a 30 éves kisfiát. A gond az, hogy a kisfia még mindig a kisfia és nem egy felnőtt, független férfi.

2014. nov. 12. 11:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/19 anonim ***** válasza:
52%

Arra, hogy miért ilyenek veled nem tudok válaszolni.


Anyukája vagy apukája a nyitotabb feléd? Hívd fel konkrétan kérd ki a tanácsát bármiben. Pl. anyukáját ívhatod azzal, hogy szeretnél ezt és ezt főzni a fiának meglepetésből és úgy szeretnéd készíteni, ahogy ő szokta és mondja el a receptet vagy ilyesmik.


Úgy értem, hogy keresd velük szándékosan a kontaktust, próbálj kapcsoltat építeni, hátha idővel ők is egyre jobban nyitnak majd feléd.

2014. nov. 12. 11:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/19 A kérdező kommentje:

Szia!Először is köszi, hogy írtál.

És igen tudom, hogy nem hivatalos anyós és após, de azért ezt a kategóriát jelöltem, mert így szerintem több olyan ember fogja ezt elolvasni, akik hasonló problémákkal küzködnek, mintha mondjuk simán a kapcsolatokba teszem vagy máshová. :-)

Továbbá erre már Én is gondoltam, DE az Anyukája már egyszer megjegyezte, hogy minek a fiacskájának gyerek, nem?! és nekem úgy tűnt hogy komolyan gondolja.

Továbbá a párom már többször megjegyezte, hogy fiatalabb nőt tud maga mellé csak elképzelni, mert hogy a saját korosztályának már vagy van gyereke, vagy ha nincs akkor meg görcsösen azon van hogy legyen és ebből elege van, hogy azok a nők túl sokat "hisztiznek" emiatt.

2014. nov. 12. 11:06
 5/19 anonim ***** válasza:
56%
Itt a barátod a hunyó. Nem vállal fel, nem áll melléd, meghunyászkodik anyuka előtt. Én komolyan megbeszélném vele, hogy számomra ez így többé nem elfogadható, mert érzelmileg nagyon megvisel. Ne kérd meg, hogy válasszon közöttetek, ne adj neki ultimátumot, de mindenképpen hozd tudtára, hogy ez így nem mehet tovább, és hogy bármennyire szereted is, nem vagy a saját ellenséged, és ha muszáj, tovább fogsz lépni. És ha nincs változás, tényleg lépj is tovább, mert ebben felőrlődsz.
2014. nov. 12. 11:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/19 csabika1971 ***** válasza:
64%

#2 Hozzá szólóval értek egyet.

A barátod nem is szeret itt téged igazán, és nem a szüleivel van probléma hanem vele.

Mert az ő dolga lenne, hogy a családjával szemben megvédje a szerelmét. De nem teszi te meg csak nagyokat nyelsz.

Bocsánat, de el kellene gondolkodnod a továbbiakon. Mert én ilyen hozzá állás mellett a barátod részéről nem látom értelmét sem ennek a kapcsolatnak.

Téged csak kényelmi szempontból tart a pasid, nem szerelemből mert akkor kiállna érted.

Szakíts és keres egy pasit aki tényleg megbecsül és nem csak kihasznál.

2014. nov. 12. 11:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/19 A kérdező kommentje:

Sziasztok! Köszönöm a válaszokat!


Egyébként a barátom anyagilag teljesen független tőlük és jólétben él. Érzelmileg nagyon nagy a kötődés.


Az apukája talán jobban nyitna felém, de mivel az anyukája nem szeret ezért azt látom rajta is, hogy az a fő amit a barátom Anyukája gondol és ugye mellé áll.

A telefonos dolog meg jó ötlet, de még a számát se tudom az Anyukájának... továbbá Én már rengetegszer próbálkoztam kontaktust teremteni, aminek következtében mondjuk kialakult egy beszélgetés, de semmi több. Mindig kedves voltam velük, főztem ha jöttek, kiszolgáltam őőket stb. Ők meg még arra se méltattak még, hogy amikor ott vagyunk a házuk előtt behívjanak vagy valami.. Miért mindig nekem kéne törnöm magam? :-(

2014. nov. 12. 11:21
 8/19 anonim ***** válasza:

Szia! Fogadok, hogy egyke a párod! :) Az anyukájának lehet, hogy nem konkrétan Veled van baja, hanem azzal, hogy most már a fiának nem Ő a legfontosabb az életében, hanem valaki más. Anyatigris módjára viselkedik. Ezért szerintem riválisként tekint rád. Próbál mondva csinált hibákat találni benned, hogy a fiát elbizonytalanítsa, mivel fél, hogy elveszíti.

Az is lehet, hogy zavarja a nagy korkülönbség. Talán úgy gondolja, kis tinilány vagy a gyerekéhez képest, és csak az anyagi jólétre, vagyonára utazol.

Egyébként valamilyen szinten a párod is hibás, mert neki látnia kéne azt, hogy nem normális dolog, hogy nem nyitnak feléd a szülei. Talán vele kellene megbeszélned a dolgokat. Vagy neki kéne megkérdeznie az anyukáját, konkrétan mi a problémája veled.

Az én párom szüle elváltak. Anyósommal nagyon jóban vagyunk, 1 évig ott éltem náluk, azóta saját házunkban élünk. Apósom pedig ki nem állhat, mert úgy gondolja, hogy magamhoz akartam láncolni a gyerekét, kihasználom stb. Egyszerűen nem vagyok szimpatikus neki. A barátom pedig kiállt mellettem, pedig tényleg nem vártam el, bár tény, jó lesett. Azt mondta, ha engem nem látnak szívesen a házukban, akkor nem jön ő sem.

Remélem, megoldódik a problémátok. Beszélj a barátoddal!

2014. nov. 12. 13:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/19 anonim ***** válasza:
Az én anyám is uszított barátnőm ellen. Megmondtam neki, hogy ha őt bántja, engem bánt. Párszor el kellett ismételni, de most már próbál normálisan beszélni vele.
2014. nov. 12. 13:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/19 A kérdező kommentje:

Köszönöm a további válaszolóknak is a válaszadást!


Igen, a párom tényleg EGYKE !!! És a szülei eléggé istenítik őt, néha olyan szinten, ami szerintem már nem egészséges.


De egyébként az élet többi területén meg hihetetlenül kritikusak. Egyszerűen mindenben találnak valami hibát, eleinte direkt ezért kérdezgettem a barátomat, hogy kedvelnek-e engem és akkor még azt füllentette, hogy igen -.- mert sejtettem hogy ha ilyen kritikusak, akkor már bennem is találtak valami kifogásolnivalót...aztán természetesen kibújt a szög a zsákból :-(


Az anyukája egyébként már egyszer megjegyezte a jelenlétemben az egyik ingatlanjuknál, hogy minden ami itt van az a Fiacskájáé lesz... szóval én is gondoltam már erre, hogy azt hiszik csak erre hajtok :-(

De már ott a bizonyíték, hogy 2 éve együtt vagyunk jóban-rosszban, amit azért elfogadhatnának a szülei is, vagy ha az elfogadás túl nagy kérés, akkor legalább tartsák tiszteletben a döntését.


Most erőt adtatok, hogy felhozzam ezt a témát neki ! Eddig azért sem mertem beszélni vele erről, mert nem akartam Őt bántani, mert nagyon imádja a szüleit.

De mostmár muszáj lesz ezt kibeszélni. :-)

2014. nov. 12. 16:21
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!