A barátom szülei egyáltalán nem kíváncsiak rám, miért lehet ez? :- (

A barátommal hamarosan 2 éve leszünk együtt. Ő 12 évvel idősebb nálam, Én 21 vagyok.

Ismerem a szüleit, kb. fél évesek voltunk amikor megismertem őket, de nem tervezett találkozó volt, hanem spontán.

Kezdetben egyszer-kétszer volt közös programunk négyesben, de csak a "bemutatást" követően, és úgy tűnt hogy a szüleinek akkor sem volt kedve hozzá. A barátom egy ideig próbálkozott, hogy menjük el wellnesezni, várostnézni stb. négyesben, de végül mindig lemondták. Ezt akkor még annak tudtam be, hogy a szülei idősebbek (59-60év) és biztos már nem vágynak annyi kimozdulásra.

A barátom külön lakik tőlük (nem lakunk együtt) és eleinte sokszor jöttek hozzá beszélgetni, beköszönni, ilyesmik. Általában mindig csináltam valami finomat, megkínáltam őket üdítővel, ahogy ilyenkor illik. Ennek ellenére sosem kérdezték meg hogy vagyok, vagy milyen az egyetem stb. De mindig kedvesek velem, mondjuk Anyukájának néha vannak fura megjegyzései, de nem konkrétan bántóak.

Idővel kezdtem besokkalni a szüleitől, mert már ott tartottunk, hogy rendszeresen a barátomnál voltak és a viselkedésük nem volt határozottan bántó, de olyan érdektelennek tűntek.

Pl. Egyszer az Anyukája jött a barátomhoz és Én hátul voltam a kertben, amikor hátrajött és meglátott akkor ez volt az első szava: "Ja te is itt vagy?"

Vagy: A barátom házánál felújítási munkálatokat végeztünk és átjöttek a szülei segíteni. Egész nap együtt dolgoztunk, Én főztem, takarítottam is és próbáltam segíteni ahol tudok. Miután elmentek a szülei a barátom mondta, hogy mivel egész nap keményen dolgoztak ezért a szülei úgy döntöttek, hogy másnap elviszik őt fürdőzni egy wellnes központba. Szóval hármasban. Ez még nem is fájt volna olyan nagyon, de az a tudat szörnyű volt, hogy ezt úgy beszélték meg aznap, hogy Én még véletlenül se halljam meg, nehogy el kelljen hívni :-( Nem tudom, Én nem ilyen családban nőttem fel.

Anyukámmal élek és a bátyámmal, a barátom már többször volt nálunk, karácsonykor, ünnepekkor nem csak a szűk családi kör, hanem már a tágabb család is szívesen látja Őt, és mindenki tiszteletben tartja a döntésemet.

Ezzel ellentétben az Ő szülei még soha nem hívtak meg engem semmikor ... volt hogy a barátomat meghívták vacsorázni estére és a barátom közölte, hogy engem hazavisz, elmegy vacsorázni és utána felvesz :-(

Még soha nem voltam a szüleinél, ami egyre inkább zavar. Igaziból néha úgy érzem, mintha a szülei semmit nem tudnának rólam. Most elkezdtem dolgozni az egyetem mellett és szerintem még ezt se tudják, mivel egy kisebb veszekedés közepette Én szóvá tettem a barátomnak, hogy furán viselkednek a szülei velem és akkor kiderült, hogy az Anyja szokta neki mondani, hogy nem illünk össze, meg hogy utál engem. De hisz nem is ismer! :-(

Úgy fogalmazott, hogy nem tetszik neki a stílusom... Ugye fiatal vagyok és szeretek csinosan öltözködni, egyszer miniszoknyában voltam és utána megjegyezte a barátomnak, hogy hogy vagyok felöltözve stbstb.

Máskor meg, amikor meghalt a Nagymamám, megint beállítottak a barátomhoz (bejelentés nélkül) és akkor életemben először picit jobban foglalkoztak velem, részvétet nyilvánítottak. Miután elmentek, a barátom odajött hozzám és közölte, hogy lehet el kellene gondolkodnom, mert most halt meg a nagymamám és nem vagyok feketében ! és hogy ez milyen dolog... fura hogy akkor már 2 napja együtt voltunk, de ez csak akkor tűnt fel neki...szóval sztem tuti, hogy az Anyja beszélte megint tele a fejét. És még tudnék mesélni.

Eléggé el vagyok keseredve és sokszor ez a tudat, hogy úgy kezelnek mintha nem is léteznék, már a mindennapi hangulatomra is rányomja a bélyegét :-(

Pl. a barátom ha a szüleivel van, fel sem veszi a telefonját...nem telefonál velem a szülei előtt..olyankor nem is tudom elérni

A barátom születésnapján az Anyjával elutazott, pedig megbeszéltük, hogy együtt ünnepelünk este, de picit elhúzódott az ő ünneplésük és csak éjfél körül ért vissza, így a mi szülinapozásunkból nem lett semmi. És ugye egész nap mégcsak fel sem hívott, én meg hülye módon vártam a tortával :/ Szerintetek az Anyja ezt direkt csinálja, mármint néha belegondolok mit érezhet amikor tudja, hogy a fiának van egy barátnője, de a fia szülinapján még csak nem is tudnak beszélni telefonon. Nem értem.

Ja és még annyit, hogy a barátom elvált és az egyetemista nagy szerelmét vette el, akit elvileg nagyon szerettek a szülei. Arra is gondoltam, hogy lehet emiatt is van ez az egész.

Ez már 2 éve tart és bennem csak egyre mélyebb nyomot hagy. Már ott tartunk, amióta kiderült, hogy nem szeretnek, hogy a barátom már nem is említ meg előttük...mintha tényleg nem is léteznék a számukra.

Csak ritkán találkozunk velük. Ha a barátomnál vagyok már nem is jönnek.

Én egy nagy és befogadó családban nőttem fel és egyszerűen nem tudom hová tenni ezt a helyzetet.

Egyetemista vagyok, a szüleim tisztességesen neveltek fel, nem tudom mi lehet velem a baj, amiért ennyire nem szeretnek, főleg azért mert személyesen még konfliktusunk vagy nézeteltérésünk sem volt.

Engem soha nem hívnak sehová, mindig hármasban mennek. Viszont a barátom meg már minden családi rendezvényünkön itt van, van hogy már nem is hívom, ő mondja hogy szeretne jönni.

Segítséééég! Mi lehetne a megoldás?

Köszönet annak aki végigolvasta!