Engednéd a párotoknak, hogy beleszóljon milyen állatot tartotok?

“ ostanában fáradt vagyok, sokat dolgozom, volt 2 esténk amikor ő adott nekik enni, és nem én. De úgy gondolom ez alap egy kapcsolatban, mármint ha az egyik fél KO fáradt, akkor a másik segít neki felhánytorgatás nélkül is. ”

Elmesz te a tudod hova...

Ha mar igy sincs energiad ellatni az eddig meglevoket, miert meg masik kettot beszerezni?

Nem vagy szazas...

"közölte, hogy nem lehet, és téma lezárva."

Ki ő, az apukád, hogy ilyet beközöl? Elmész másnap és hazahozod, nagykislány vagy. Viszont azon se csodálkozz, ha ő meg nem segít majd többet velük, mert nem köteles. Te visszaadhatod neki a saját állatait, azokkal foglalkozzon ő. Szerintem marhaság ennyi állat mellé még egyet pluszban elhozni, pláne, hogy fáradt vagy néha hozzájuk, de ezt neked kell tudni.

Ha szakítanátok emiatt, és fáradtan is mindig neked kell ellátnod az állatokat és úgy gondolod reálisan hogy ez menne, akkor vedd meg nyugodtan a nyulakat vagy akármit. A te életed azt csinálsz amit akarsz.

Finoman javasolhatná a párod hogy szerinte ez már túlzás és talán nem tudnád őket kellő figyelemmel ellátni. De nem jelentheti ki csak úgy hogy márpedig te ezt nem csinálhatod. Nonszensz.

Persze, a te életed, meg a te pénzed, de szerintem máshogy álltok hozzá a kapcsolathoz mindketten. Te még nagyon a magad ura akarsz lenni, ő meg hosszútávon tervez. 1-2 év és összeköltöztök, akkor már közös lesz a fedél (az ő állataival is) és az ő gondja is lesz a dolog. Egy tengerimalac 8 évig is eléldegélhet. Én megértem, hogy nem akar állatkerben élni.

Mi lesz, ha még gyerek is lesz előbb utóbb? Gondolj bele, akkor mennyi időd lenne neked az állatokra és mennyit kéne neki velük foglalkoznia..

A párkapcsolatok természetéből fakad, hogy a párodnak joga van nemtetszését kinyilvánítani bármivel szemben, ami veled kapcsolatos; neked pedig jogod van nem egyetérteni ezekkel a kifogásokkal. Ezek után nem a te oldaladon a labda, hanem őrajta múlik, hogy így is veled kíván-e maradni.

Mindettől függetlenül ilyen fokú háziállat-halmozási vágynak szerintem csak komoly lélektani problémák lehetnek az okai. Különösen annak fényében, hogy 1 éves kapcsolat után még mindig külön élsz a párodtól. Szerintem szeretet-hiányos vagy, de félsz az együttéléssel járó kontroll-vesztéstől. A háziállat-tartás vonzereje, hogy átélheti az ember, hogy feltétlenül szükség van rá és szeretik, hogy gondoskodhat másokról, miközben közben nem kell konfliktusokat vállalnia vagy feladnia a függetlenségéből. Fel kellene oldanod önmagadnak is bevallatlan félelmeket magadban. Én azt javaslom Neked, hogy fordulj pszichológushoz.

Hát én biztos nem akarnék valamilyen állatkertben lakni.

2 kutya, 2 macska, tengerimalac stb stb. Semmi kedvem nem lenne díszálatokkal foglalkozni, az meg a másik, hogy ezeket el kell látni és semmi hasznuk. Te már most KO vagy, szóval nem tudom hova akarsz még 10 állatot.

A kapcsolat nem arról szól, hogy "Ja, hát én most KO vagyok, de a másik oldja meg az én kedvtelésem, mert csak."

A kapcsolat kompromisszumok hadát követeli.

Én is akartam rágcsálót a meglévő (1 db) állatom mellé, a párom nem szerette volna, meghallgattam az érveit és elfogadtam őket. Megegyeztünk egy hüllőben, annak még örül is.

A macskámat viszont nem szereti. Ennek ellenére, ha látja, hogy kifogyott a kajája, ad neki. Nem azért, hogy a macskának legyen jó, hanem hogy nekem segítsen.

Nem az a gondja a párodnak, hogy néha megkéred, mert fáradt vagy (egész biztos vagyok benne, hogy ez mindenkivel előfordult már, aki állatot tart), hanem az állatok mennyisége. 7-es nagyon jól fogalmazott, teljesen egyetértek vele.