Lehet egy kapcsolatot fenntartani úgy, hogy csak a gyerek tölti ki a szeretetethiányt?

A lányaidnak te hogy magyaráznád el, hogy miért akarsz elválni, úgy, hogy ők meg is értsék, ne is hazudj, és ne is sérüljenek?

Amikor minden este hallják az anyjuk sírni, biztos nagyon meggy lesz, hogy ez így a legjobb mindenkinek.

#30: túl szűklátókörűen látod a dolgot. Az, ha valaki tipordódik lelkileg egy házasságban (én évekig válás előtt) egyáltalán nem azt jelenti, hogy félre akar dugni. Annyira ostobenkó meglátás ez...

Szerintem a legjobb megoldás leülni az asszonnyal és elmondani neki ezeket és külső segítséget kérni a dolgok rendbehozatalához. Amíg még nem lesz késő...

#32:

A kérdező nekem úgy tűnik, hogy nem akar válni. Ő az a típus, aki nem választani akar a boldog családi élet és a jó szex közt, hanem egyszerre akarja a kettőt.

Csakhogy: náluk nem jó a szex. Hiába bizonygatja, olyan nincs, hogy a feleségnek jó, neki meg nem. Azt elhiszem, hogy a felesége már elvan szex nélkül.

Esetleg akkor lehet árnyaltabb a kép, ha olyan extrém vágyai vannak, amit a felesége nem képes megadni. Biszexuális, vonzza egy fétis, csak a fiatalok izgatják, stb. Ebben az esetben lehet, hogy a feleségnek kielégítő a hagyományos szex, de a kérdező vágyai nem elégülnek ki.

Viszont ebben az esetben lehet legkevésbé szalonképesen tálalni a gyerekeknek, hogy miért válnak.

Ez az intelligens, érzékeny kérdés egy sziget itt a gyakorin. Nyilván betalált egy buta is, aki nem fogja érteni, ami komplikáltabb, mint 2+2, de vannak idevaló válaszok is.

Nem tudok mit mondani, csapdahelyzet. Amikor együtt vagytok, az nagyon jó mindkettőtöknek? Vagy ilyen házastársi kötelesség szintű? Ha előbbi, akkor nincs nagy baj, gondolj úgy a szexre, mint egy luxusélményre, ritkán van, de akkor szuper. Ha utóbbi, akkor... nem tudom, akkor pár év múlva már semmi nem lesz. Fiatalok vagytok ehhez még.

Nincs csapda, csak a kérdező tényleg nem tudja értékelni azt, ami van. Majd sír utána, ha már csak volt.

Annyi pocsék kapcsolat és házasság van, akiket tényleg csak a kényszer tart egyben. Akik nem éreznek egymás iránt tiszteletet se. Napi ordítozás, megélhetési gondok, eltérő gyereknevelési elvek, alkohol, agresszió, pokoli anyósok, zaklató exek, züllött kamaszok... Erre itt ez a majom (én kérek elnézést a majmoktól), aki még csak fel se fogja, hogy milyen rohadt nagy szerencséje van. A lányai szeretik, a felesége szereti, erős baráti kapcsolatuk van, de azért van szex is, és elégedetten kel, elégedetten fekszik. Nincs balhé, szeret hazatérni, szeret a családja körében lenni. Ez az, amire minden normális ember vágyik, és annyira keveseknek jön így össze.

Erre ez a majom, mert már csúnyábbat nem akarok írni, feldob mindent, mert lángolni akar, szerelmesnek lenni, és átélni, hogy újra 20 éves. Ez egy sima hétköznapi kapuzárási pánik, egy életközépi válság. Mikor még egyszer utoljára át tudja venni az irányítást a farok az ész felett.

Ember, ekkora mákod egyszer van az életben. Csak egyetlen egyszer találsz ilyen társat, aki ennyire jól passzol, akivel béke van évtizedekig. Vagy egyszer se. Bárkit is találsz, soha nem fogod ezt visszakapni, csak halvány mása lesz annak, amit eldobtál. De te is csak utólag leszel okos, mikor egyik zajos, szenvedős kapcsolatból tántorogsz a másikba.