Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lehet egy kapcsolatot fenntartani úgy, hogy csak a gyerek tölti ki a szeretetethiányt?
Lehet rosszul fogalmaztam, de mi van akkor ha egy kapcsolatban nincs más örömöm csak a két lányom?
Nem szeretnék külön részletekbe menni. Nincs semmi, de semmi rossz a házasságomban, de elég frusztrált vagyok néha. Ezt leküzdöm azzal, hogy nevelem a lányainkat (én vagyok az apa)
Feleségem még most is csinos, ápolt nő, és tüneményes anyuka. De úgy érzem néha, hogy ez nem elég. Másnapra viszont elmúlik. De mindig elővesz az érzés, főleg, ha egyedül vagyok és nincs leterhelve az agyam
Szép család vagyunk, mindent együtt csinálunk. Kirándulunk, nyaralunk, jó mindkettőnk állása
Erre mondanák sokan, hogy nem becsülöm meg a jót, tudom, de hát...az ágyban mások lettek az igényeink. Sokszor próbáltam erről beszélgetni, de oda jutottunk, hogy havi pár alkalom és én sem kívánom már annyira. Viszont nem a szexet, hanem őt :(
És látom milyen szép életem van, mert tényleg nem panaszkodhatnék, de úgy érzem, vagyis félek, hogy férfiként magányos leszek így.
Áh, kizárt. Mondom, a feleségem szerint mi egy tökéletes pár vagyunk. Neki rendben van a nemi élete. Nekem nincs :/
Kocsi, lakás, autó, nagy család, amit akarsz.
Ha csak felvetném a nyitott házasságot megölne, de nem is értené. Egyszerűen úgy érzem, hogy én vagyok bűnösként beállítva, mert elégedetlen vagyok.
Meguntad, azért nem kívánod már őt. Újra vágysz, szerelmes akarsz lenni. Megértelek, csak gondolj bele, hogy válás esetén az apaságodnak annyi.
Én egy nagy konfliktus után ábrándultam ki a férjemből, pár év múlva beleszerettem másba, azóta nem jól érzem magam. Megéreztem újra, milyen szerelmesnek lenni és azóta semmiben se találok örömöt. Rosszabb, mint tinédzser koromban, akkor még legalább előttem volt az egész élet.
Most is megtetszett egy férfi, de nős ő is, mint mindenki a korosztályomban. Szóval nekem már semmi esélyem a boldogságra.
Neked sincs, mert ha elválsz, a lányaid sose bocsájtanak meg.
13
"Neked sincs, mert ha elválsz, a lányaid sose bocsájtanak meg."
Gratulálok , köszönöm
Nem tervezek egyelőre semmit sem, csak már régóta feszít a kérdés. De aki a gyerekekkel érvel, legyen kedves ne itt tegye. Több, mint jó szülő vagyok, és egészen biztos, hogy a gyerekeim nem utálnának meg. Ilyet írni elég alávaló!
És nem nem úgy vágyom az újra, mert unom. Ez nem unalom, ez ennél már mélyebb. Nem szórakozni akarok.
De úgy végképp nem akarok járni mint te, mert elég elkeseredettnek tűnsz.
14. Fájdalmat sem akarnék okozni a nejemnek. Ő tényleg más világban él mint én. Ennyi év után, ő talán a legjobb barátom, hogy bánthatnám meg ennyire.
Nem unatkozom, de ez már tényleg csak barátság és ennyi nem elég egy felnőtt párkapcsolathoz :(
Nem mondtam, hogy nem vagy jó szülő. Meg se akarod hallani, amit mondok. Ez nem rajtad múlik. Lehetsz bármilyen jó szülő, esélyed sincs apaként egy válásnál. Te leszel az elköltöző szülő, a hétvégi apa és a gyerekeid azt élik majd meg, hogy elhagytad őket. Tök mindegy, mi a valóság, ők így fogják megélni. És minél közelebb lesznek a tinédzser korhoz, annál kritikusabban fogják majd fel azt, hogy elhagytad őket és az anyjukat. Nézz csak meg néhány konkrét esetet. Mondok női oldalra is példát, Xantus Barbara és férje intelligensen váltak el, mégpedig azért, mert esetükben Barbara vágyott új szerelemre. Közös gyerekfelügyeletben gondolkoztak, barátok maradtak a válás után is. Barbara lánya viszont évekig nem állt szóba ezután az anyjával. Nyilván úgy élte meg, hogy az anyja elhagyta őt és az apját. Ezt nem fogod tudni eldönteni a gyerekeid helyett, hogy ők majd hogyan élik meg. Mindegy, ki a hibás és miért válnak, a gyerek úgy éli meg, hogy az elköltöző szülő elhagyta őt.
Ha neked alávaló az, hogy figyelmeztetlek egy törvényszerűségre, akkor sajnálom, nem értetted meg, amit mondani akartam. Nem azt mondtam, hogy rossz apa vagy attól, hogy vágysz még szerelemre. Azt mondtam, hogy bármilyen jó apának tartod magad, a gyerekeid a válást nem úgy élik majd meg, ahogy feltétlenül te azt elképzeled.
Én is ugyanígy voltam, bár nálunk voltak gondok is, de összességében jól működtünk. 10 év után 33 évesen 2 gyerekkel váltunk az én kezdeményezésemre. Ő nagyon nem akart válni, mindent megtett, hogy hozzuk rendbe, de pont így voltam, hogy biztos vár még rám valami más, valami több.
Úgy látom, én vagyok itt az egyetlen, de én baromira megbántam.
Először kinyílt a világ, de egyre inkább hiányzik a férjem, pedig jóban maradtunk.
Egy éve vagyunk külön, de mai napig ha pl kezdődik a kedvenc sorozatunk szólnék ki ösztönösen a szobából, hogy"Apa, kezdődik a... ", aztán rájövök, hogy nincs kinek.
Vagy ha randizom, állandóan hasonlítgatom az illetőt hozzá, hogy a férjem sose mondott volna ilyet, a férjem értette volna ezt a viccet, a férjem tudná, hogy utálom ezt az ételt, a férjemmel most milyen jót röhögnénk ezen vagy azon.... Olyan mintha a legjobb barátom is elvesztettem volna, mintha megözvegyültem volna. Tiszta vicc, hisz én akartam minden áron külön lenni.
Na meg a gyerekekkel se könnyű egyedül. Néha mikor fekszem az ágyban egyedül eszembe jut, hogy most úgy megölelném, ha itt lenne.
Tényleg igaz, hogy, néha akkor tudunk valamit értékelni, ha, elveszítjük.
14 hónapjakülön.
34N
Egyáltalán nem érdekel Xantus Barbara de most komolyan.
És ez , hogy törvényszerűségnek állítod be is nagy baromság. Nem kértem ilyenfajta nyomást. Sok ismerősöm elvált és nincs lelkileg összetört gyerek köztük, sőt sokan élnek mozaikcsaládban boldogan.
Kérdésem nem is erre vonatkozott, szóba sem hoztam, így megkérlek, hogy ne írj többet ilyet és más sem.
18. értem Köszönöm! Egy válás nem könnyű, feltételezem okkal váltál el. Szerintem magányos lehetsz. Én fuldoklom konkrétan sokszor. Nem szeretnék arra ébredni, hogy megbántam a fél életem, de persze válni sem szeretnék úgy, hogy valami szépet elengedek. Viszont úgy érzem, hogy azért önzőség együtt maradni, mert odaköt a hála, és a barátságunk.
Te lehet még nem engedted el. Én ha a szívemre teszem a kezem, és nem lenne gyerek, lehet könnyebb lenne. Nem sokkal, de nem vele tervezném leélni az életemet. De borítani sem akarok. Ez szívás
Tudom pont én ne adjak tanácsot, de ha már bátor voltál kilépni, gondolj rá, hogy ott már menthetetlen volt, és most én így még bentről azt érzem, hogy kell, nagyon kell még a szerelem
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!