Tényleg ott kell hagyni a párunkat, ha nem támogat eléggé válság idején?

De én nem értem. Senki nem kényszerít arra, hogy elhagyd a pályádat, hogy ne végezd majd a hivatásod, csupán arról van szó, hogy IDEIGLENESEN keress más jellegű munkátm valamit biztosan lehet találni és nem igaz, hogy csak takarítani vennének fel, amit meg ő nem akar.

Aztán ha vége a helyzetnek, mész vissza az álommunkádhoz. Senki nem fog fegyvert tartani a fejedhez, hogy a "vészhelyzet" elmúlása után is benne ragadj abba, amire most rákényszerülsz.

Kis kompromisszumokkal keresel valamit, ami megfele, ha nem is fűlik a fogad hozzá és amivel keresel kvázi normálisan, aztán visszamész a szakmádba.

nem fogja senki zokon venni később sem, hogy ezt az időszakot nem a sajtá terülteden tölötted el, hanem elmentél pénzt keresni, mert élni kell.

Ez így szimplán hiszti, már megbocsáss, mindettől függetlenül nálatok sokkalta nagyobb gondok vannak párkapcsolati szempontból, mint a te munkavállalásod, az világosan látszik...

Ideiglenesen elkéne menni gyárba. Ha kell a pénz.

Mi van ha egy évig várhataz még a neked megfelelő munkára? Addig tartson el a párod? Ha lelép akkor ki fog eltartani?

Én meg azt nem értem, hogy ha jól számolom, akkor màsfél hónapról beszélünk, mióta (megint) nincs munkád. Azt gondolom, hogy másfél hónap után azt számolni, hogy mennyi lakbérrel tartozik a párom, kicsit abszurd, egy jegyesség esetén.

Az is látszik a leírásodból, hogy a párod nem támogató, és ez nem egy olyan kapcsolat, ahova szívesen szülnék gyereket.

Azt is hozzá kell tenni, hogy nem arról van szó, hogy nem keresel munkát másik munkakörben, mert, ha jól értem ezt teszed (hozzá kell tenni, hogy akkor az itteni válaszolók szerint nem túl hatékonyan, esetleg érdemes lenne egy-két emberrel az itteniek közül beszélni, akik szerint gyárban simán elhelyezkedhetsz, hogy ők hogyan csinálnák, megadva a környéket, bár szerintem a covid miatt most lehet, hogy gyárba bekerülni is nehezebb).

Ha jól értem a párod beszélt le korábban arról, hogy olyan munkát keress, ami nem szakmába vág (takarítás).

Szerintem teljesen mindegy, hogy mi mit mondunk, mert látszólag téged bánt, hogy a párod így viselkedik, a párodnak meg úgy tűnik zavaró, hogy te nem takarítottál meg korábban, de amúgy a leírásod alapján bennem egy pillanatra az is felmerült, hogy épp csúsztok bele egy bántalmazó kapcsolatba, de ha nem, akkor is gyerekes, éretlen és kevés érzelmi intelligenciát tükröz a beszólása. Ettől még lehet támogató (elvégre fizeti jelenleg a rezsit és lehet az is érthető, hogy bàntja a dolog).

Tényleg nehéz megítélni, és a leírásod alapján beazonosítani, hogy mi a probléma, mert annyira határozottnak tűnsz és magabiztosnak, hogy nehéz elképzelni, hogy benne maradnál egy olyan kapcsolatban/helyzetben, ahol nem érzed jól magad.

Beszélgessetek nagyon-nagyon sokat, és igyekezzetek megérteni egymást. Te se csak a saját sebeidet nyalogasd, és a védőfalat gyártsd, amikor elmondja mit érez, hanem figyelj oda rá. Ha meg úgy érzed, hogy ő meg csak gonoszkodik, és nem a valódi problémáiról beszél, akkor jelezd neki. (Fontos, hogy úgy kezdd a mondatot, hogy "úgy érzem, hogy...")

Ha jobb kilátás nélkül vagyok, és nem tudom kivenni a részem a költségekből, és ez már a páromnak is kezd terhes lenni, akkor én is minél hamarabb keresnék bármit. Ha pedig ez megvan, akkor a maradék időmben folytatnám annak az előkészítését, hogy majd vissza tudjak térni a hivatásomhoz. Dolgozni ugyanis kell.

Nálatok viszont sok más probléma is kiütközött eközben, úgyhogy ezeket mindenképp meg kell beszélni.

Tudom, hogy ilyenkor csak támogatásra, és megértésre vágyik az ember, és szinte elviselhetetlen ez a gondolat, de bármennyire is támogatni akar a párunk, egy idő után a folytonos adás igenis terhessé válik. Frusztráció alakul ki, nem olyan őszinte már a biztatás, és fogy a türelem.

Ha józan fejjel belegondolsz, nálad is eljönne a pont, amikor már zavarna, ha a párod nem dolgozna stabilan. Lehet azt gondolod, hogy az később lenne csak, lehet így is van, de nem vagyunk egyformák, ő ugyanazt érzi most, mint amit te éreznél akkor. Te mit várnál akkor tőle?

Én biztos nem maradnék együtt egy ilyen emberrel. Aki otthon van az sem lustul a háztartási munka ugyanolyan kemény munka.

Ha velem így beszélnének én menten elbőgném magam jobbik esetben csak belülről de azt is látná az arcomon hogy mélyen megbántott.

Pl. az én helyzetem amugy is speciális mivel én nem hallok az egyik fülemre zajban szinte semmit se értek és erős dioptrias a szemem tehat pl. Én gyári munkára is alkalmatlan vagyok mivel balesetveszélyes nem csak rám nézve és a munka minőségének a rovására menne ahol a preciz éles látás fontos mert pl. Autóalkatrészeket gyártanak.

Fizikumból adódóan nem is bírnám.

Figyi mindent megteszel hogy munkád legyen de a munkakeresés is kb. Olyan manapság mint a társkereses. Amire azt mondanád hogy jó lenne és megpróbálod tovább olvasva ott is mindig van olyan igény amiben hiányt szenved az ember és lehet hogy csak egy készség a többi ok lenne.

Ebbe a helyzetbe nem olyan egyszerű munkát találni. Amúgy a takarító is többet keres manapság mint a diplomás bizonyos helyeken csak kérdés hogy akik alkalmaznak milyenek mert van olyan ahol már ha az ember azt mondja diplomája van akkor tultanult es nem kell mert többet kell utána fizetni de nem mindenhol. A takaritói munka szerintem nem szégyen ne hallgass a bunko párodra már bocs a megnevezésért.

Lehet lepontozni, de ez az igazság. Nem köteles eltartani.

Mindenki szeretne a szakmájában dolgozni, de ha egyszer nincs most rá lehetősége x ideig akkor a normális ember elvállal mást is.

Nem a sült galambot várja.

Hát ne haragudj,de egyiktek sem kezeli valami jol az adott helyzetet.

Te ragaszkodsz a hivatasodhoz,hónapok óta,hagyva a másikat ,hogy szetgürizze magat.Ő meg be akarja hajtani a kieső beveteleket rajtad!

Mégis miféle kapcsolat ez,hogy lexarjátok egymást?

Ti inkább együtt lakók vagytok.

Onnantól fogva lenne erthető a helyzet.Mert ott sztem kvara nem erdekli az egyiket sem,hogy a masik miből fizet,es hogy dolgozik e barmit,vagy mi a szakmaja,de a masik fél nemfizetése eseten jogos hogy morcos a lakótárs.