Elvesztem a maradék önbizalmam is a párom mellett. Mit tegyek?

Most a családi hátterem nem igazán tartozik ide, de ha már így feljott, akkor hozzatennem hogy engem úgy neveltek, hogy még a rossz emberekben is megtalaljam a jót. Lehet szó akármilyen bűnözőről. Mindenkinek van gyenge pontja és, ha azt megtalálja egy másik ember abból kitalalhatja mi az illető jó tulajdonsága.

Ezért is írtam, hogy naiv vagyok...de ezen egyszerűen nem tudok változtatni.

Ma reggel hazahozott mielőtt ment dolgozni, minden cuccomat hoztam magammal, és annyit mondtam neki miután kiszalltam az autóból hogy "mondd meg miért érné meg veled maradnom?" itt egymásra néztünk és csak annyit mondtam, hogy "jó munkát, drágám!" aztán racsuktam az ajtót. (nem szoktam becezgetni sűrűn). Úgyhogy, ha végez a munkával valószínűleg jön majd értem, de mivel már 2 napja mondogatom neki, hogy itthon szeretnék maradni ezért valószínűleg sejti, hogy nem akarok visszamenni hozzájuk. Kicsit idegesen indult el. 😅