Egyes nők miért ennyire igénytelenek önmagukkal szemben (is)?

Kifejezetten az én kommentemre reagáltad, ez tény. Nézd már vissza...

Ki a franc provokálna ilyen random h.ülyeséggel egy viszonylag ártalmatlan kérdésnél? :D

Elég egyszerű a válasz, önbizalomhiány áll a legtöbb ilyen történet hátterében. Nekem személy szerint a családom (különösképp édesanyám) rombolta az önbizalmam mióta eszemet tudom, ott kötött belém ahol tudott, és nem egyszer alázta azt, ahogyan kinézek. Persze azóta rájöttem, hogy csak rosszindulatú volt, és egyáltalán nem vagyok ronda, de azért mélyen belül bennem voltak még ezek a sérelmek, emiatt egészen az egyetemig elég önbizalomhiányos voltam. Talán ezért is volt az első párkapcsolatom olyan egészségtelen, eleinte minden szép és jó volt az első 1-2 évben, majd azt vettem észre, hogy a másik fél sz*rik a fejemre, nulla kommunikáció, alig voltak közös programok, stb, szinte már nem is lehetett párkapcsolatnak nevezni azt, ami köztünk volt. Így utólag vicces (vagy inkább szomorú) visszagondolni, hónapokig emésztettem magam azon, hogy talán én rontottam el valahol, sose fogok jobbat találni és társai, míg végül betelt a pohár, és szakítottam. Azóta eltelt egy év, többen is bepróbálkoztak ezalatt, de nem mentem bele újabb párkapcsolatba, mert előbb lelkileg szerettem volna rendbetenni magam. Szerettem volna érezni, hogy egyedül is boldog tudok lenni, így is annyit érek, mint egy párkapcsolatban élő ember, a barátaimtól pedig annyi szeretetet kaptam, hogy nem éreztem a késztetést, hogy az első férfi karjaiba ugorjak.:)

Közben beleástam magam az önismeretbe, kielemeztem hogy milyen elcs*szett családi minta volt előttem kiskorom óta, és próbáltam pozitív irányba fejlődni, hogy ne kövessem el én is ezeket a párkapcsolati hibákat.

Egyébként azt én sem tudom felfogni, milyen mentális és lelki állapotban lehet egy olyan nő, aki elviseli, hogy a párja önző legyen az ágyban, hogy szinte semmilyen személyes higiéniája ne legyen, vagy hogy érzelmileg/testileg bántalmazza. Én a se veled-se nélküled kapcsolatokat sem értem, pedig sajnos elég gyakoriak manapság.

El sem tudom képzelni, hogy ezek a nők min mehettek keresztül, mondjuk egy olyan, akit rendszeresen ver a férje, mégis csak tűri, és nem lép le. Családon belüli erőszak gyerekkorában? Vagy valami nagyobb trauma, ami derékba törte az önbcsülését?

Sajnálom, hogy ilyen sok ember van, akik azt hiszik nem érdemelnek jobbat. Néha az is jobb, ha egyedül van valaki, inkább ez, mint egy rossz kapcsolat.

(Egyébként azzal egyetértek, hogy a távkapcsolatokat egy lapon említed ezekkel a komolyabb problémákkal. Alapvetően nem a távkapcsolatokkal van a probléma, ezek működhetnek tökéletesen is rövidtávon, hanem azzal, ha egyéb problémák merülnek fel a kapcsolatban. Ilyen mondjuk a hanyagolás, kommunikáció és érdeklődés hiánya, stb. De ez nem a távkapcsolatból fakad, egy ilyen személy valószínűleg normális kapcsolatban is ugyanilyen gyökér volna. Csak azért mondom, mert 2 párt is ismerek, akiknek pár évig több 100 km-re kellett élniük egymástól, és mindkettő olyan egészséges és szeretetteljes, hűséges kapcsolat, hogy sok ember megirigyelné.:))

Bocsánat, átjavításból fakadó elírás.:D

*Azzal nem értek egyet, hogy a távkapcsolatokat egy lapon említed a komolyabb problémákkal.

kár ezt ilyen mélységeiben elemezni, mert az esetek többségében szimplán arról van szó, hogy egy standard életű nőnek, élete első két-három fickója egy hulladék, úgyhogy idővel mindegyik azt hiszi, hogy a férfiak mind hulladékok.

aki egész életében szart zabált, az nem tud utána már mit kezdeni egy tányér, meleg, finom étellel, és mindenféle egzotikus elméleteket gyárt azzal kapcsolatban, hogy miért jó a szar.

továbbá van a nőkben egyfajta kényszeres, ősanya-szerepre való hajlam, és igen, sajnos be kell vallja a többség, hogy kifejezetten szeretik az életképtelen losereket.

meg lehet vigasztalni azt, aki nem képes egy normális munkát találni, azt is, amelyiknek nem áll fel a virslije, gondoskodni lehet arról, aki nem képes elpakolni maga után a dolgait, és lehet a fejét simizni annak, aki még negyvenévesen sem tudja kifejezni magát, és ha valami baja van, akkor csak agresszíven makog, és így tovább, folytatni lehetne ezt a végtelenségig.

igények, és elképzelések az egekben, aztán a valóság annyi, hogy a nő a végén megkérdezi itt, gyakorin, hogy az normális-e, ha valakinek büdös a makkja.

de legalább jókat lehet rajtuk nevetni.

"Egyébként azt én sem tudom felfogni, milyen mentális és lelki állapotban lehet egy olyan nő, aki elviseli, hogy a párja önző legyen az ágyban, hogy szinte semmilyen személyes higiéniája ne legyen, vagy hogy érzelmileg/testileg bántalmazza"

Erre tudok reagálni neked, ismét a 4-es vagyok. A személyes higénia rendben volt az exemnél, de sz_ar volt a szex és baromi önző volt, mint írtam, akkor is kierőltette a szexet, amikor nekem fájt.

Orgazmusom soha az életben nem volt vele.

Egyrészt, kitalált sztorikat, hogy ő ugyan még nem szexelt, barátnője nem volt, de ujjazott/nyalt már 1-2 lányt, és ő annyira jó, hogy az egyik még el is ájult az élvezettől (utólag bevallotta, hogy kamu). Nekem SEMMI szexuális tapasztalatom nem volt, csókon kívül nem volt semmi senkivel, soha, ő vette el a szüzességem. Azt hittem, hogy egyszerűen nekem nem jön be a szex maga, csak a maszti, még az is megfordult a fejemben, hogy aszexuális lehetek, és csak hittem magamról, hogy vágyom szexre, mivel összehasonlítási alapom nem volt. Nem tűnt fel rögtön, hogy önző, egyszerűen csak annyi tűnt fel, hogy fizikailag SEMMIT nem érzek a farkától/ujjától/nyelvétől, csak kb. annyit, mintha a nőgyógyász kotorászna, vagy aktus közben még fájt is néha, nyalásnál meg szerintem azt se vettem volna észre, ha közben lecseréli magát egy kutyára. Az elején feltűnt neki, hogy nem jó, de akkor szinte számon kért, hogy mikor élvezek már el. Ha mondtam bármit, hogy ne úgy csinálja, akkor sem változott semmi. Végül elkezdtem orgazmust színlelni, ami tudom, hogy hiba, és végleg elvágtam minden esélyem, hogy valaha is változás legyen, de úgy gondoltam, hogy velem van biztos a gond, és tök mind1, mit csinál, lemondtam arról, hogy élvezzem, meg nem akartam még jobban összetörni a lelkét, mert másról sem szólt minden, minthogy őt mennyit bántották, alázták a nők.

Azt viszont, amikor kifejezetten nem akartam szexet, mert bajom volt, egyértelműen és nyomatékosan jeleztem, de nem érdekelte, buszom haza már nem volt, szóval több óra lábam közé nyúlkálás és "naaaaa csak 5 peeeeerc" inkább megengedtem, csak hagyjon már békén, de akkor nem színleltem semmit, csak feküdtem fancsali fejjel. Amikor másodszorra is meg akart d_ugni pár óra múlva, akkor ráordítottam, hogy "ne nyúlj hozzám", amiből meg sírás-rívás lett, hogy hogyan merem én így őt megalázni.

Folyamatosan veszekedés volt a védekezés miatt, brutális hisztiket nyomott le az óvszer miatt, ezért elkezdtem tablettát szedni, mondjuk először én is akartam, mert féltem a terhességtől, és nem értettem a témához, úgy gondoltam, win-win, ha elkezdek szedni. De csúnya mellékhatásai lettek, 3 félét is próbáltam, de mindegyik nagyon rossz volt, de kötötte az ebet a karóhoz, hogy próbáljak ki még egyet, addig próbálgassam, míg nem lesz vmelyik jó, de én a 3. sz.ar bogyónál már megbeszélés nélkül abbahagytam és közöltem a tényállást, hogy innentől gumi vagy no szex és kész. Ezen robbant ki a végső hiszti, már az ismerőseimet is zaklatta, hogy önző vagyok, térítsenek jobb belátásra, mert elkefélem a saját életemet, ha ezt a kapcsolatot tönkreteszem, soha nem fog szeretni így senki, ahogy ő... stb.

Már minden összeszólalkozásnál leqrvázott, családomat sértegette meg stb.

Ez volt az a pont, hogy kidobtam, és bevallottam neki azt, hogy mindig is sz.ar volt a szex, nem szeretem, sőt, már viszolygok, undorodok tőle. Ekkor még zsarolt is, fenyegetett, de azt is teljesen érzelmmentesen sz.artam már le, amikor mondogatta, hogy öngyilkos lesz, simán mondtam, hogy rendben, szia.

A lényeg a lényeg, hogy tapasztalatlanul, viszonyítási alap nélkül, naivan bele lehet ilyenekbe sétálni, olyankor még nem tudja rögtön az ember, hogy mit csináljon, egyazerűen nem akarja elhinni, hogy tényleg ez történik, és ha nincsen tapasztalatod, akkor nagyon lehet fuldokolni abban a sz.artengerben, amit az hoz létre, hogy nem tudod, hogy meddig és mi a normális, mikor van veled baj és hol kezdődik az, hogy a másik tényleg egy darab sz.ar.

Akkor van gond, ha az ember nem tud tanulni az ilyenek esetekből, és a következő párja is ilyen lesz.

Remélem, kicsit közelebb hoztalak ahhoz, hogy milyen lelkiállapot vezethet ide. :) Bár ez csak az én példám.

65-ös vagyok, köszi a választ! Erre most így hirtelen nem gondoltam, csak felnőtt, tapasztaltabb emberek párkapcsolatára gondoltam, amikor írtam a kommentet.

De sajnos előfordul az is amit te írtál, és még csak nem is ritka. Egy fiatal, tapasztalatlan lánynak nincs viszonyítási alapja, és vannak fiúk ezt ki is használják, olyankor pedig könnyű azt hinni, hogy velünk van a gond, egyszerűen csak nem jön be a szex, és hogy ez mással is ugyanilyen sz*r érzés lenne.