Egyes nők miért ennyire igénytelenek önmagukkal szemben (is)?

"Sosem neveznék így egy nőt, ez azért minősíti a pasikat körülötted."

Ezek nem a körülöttem élő férfiak voltak egyébként, hanem a próbálkozók, akiket végre volt bátorságom azonnal kikosarazni (régebben beszélgetésre mindenkinek adtam esélyt).

"Viszont ismerős csajok (30+, értelmiségi társaság) mesélik a sztorikat, hogy mit engednek meg a férfiaknak (gyakorlatilag porba alázzák őket a fucboyok)"

Nekem volt dolgom fuckboy-al is (nem a prosztó, hanem az értelmiségi fajta, de azért hamar kiderült, hogy személyiségre felejtős és én szakítottam vele hamar), de még ő is kevesebb kárt tett bennem lelkileg, mindig a "csúnyarendesssrác" exem, akiről az előző kommentemben beszéltem.

" Akkor lehet, hogy azok a hatalmas igények nem is olyan nagyok, csak rossz tulajdonságokra irányulnak"

Így van.

Emberismeret kell.

Nagyon nehéz olyan pasit találni aki minden szempontból megfelel.

Kezdjük azzal hogy a magyar pasik legyünk őszinték, eléggé igénytelenek a kulsejükre. Tisztelet a kivételnek.

De tegyük fel találsz olyat aki egy fokkal szebb az ordognel és adsz egy esélyt neki.. Még mindig ott vannak a lelki problémák. Nem tudom hogy csak én vagyok e ilyen szerencsétlen hogy sorba ezekbe futok bele de még nem találkoztam olyan pasival aki nem hordoz valami lelki problémát, defektet az előző párja vagy a családja vagy akármi miatt.

Azok a pasik akik kineznek valahogy és még lelkileg kiegyensúlyozottak is ritkák, ráadásul általában már foglaltak.

Szóval muszáj abból választani ami marad. De azért a bántalmazora én is azt mondom hogy attól még az is jobb ha egyedül van az ember.

"Nekem volt dolgom fuckboy-al is (nem a prosztó, hanem az értelmiségi fajta"

pont ezt nem értem, hogy még az érteles fuckboy valahogy felfogható, de amikor jön a tényleg prosztó típus (inkább az a fuxos, "vállalkozó" forma, mint értelmes, ügyesen nyomuló pasas), és arat, miközben minden nő arról beszél, hogy normális férfire vágyik, csak nem talál...

Közben meg a saját társaságunkban is akad legalább egy tucat ilyen pasas, sokan évek óta szinglik (nem az incel kategória szinten)

"Eddig meg azon hisztiztetek, hogy a nők elvárásai az egekben vannak. Na most hogy van ez?"

Nem az igényekkel van szerintem a gond (nyilván nő lennék, én sem állnék le minden szembejövővel).

A fura, hogy az egyik oldalt hatalmasak az igénye, mindig arról beszélenk, hogy ők milyen igényes csajok a választásban is, másik oldalt a kétharmaduk olyan gázos randikon vesz részt, hogy komolyan nekem ég a képemen a bőr, olyasit enged kapcsolatban a pasijnak, hogy a negyedéért szerintem értelmes nő már páros lábbal rúgná ki (igen a nők egy része meg is teszi).

Inkább azt látom, hogy például a karvastagság terén van igény, de az IQ terén már kevésbé (és nyilván rengeteg ilyen párosítást lehet hozni), így aztán kizárnak egy csomó férfit, majd panaszkodnak, hogy akikkel ők kezdenek, azok mennyire gázosak.

Itt a GYK-n naponta van legalább 10 olyan kérdés, amiben leírja a csaj, hogy a pasija hogy alázza, és ha megkérdezem, hogy minek van egyáltalán együtt egy ilyennel, akkor felháborodik.

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__szaki..

17: hosszú idő után végre letiltja a pasast a FB-on, majd problémázik, hogy vajon jól tette e (nem, még kellett volna neki adni pár hónapot bakker)

Azért a távkapcsolat más tészta.

Az miért igénytelenség?

Az én kapcsolatom is annak indult 21 évesen, ugyan nem 400 km volt köztünk, hanem 270. Nem társkeresőn ismerkedtünk meg, hanem netes közösségben, aztán nagyon sokat beszélgettünk, majd amikor felém járt, találkoztunk és élőben egymásba szerettünk. Mivel más városban jártunk egyetemre, így 3 évig (szóval az alapképzés alatt) távkapcsolat volt. Ezért lettem volna igénytelen? :D Baromi helyes, normális, értelmes pasi, ráadásul totál kijövünk lelkileg is, fura lett volna egy ilyen ideiglenes dolog miatt elutasítani. Utána egy városba kerültünk, 2 évig albérletben élt, majd összeköltöztünk közös lakásba. Jó tudni, hogy emiatt is igénytelen voltam.