Gyerekkel boldogulni ha nincs otthon a férj szükséges az auto ugye ?

Te, figyelj, nekem itt egy olyan kapcsolat bontakozik ki, hogy téged szándékosan bezárva tart.

No nem fizikailag, csak épp megakadályozza, hogy önálló jövedelmed legyen, hogy emberek közé járhass. Akinek nincs jövedelme, az kiszolgáltatott annak, aki eltartja. Bármit megtehetnek vele, nem tud hova menni. A gyereket se neki ítélnék, ha nincs saját jövedelme - és a legtöbb anyát ezzel kőkeményen lehet zsarolni.

Téged is most sakkban tart a férjed, és ez csak rosszabb lesz.

Ja, örülj, hogy aranykalitkában tart téged. Ez az ő logikája.

Sok feleség ezen ponton bemondaná az unalmast, és a gyerekkel együtt költözne a szüleihez. És utána keresne állást, a gyerekért meg szükség esetén tudna menni a nagymama. És akkor már tényleg nem kell annyira az autó. :-))))

Kérdező, én úgy érzem, hogy neked azért kell autó, hogy legyen, de nem győztél meg arról, hogy szükséges is.

Azt írod, hogy busz van, de nem érsz be vele munkakezdésre. De ha jól látom, akkor még munkahelyed sincs és anyagilag nem is égetően sürgős, hogy legyen. Tehát kereshetsz olyan munkahelyet, ahol olyan a munkarend, hogy a tömegközlekedés is megoldható legyen.

Azt is írtad, hogy a vonat jó lenne, de a vasútállomás 3 km -re van. 3 km-re viszont nem autó kell, hanem bicikli. 10-15 perc alatt ott tudsz lenni attól függően, hogy a gyereked gyerekülésben viszed-e vagy kis biciklivel ő is megy. Igen, tudom, hogy tél van, de nagyon kevés az olyan napok száma, amikor tényleg nem lehet biciklizni azon a 3 km-en, akkor menj taxival (az autón megtakarított pénzbe simán belefér 5-10 oda-vissza út évente)

Nyáron meg lehet közvetlenül a városba tekerni.

A másik részről nyugodtan tedd fel a férjednek a kérdést, hogy neki miért szükséges autóval járnia.

Az autó-témára nem reagálnék többet, én elmondtam a véleményemet, a te egyéni jogod, hogy mennyire értesz vele egyet, vagy sem. Részemről ez lezárva.

De!

Főleg, hogy párkapcsolati témakörben nyitottad a kérdést, itt tényleg komoly bajok vannak.

Nem kioktatni akarlak, félre ne értsd, meg tudom, hogy az ember idővel változik, és előre nem mindig tudhatja, hogy mit hoz a jövő. De ahogy férjed kezel téged, az nem összeegyeztethető azzal, amit én PÁRkapcsolatnak hívok. Mert ez nem az. Nem tudom, hogy régebben is ilyen volt-e de igazából nem is lényeg. Felesleges a múlton rágódni, megváltoztatni már nem lehet.

A helyzet az, hogy a férjed téged kb. cselédként kezel. Ezzel több probléma is van. Egyrészt gondolom, ez nem tetszik neked, nem egy olyan házasságra vágytál, ahol a te személyes dolgaidat is ő dönti el. Attól, mert valaki házas, még nem lesz fogoly, vagy alárendelt. A házasság nem erről szól. Az két ember szerelmen és megbecsülésen alapuló közössége, nem pedig valami uralkodói-alattvalói viszony.

Másrészt: függni valakitől veszélyes dolog. Ha nincs munkád, akkor gyakorlatilag tőle függsz. Ez a későbbiekben komoly fegyvertény lehet a kezében az elnyomásodra, hiszen bármikor mondhatja, hogy "de hát én tartalak el, ne akarj te semmit". Egyébként nem lenne igaza, de attól még mondhatja. Veszekedéskor gyakran borulnak a logikus vita szabályai.

Harmadrészt: elpazarlod a tehetségedet és képességeidet. Normál esetben az ember folyamatosan fejlődik a munkájában, idővel esetleg magasabb pozícióba, vagy jobb munkakörbe is kerülhet. Ha te eltartottként éldegélsz mondjuk 40 éves korodig, és netán elváltok, vagy ő rokkan le, vagy akármi miatt muszáj lesz dolgoznod, hogy fogsz munkát találni? Néhány aljamunka kivételével semmire nem lesz esélyed, mert egy 40 éves ember, aki abszolúte tök pályakezdő, senkinek sem kell. Vagy ha netán mégis, akkor ennyi idősen fogsz ott tartani, ahol egy kezdő. De továbbmegyek: nyugdíjad miből lesz? Lehet, hogy most nincsenek anyagi gondjaitok, de nem alapozhatsz arra, hogy majd életed végéig ő eltart.

Erről kellene vele komolyan elbeszélgetni. Akár szakember közbevonásával is, mert láthatóan téged semmibe vesz.

Ha pedig nem hajlandó változtatni a hozzáállásán, akkor adott a döntés: vagy lehúzol egy életet egy nem műköüdő házasságban, vagy kilépsz belőle. Igen, persze, ez egy nehéz dolog, de hidd el, 60 évet lehúzni marakodásban még nehezebb. Életed meg csak egy van.

A munkát illetően pedig: nem fogok többet kötözködni azzal, hogy neked nem megy buszozás mellett, ha te így gondolod, akkor legyen. Viszont létezik részmunkaidő is! Lehet napi 4, vagy 6 órát dolgozni, igaz, nem ugyanannyiért, de a semminél ez is több. Sok anyuka dolgozik ám 6 órában, pont azért, hogy legyen ideje a gyermeket óviba kísérni.