Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mégis mi lenne a megoldás, mi lenne a helyes?
Próbálom röviden. Összeköltöztem a barátommal 3 hónapja. Mondhatni négy éve vagyunk együtt.
Eddig mindketten hetente hazajártunk, ha többet nem is, de egy vagy maximum 2 napot a szüleinkkel voltunk. Én részben azért, mert sajnos édesapám elhunyt szeptemberben, anyukám teljesen egyedül maradt, gondoltam, hogy legalább heti 1-2 napot azért vele lehetek, hogy éreztessem vele, hogy azért nincs mindig egyedül. Meg amúgy is, ha hazamentem, mégiscsak édesapám emléke kötődött a lakáshoz. A párom meg eleve nehezen szakadt el szerintem otthonról, viszont elég nehéz időszakban költözött el, pár hete a nagymamája halt meg, az anyukája emiatt nyilván el volt keseredve, az apukája meg szeptember óta kemoterápiára jár, mert szeptemberben daganatra műtötték. Emiatt nyilván gyengébb, több segítségre szorul.
Felvetettem a páromnak, hogy legalább egy hónapig talán választania kellene köztem és a szüleim között, főleg a járványra tekintettel. Buszozik, villamosozik mikor hazamegy, csak elmegyünk boltba, ő ugyebár találkozik az apukájával is, aki hetente jár a kórházba, ahol mégiscsak betegek vannak és különben is, azért kórházakban terjedhet jobban a vírus. Én nem akartam bunkó lenni, de emiatt felvetettem neki, hogy döntsön: vagy egy hónapig velem van és a szüleivel nem találkozik egyáltalán, vagy hazajárkál hozzájuk, de akkor engem nem lát, mert én kockázatosnak tartom.
Persze ha én akkor találkoznék anyukámmal, ő meg az ő szüleivel nem, biztos mérges lenne, de amúgy az én anyukám csak boltba megy és ennyi, nem is dolgozik, kezelésre nem jár, még a testvérének is lemondta a találkozót, tényleg sehova nem megy, ezért kevésbé tűnik kockázatosnak, mint a párom szülei. Az én anyukám fél a vírustól, nyilván az sem lenne szerencsés ha a párom szülei elkapnák, az édesapja kemoterápiát kap, nem valami erős, az édesanyja jobb állapotban van, de neki meg tüdőrákja volt évekkel ezelőtt, tudtommal kivették a fél tüdejét emiatt és azért vannak alapbetegségei. Az én anyukámnak is van, nem is egy.
Én túlzom el, amikor kockázatosnak tartom ezt a heti hazamenetelt?
Amúgy én megvagyok így, főleg, hogy apukám sincs már, szeretnék anyukámmal is néha azért találkozni, de bizonytalan vagyok.
A párom azt mondta, inkább a szüleivel lenne akkor, és nem vele, az apja betegsége miatt, hogy el tudja kísérni a kezelésekre, meg mi van ha rosszul lesz valamelyik, vagy ha kell nekik segíteni valamibe, amit egyedül nem tudnak megcsinálni. Az anyja sajnos sok mindenhez nem ért, az apja meg nincs valami jó állapotban, otthon is kilóg belőle valami cső, infúziót kap otthon is.
Azért sajnálnám is közbe, ha egy hónapig nem látnánk egymást, mert kezdek besokallni már a sok problémától, meg azért csak hiányozna a párom, mivel szeretem. Meg irigylem azokat, akik úgy tudnak együtt lenni, hogy a szüleiknek semmi baja.
Úgy vagyok vele, hogy a szüleitől sem akarom elidegeníteni a párom, de közbe rosszul is esik, hogy nem lenne velem.
Tavasszal még nem volt a közös albérletünk, külön voltunk a karantén idejére, de akkor meg az apja nem volt beteg, akkor az enyém volt beteg és az is volt az utolsó tavasz amit vele tudtam tölteni.
Ilyenkor eszembe jut, hogy az ő apjáról is, honnan tudjam, meddig él.
Szóval most mi a jó? Együtt szülők nélkül, vagy otthon a szülőkkel egymás nélkül? Vagy eleve francba a vírussal, menjünk össze-vissza?
Komolyan nem tudom.
Tehát,te heti 1-2 alkalommal hazamész az anyukádhoz,de ő ne látogassa a beteg szüleit.
Én a párod helyébe a szüleimet választanám és téged hagynálak a fenébe.
Amúgy én csak véleményeket kértem, nem azt mondtam, hogy az az egyetlen lehetőség, hogy ő maradjon velem és ne menjen haza. Számomra ez csak egy opció volt sok közül.
Le is írtam a kérdésben, hogy mindegyik lehetőségnek van előnye-hátránya, hogy hiányozna és irigyelném a boldog párokat, akik gondtalanok, de a szüleitől se akarnam elidegeníteni.
Én normális stílusban írtam és nem egyoldalúan szemléltem a helyzetet, ehhez képest majdnem mindenki elhordott mindennek, szidott és nekem támadt.
Azért szerintem én erre nem adtam okot.
Sajnos még mindig nem érted hogy eleve elmebeteg ötlet kitalálni egy ekkora baromságot, és mikor többen megírták hogy még gondolat szintjén is sértő, még kötötted az ebet a karóhoz, hogy nem érted hogy ebben mi a rossz.
Hatalmas szerencséd van a pároddal, mert az itteni hozzászólásokon is láthatod hogy a legtöbb ember egy ilyen felvetés után úgy dobott volna ki hogy a lábad sem éri a földet.
A helyedben bocsánatot kérnék tőle hogy ilyen tervet szövögettél hogy ő ne látogassa a beteg édesapját, míg te vígan járkálsz az anyukádhoz.
A legszörnyűbb hogy nem is az volt benned hogy "jaj, meg ne fertőzzük az apukáját akinek a kemótól amúgy is le van gyengülve az immunrendszere", hanem az, hogy "a rákos apja nehogy megfertőzzön minket"...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!