Beteges féltékenység munkahely váltáskor?

#11 beleolvastam a Messenger üzeneteibe, elèg egyèrtelmű volt a vonzalom, illetve amikor konkrètan le is feküdt a csajjal, nèhány nappal kèsőbb munkából hívott fel, hogy elmondja. Mint utólag kiderült, náluk addigra az egèsz cèg tudta, a nagynènje fülèbe is eljutott (ő is itt dolgozott), aki közölte vele, hogy ha aznap nem mondja el nekem otthon, akkor ő fogja.

Hát annyi bőr nem volt a kèpèn, hogy szemèlyesen mondja el, inkább felhívott.

Kézenfekvő lenne azt gondolni, hogy a csaj paranoiája az előző csalódásából ered, de nem. Az okok messzebbre vezetnek, vissza a gyerekkorba, ahol a szülői működés következtében nem alakult ki önértékelése, nem alakult ki az úgynevezett "ősbizalom". Megfelelő szülői odafigyelés és érzelmi támogatás esetén ugyanis ilyen "ősbizalom" alakul ki a gyerekben, ami alapja a külvilágba vetett bizalomnak és az önbizalomnak, illetve a fokozatosan kifejlődő önrendelkezésnek is.

Aztán jön az az ismert pszichológiai jelenség, hogy ilyesmi lelki sérülésekkel felnövő gyerekek felnőttként is gyakran találják magukat hasonló szituációban, amikor valaki nem szolgál rá a bizalmukra vagy egyenesen hülyére veszi őket. Egy-egy ilyen incidens feleleveníti a gyerekkorban tapasztalt nagyon erős berögződéseket, melyek gyakorlatilag átveszik az uralmat az agy felett és kemény pszichés elakadásokat tudnak okozni, olthatatlan szorongást pl. Az ilyen gyerekkori sérülések az ön- és másokba vetett bizalom hiánya mellett gyakran okoznak kötődési nehézségeket és egyéb komplexusokat is, pl. hogy az ember nehezen ismeri fel a saját szükségleteit, nehezen megy a döntés, mindenkit maga elé helyez és képtelen kiállni magáért. (Mert amúgy meg miért álljon ki, ha nem is tudja, mire van szüksége...)

Azt fel kell ismerned, hogy az ő problémáit nem a te viselkedésed generálja. Az is beszédes, hogy fel sem fogja a szavai jelentését, azaz megpróbál felmenteni téged a vád alól, hogy kezdeményeznél, de ezzel egy még sértőbb dolgot sugall, hogy szerinte te egy totálisan akaratgyenge és saját gondolatokra képtelen gyurmababa vagy, akinek fogalma sincs, hogy miért választotta a mostani párját és bármilyen külső próbálkozásra képes elhajlani. Elképzelhető, hogy gyerekként ezt hallotta otthon, egyes családokban a férfit ilyen akaratgyenge, a farka által vezérelt ösztönlényként tartják számon, lehet hogy a szülők közt is volt megcsalásos sztori, de az is kritika nélkül mossa át a gyerek agyát, ha a szülők állandóan a keserűségeiket mantrázzák otthon.

Erre egy megoldás van, amit már írtak is: pszichoterápia. Megkérheted rá, hogy keressen egy jó pszichológust, de ha nem hajlandó erre, akkor fogd kézen és menjetek el párterápiára. (Onnan majd úgyis egyénibe fogják tanácsolni, de ez már más kérdés.) Ettől még segíteni fog a párterápia, már mindjárt abban is, amiről a kérdésed szól: hogy Te hogy tudod ezt kezelni...