A barátnőm munkahelyére került egy új "kolléga", aki azonnal bejelölte ismerősnek és élénken érdeklődik iránta (van e barátja, egyedül él e, boldog e stb. ) Én megmondtam neki, hogy lukra játszik, de nem zavar, megbízok benne. Jól tettem?

Egy fiatal nőt, aki kinéz valahogy, mindig, mindenhol mindenki bepróbálja. A buszsofőr, a futár, a bolti eladó, és a többi. Teljesen mindegy, hogy hol dolgozik. Az se számít, ha csak nők vannak, mert nem csak munkahelyen van ilyen. Hermetikusan elzárni úgyse tudod.

Annyit tehetsz, hogy bízol benne, és megadsz neki "mindent": bókok, udvarlás, kis huncut csipkelődés, simogatás, kedves üzenetek. Sok esetben ott vagy egy férfi rést, hogy ezeket már nem csinálja, de a nőknek hiányzik, és megkapja mástól. Eleinte csak beszélget, flörtöl, aztán mire észbe kap, már szexelnek.

Ha a barátnőd értelmes, okos nő, akkor gondolom magától is rájött, hogy nem hiába kérdezgeti, hogy van-e barátja, stb. Meg kell találnod a közhelyben az igazságot :D A kapcsolat alapja a bizalom.

És csak úgy mondom, hogy az előző kapcsolatomnak pont az vetett véget, hogy folyamatosan mondta, hogy ezzel ne beszéljek, azzal vigyázzak, ennek tuti bejövök. És?? Ahhoz, hogy történjen valami, én is kellek. Ha nem tetszett valaki, én korrekten megmondtam, hogy barátom van, stb. De ő folyamatosan csak nyomatta, hogy ő bízik bennem, DE! Na ezzel a világból is ki tudnak kergetni. Úgyhogy ne aggódj annyit, és ne mondd meg a barátnődnek, hogy mit csináljon, mert baj lesz belőle.

Beszelgess vele. Mindig hallgasd meg a munkahelyi torteneteit. Fog o meg panaszkodni neked eleget, akkor allj melle. Ezt tudod tenni. Masok a panasz forrasai lesznek te meg a vigasze.

O is tudja, hogy ezek a ferfiak nem csak baratkozni akarnak? Mert ha o ezt meg nem latja at akkor egy kicsit nehezebb dolgod lesz.

Leírom nálunk hogy van. Pontosan az van, amit írt az egyik előző válaszoló, hogy nem kell ehhez a szituhoz munkahely. Többgyerekes fiatalos anyuka vagyok, házas, és lépten-nyomon beporóbálkoznak, pont ahogy sorolta: a munkatárs, s boltos, a futár, a kertész, bárki.

Én a kitartóbb, vagy a színt valló embereket MINDIG elmondom a férjemnek. Ha valaki csak odaböfög egyet, azt nem mondom el, de aki heteken át, vagy éveken át nyomul, azt elmondom. Ebből ő nyilván tudja, hogy azért mondom el, mert nekem ő fontos, és nem akarom megcsalni, meg mert zavar a szitu, s adjon ötletet, hogy hogy jöjjek ki belőle. Biztos, hogy zavarja a férjemet is, de nem csinál ebből hisztit. Szoktunk viccelődni, hogy hogy építsem le az egyes delikvenseket, és ennyi. De néha megkérdezi, hogy már megint volt-e az irodámban az xy-, és innen tudom, hog őt belül ez zavarja, de semmi gyanakvás, semmi nincs benne. Teljes a bizalma, ezt érzem. És pont ezért hálás vagyok neki, hogy vele ezt meg lehet beszélni, és intelligensen tudja kezelni.

Ha lennének a közelemben barátnőim (sajnos mind messze költözött, és mind iszonyú elfoglalt, csomó gyerekük van) akkor szerintem nem is férjemmel dumálnám meg, de néha, időnként muszáj ezt kibeszélnem magamból, mert annyira ledöbbenek egyes megnyilvánulásokon, hogy emberek mennyire nem tisztelnek ma már egy házasságot, meg az ötletek, ahogy meg akarnak hódítani.. Néha egyszerűen muszáj kibeszélnem. De a játszótéri anyukákkal, akikkel tök jóban vagyok, együtt alkotunk,stb. ezt mégsem akarom megbeszélni, mert nem akarom, hogy pletyka legyen belőle pl.