Mit csináljak, ha egyáltalán nem értünk egyet a gyereknevelésben a férjemmel?

Engem nem erdekel a te elettorteneted annyira! Ne irjal nekem regenyeket.

Azt tudod tenni , hogy ossze szeded magad anyagilag, lehetoleg titokban, ne tudja mire keszulsz, aztan elvalsz.

Kerdezo! Nem neked irtam!

Hihetetlen buta nő vagy. Most is csak a jelentèktelen dolgokra tudsz reagálni, meg ami nem is neked szólt.

Itt nem az az alap probléma szerintem, hogy nem értetek egyet a gyereknevelésben, hanem az, hogy a férjed egy büdös paraszt. Nem érdekled se te, se a gyerek. Ennyi. A másik probléma, hogy te ezzel nyilván tisztában voltál, mielőtt hozzámentél és gyereket szültél neki (vagy lusta voltál gondolkodni, mert minek is, vagy nincs meg hozzá a képességed, vagy bíztál benne, hogy majd megváltozik-nem, nem fog, vagy kellett az esküvő meg a gyerek, mindegy milyen áron, vagy mert csak). A lényegen nem változtat, így ugyanazt tudom mondani, mint az előző 100.000 ilyen nyávogásra, hogy pénztártól való távozás esete. Két opció van: 1. Befogod a szád és élsz tovább a társas magányban, mártírkodva és megkeseredve - grátisz: lelki sérült gyerek; 2. Otthagyod a p*csába ezt a bunkót, levonod a tanulságot és legközelebb nem félsz használni az eszedet, azért van. És közben gőzerővel dolgozol azon, hogy ne a gyereked igya meg a levét a hülyeségednek. Én komolyan nem értem az ilyen nőket. Nekem ég a képem nőként. Hiába vannak ilyen parasztok, mint a kérdező férje, ha sok egyszerű lelkű kedves hölgy elhajtaná őket a búsba, nem lenne velük probléma. De nem, inkább hozzámegy és szül neki, mert jó lesz az úgy. De utána még csodálkozik is. Én szégyellem magam. Ha csak annyi 1000-sem lenne, amennyi ilyen picsogást végighallgattam..De miért?

Nincs olyan, hogy átlag gyerek...