Hogy lehet gyereket nevelni egy másik emberrel közösen úgy, hogy kettőtök véleményetek egy morális kérdésben teljesen eltérő? Egyáltalán lehet, ti belemennétek? (Bőv. Lent)
Párommal a venezuelai elnök, Hugo Chavez egészségi állapotáról beszélgettünk, amikor is felmerült, hogy szerintem az emberek millióit meggyilkoló/életét tönkretevő diktátoroknak muszáj meghalniuk, nem szabadna hagyni, hogy éljenek. A párom ezen mélységesen felháborodott, és azzal vádolt, hogy én Istennek képzelem magam, és semmi jogom mások életéről dönteni.
Ne arra válaszoljatok,hogy itt kinek van igaza, csak arra, hogy (mivel pár év múlva más szeretnénk családot alapítani) ti vállalnátok gyereket egy olyan emberrel közösen, akinek egy ilyen kaliberű morális kérdésben olyan szinten eltér a véleményetek, hogy nem is tudjátok elfogadni egymás álláspontját, maximum elsiklani felette?
Mit lehet mondani a gyereknek mikor arra kerül a sor, hogy megtanítsátok neki, hogyan létezzen a társadalomban, hogyan alkosson véleményt a politikai, vagy emberijogi ügyekben?
Nekem egy ilyen dologban lévő véleménykülönbség nem lenne akadálya a családalapításnak.
Mire olyan korú lesz a gyerek, hogy ilyen kérdésekről lehet vele beszélgetni, úgyis meghallgatja majd az apja ill. az anyja véleményét is, aztán vérmérsékletéhez, lelki beállítottságához mérten szimpatikusabbnak ítéli majd egyiket a másiknál.
ahogy az előző is mondta: a gyerek majd eldönti maga.
például az én családomban mindenki homofób, csak én nem. nekem semmi bajom a homoszexuálisokkal, pedig otthonról csak a hőbörgést, fujjolást hallottam egész életemben. nem ezen múlik.
Ó, ez a Doktor Houseban is volt! Ott szétvált a két doki emiatt.
A gyereketek pedig eldönti maga a vérmérséklete, és aktuális lelki állapota alapján, hogy mit tenne.
Ez úgyis jó ideig elég képlékeny lesz majd. Még felnőttként is változhat a vélemény, az aktuális lelkiállapot is közrejátszhat.
Pl. magát a halálbüntetést kamaszkoromban úgy gondoltam, hogy vissza kéne állítani, eltelt pár év, akkor már elleneztem, aztán egy rövid ideig megint úgy gondoltam, hogy kéne, most meg jó ideje már ismét azt gondolom, hogy nem szabad, hogy ilyesmi legyen.
Most már azt hiszem nem fogok változni, már kiforrott annyira az egyéniségem, de végül is a jövőbe nem látok, szóval sose lehet tudni. :)
Érdekes nekem sosem tanítottak ilyeneket a szüleim. Pedig normálisak. Egyszerűen csak éltük az életünket. És az általános tanításukból és a saját jellememból saját magától kifejlődött a véleményem. A gyereknevelés nem a könyv szerint megy, nem kell mindent megtervezni mint egy gépezetet.
Egyébként is nevetségesen hangzana, hogy: "Ó hát tudod szétváltunk Hugo Chavez egészségi állapota miatt. Sosem tudtunk volna rendesen gyereket nevelni a csávó miatt.
Szerintem pont az a jó, hogy különbözőek vagyunk és eltérőek a véleményeink, így tudunk tanulni egymástól. Én ezt az eltérést a véleményetekben, amit példának hoztál, nem tartom olyan nagynak, hogy emiatt szó se lehetne közös gyerekvállalásról..
De értem a problémát és el tudom képzelni, hogy ez neked lehet olyan súlyú dolog, hogy emiatt akár szakítsatok. Szerintem erről beszélhetnél a pároddal, mert lehet, hogy neki ez nem is olyan fontos ügy, mint neked. Szerintem sem olyan nagy probléma, de ezt neked kell eldöntened.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!