Hogy lehet gyereket nevelni egy másik emberrel közösen úgy, hogy kettőtök véleményetek egy morális kérdésben teljesen eltérő? Egyáltalán lehet, ti belemennétek? (Bőv. Lent)

Nem az a lényeg, hogy miben értetek egyet, hanem hogy el tudjátok-e fogadni a másik igazsgát is a sajátotok mellett. Kiindulhatunk egy nagyon piti példából is: én utálom a csokit, a férjem imádja. El tudom viszont fogadni, hogy az ő viszonya a csokihoz homlokegyenest más, mint az enyém, a gyerekeinket pedig úgy neveltük, hogy megismerhessék a csokit és saját véleményt alkothassanak róla. Szeretik a csokit, én soha nem is mondtam olyat nekik, hogy a csoki rossz.

Ha tehát nem a véleményedet erőlteted a gyerekre kategorikusan, hanem meghagyod neki a választást és a véleményformálás jogát, a gyereknevelés terén nem lesz problémátok. Feltéve persze, ha a párod ugyan így tesz.

Párkapcsolat szempontjából már sokkal inkább elgondolkodnék azon, hogy vezethet-e súrlódáshoz az, ha pl. morális kérdésekben homlokegyenest más a véleményünk. A hasonlóság össetart, a különbség elválaszt. Minél több a különbség a számomra jelentőségteljes kérdésekben, annál nehezebb lesz az együttélés.

Jómagam ateista vagyok. Legkisebb gyermekem most épp abban a korban van, amikor hinni kezdi, hogy isten létezik. Nem beszélek ellene, nem cáfolom meg az állítását, pedig 40 évesen egyetlen kérdéssel össze tudnám zavarni és meg tudnám változtatni a véleményét. Tudja, hogy én nem hiszek istenben, de azt is tudja, hogy neki ettől még szabad hinni. Elmesélem, hogyan gondolom én, valamint elfogadom, hogyan gondolja ő. Így lesz belőle az, aki ő lesz, nem az én vagy a férjem tükörképe.

Kérdező, én nem hiszem, hogy a családalapításnak feltétele lenne az azonos politikai/vallási vélemény. Nyilván egy fanatikussal nem könnyen lehet együtt élni, de vele nem azért, mert ez meg az a véleménye, hanem azért, mert fanatikus.

Tehát úgy mondanám, hogy családot alapítani azzal lehet, és azzal érdemes, aki képes tudomásul venni, hogy adott kérdésekben léteznek eltérő nézőpontok és eltérő vélemények, és nem akarja rá erőltetni a saját véleményét és a saját értékrendjét sem a párjára, sem a gyerekére, és képes meghallgatni és elgondolkodni a másik véleményén, nézőpontján is.

Ha nem értetek egyet egymással, az nem baj. A gyerekeddel se fogsz majd mindig egyetérteni. A gond az, amit írtál, hogy nem is fogadjátok el egymás véleményét. Ez nagyon fontos lenne. Még barátoknál is gáz, ha nem fogadják el, hogy az egyiküknek eltér a véleménye. Párkapcsolatban meg főleg az.

Egyébként véleményalkotásra nem lehet senkit megtanítani.

Ne úgy dönts a kapcsolatotok további lehetséges kimenetéről, hogy mások véleményét kéred ki!

Egyedül Te tudhatod, mik az igényeid, ha családalapításról van szó. Te tudhatod, hogy egy ilyen "probléma" mennyire zavar, vagy befolyásol Téged.

Eltérő vélemény, és előítélet mindenkinél van - nincs kivétel.

Itt nyilván nem csak Hugo Chavez ról van szó :) hanem minden egyéb más hasonló kérdésről is :)

Én azt tudom mondani hogy ez azért nem válóok. Persze ha sok dologban gondolkoztok szélsőségesen máshogy, az gondot eredményezhet egyszerűen már csak azért is mert ha nagyon másképp vélekedik dolgokról az eltávolít egymástól 2 embert és a gyereknevelésig el sem jutnak.

Engem amúgy sokkal inkább foglalkoztat az hogy mi van ha gyereknevelési kérdésekben nem értetek egyet, tehát az sokkal nagyobb gondhoz vezethet. (egyik megengedő típus tök liberális, a másik szerint meg egy jól elhelyezett pofon előnyére válik a gyereknek )

Egyébként nálunk is van ilyesmi, a férjem eléggé utál bizonyos népcsoportokat, és a magyar történelem egyes állomásait is elég szemellenzősen nézi.

Nekem az apám történész, így van némi tájékozottságom egyes történelmi szituációk mindkét oldaláról , mégse okoz ez különösebb problémát.

Nem gondoljuk egyformán.

És a gyerekeinknek sem egyformán fogunk "tálalni" bizonyos dolgokat. Ez nem hiszem hogy törést okozna.