Anyósod mennyire vesz részt a gyereknevelésben, vagy egyáltalán a mindennapjaitokban?

napi kapcsolatban vagyunk vele.

minden 2. hétvégén - most 2 hétvégén egyfolytában nála volt ami péntek ottalvás szombati ottalvást jelent és napközben is péntek du 6 tól vagy négytől közös tescozással együtt és utánna ott maradhat ha akar- naná hogy akar-

vasárnap nála vagyunk.

vasárnap rendszerint én főzök de van hogy ő

követi az általunk megállapitott szabályokat kivéve édesség abból nála többet kaphat.

mindene van ott is -ruha fogkefe fogkrém pelus- mert bármikor mehet és nem kell mindig cuccolni.

állatkertbe és néha - havi szinten 2-3x vásárolni is együtt megyünk-

az ajándékokba - gyereknap, szülinap- egyeztetünk ki mit vesz és összedobjuk.

játékai ott is vannak van hogy ha a városban járunk felszaladunk oda enni és pihenni a múltkor is igy volt láttam nála vasalatlan ruhát kivasaltam amig a gyerek játszott.-

szóval jól megvagyunk.. velem inkább érzelmileg nincs egy hullámhosszon de megoldjuk.

Semennyire. Bár lehet, még ez a szerencsém. A terhesség alatt soha meg nem kérdezte volna, hogy most épp mekkora a baba stb. Mikor megszületett, az volt a legfontosabb neki, hogy mikor tartjuk majd a gyerek névnapját. Havonta egyszer jönnek kb. pedig az utcában laknak. Nekem segíteni ne segítsen vagy ilyesmi, de már lassan 9 hónapos a babánk és még soha nem vitte el sétálni vagy ilyesmi. Bár nem is szívesen hagynám, hiszen nem is ismeri a gyerek, tök olyan neki, mint egy idegen néni az utcából. Alkalmakra hoznak ugyan ajándékot (egyébként egy szem gyümölcsöt se vagy bármit), de ökörségeket, ruhát is olyat, ami már tuti kicsi neki, szóval használhatatlan. Igazából teljesen olyan, mint egy távoli ismerős, egyáltalán nem úgy viselkednek, mint ahogy egy nagyszülő szokott. Csak az az érdekes, hogy azzal az unokával meg totál mások, aki ott lakik náluk, csak a többi van leejtve. Hát hiába. Én már megszoktam, hogy ilyenek, csak a páromnak rossz, amikor azt látja, hogy az én szüleim a csillagokat is lehoznák az unokájuknak, és ez nem pénz kérdése, anélkül is lehet órák hosszat játszani egy gyerekkel meg szeretgetni.

Amúgy meg ha nagy ritkán idetévednek anyósék, minden mással foglalkoznak, csak a gyerekkel nem. Azt se tudják pl. hogy már egyedül feláll. Bezzeg azt mindig elmondják, hogy a nem tudom én kinek az unokája melyik kaját szereti a legjobban. Hát ennyi. Igazából szerintem ezt nem kell tovább ragoznom.

Egy városban lakunk, 2-3 naponta jön, emellett mindennap telefonál.

Nem értünk mindenben egyet, mert a gyerekgondozási nézetei 30-40 évesek: adjak neki teát, cukrozzam is meg, a szomszéd baba 4 hósan már almát eszik, mi miért nem, ne adjak neki igény szerint tejcsit, mert megfájdul a hasa stb. De szerencsére lehet vele beszélni, és ami a legfontosabb: áldott jó szíve van. Jól kijövök vele. Az unokáját nagyon szereti, sokat foglalkozik vele, és bármikor befoghatom bébiszitterkedni, ami nagyon jól jön, ha menni kell valahová.

Messze lakik. Találkozás ritkán, telefon minden nap. Nem szól bele a gyereknevelésbe. Segít bármiben szívesen, de nem tolakodó, nem uralkodó.

Úgy kezeli a helyzetet, ahogyan kell: neki csak szeretnie kell az unokáját, a szülők mi vagyunk, majd mi neveljük.

A mi életünkbe sem szól bele természetesen.

nem kritizál, nem akar okosabb lenni. Imádja a picit, első unoka az egyetlen fiától. Míg vizsgáztam az egyetemen, jött hozzánk és vigyázott a picire. Mivel azonban apósommal nem értünk szót, és ez mostanában nagyon kiéleződött, a látogatásokat leredukáltuk a minimálisra, szóval alkalmankét megyünk, 1-2 alkalommal havonta, de a kicsit nem akarom otthagyni náluk belátható időn belül, mert:

1. Apósom alkoholista, nem akarom, hogy ezt, a veszekedést, a szitkozódást lássa a gyerek;

2. Apósom és a kutya miatt a lakásuk nem egy tiszta hely, most például egérrel küzdöttek, de csótány is van rendszeresen.

Ráadásul anyósom nagyon lebetegedett, nem hiszem, hogy ősztől fog tudni még vigyázni a babára nálunk.

Így mi megyünk, mikor tudunk, vagy mikor kell segítsek neki takarítani, stb, amit nem tud megcsinálni.