Vannak itt olyan anyukák akik csak magukra számíthatnak a gyereknevelésben?

Bár nálunk a mamák vigyáznának rájuk, de messze vannak, így kb havi egyszer van pár órát ha tudok mondjuk nyugodtan feltakarítani vagy ilyesmi. Kb havi egyszer jönnek.

Más még nem ajánlotta fel. Férjem az segít ha épp itthon van, de az ritka. Szóval nagyon egyedül vagyok velük és nagyon nehéz. egy hónapja kéne már mennem orvoshoz, de nem tudok...Barátaim is sajnos eltűntek, mert egyik sem családos, így azt hiszik zavarnak, pedig egyáltalán nem és ha épp itt van valaki mindig is igyekszem átkapcsolni barát üzemmódba, de a gyerekek csak mindig ott vannak, így nem tudnak mit kezdeni sztem a dologgal. Szóval nem csak a gyereknevelésben vagyok egyedül, de úgy általában is...Persze ismerkedek anyukákkal , de nem tudok olyan kapcsolatot teremteni velük, hogy a legbelsőbb dolgokat megbeszéljük. Hiányzik a napi kapcsolat a külvilággal.

2 és 4 éves gyerekek anyukája.

Én csak a páromra tudok számítani mert messze lakunk a nagyszülőktől.

Én is non stop vele vagyok.

helló, itt vagyok! :)

anyósékat nem érdeklik az unokájuk, havonta 1x-2x megyünk ki egy órára, akkor mi is ott vagyunk. anyám szerinte nem nagymama még, túl fiatal hozzá (51 éves ehhh), dédik túl idősek, már nem bírják elvállalni.

párom heti 5 nap éjfélre ér haza, egy nap "korán" 8-9 között végez persze ezt úgy, hogy minden nap reggel 7-8 között indul, fiunk meg 9 kor ébred :(

heti egy nap van itthon de akkor meg nagyon fáradt, nincs kedve programot csinálni, legszívesebben egész nap feküdne és pihenne, így próbálom nem nagyon kettesben hagyni őket.

1,5 éves a fiam. nem egyszerű de én tudtam, hogy ez lesz, már mikor a kórházból hazajöttünk is egyedül voltunk és kutya ránk sem nyitotta az ajtót :(

Hát akkor én is csatlakozom hozzátok :-(

Két kicsivel vagyok itthon, a párom reggeltől estig dolgozik.

Anyuékra nem számíthatok, a párom szülei 250 km-re laknak tőlünk.

Egész nap hármasban vagyunk, már megszoktam, de néha úgy szeretnék kikapcsolódni.A párommal 4 éve sehol nem voltunk, persze nem gond, csak néha jó lenne 2-3 óra kettesben.

Sokszor úgy vagyunk vele, hogy nem baj, inkább megpróbáljuk élvezni, mert a gyerekeink hamar felnőnek, és ez az időszak nem jön vissza már.

Első vagyok. Még annyit hozzá mesélek, hogy amikor 13 hónapos volt a nagy, terhes lettem a kicsivel, minden egyes vizsgálatra vinnem kellett magammal, vérvételre, ultrahangra, nőgyógyászhoz, szerencsére ott kint van az asszisztens és vigyázott rá. Persze nem panaszkodom, megoldottuk. Szerencsére megszokta gyerekem.

Később ha ügyet mentem intézni, két kicsivel felpakolva mentem bankba, apeh-hoz. Meg a mai napig így van.

De a férjem nagyon büszke rám, mert sokan egy gyerekkel egy bolti bevásárlást is nyűgnek éreznek, és megvárják vele a férjüket. És engem ez is motivál kicsit, mert jól esik. Te is ha el vagy keseredve, gondolj arra, megcsinálod te egyedül is. És felnéz rád a férjed.