Feleség=Takarítónő?!

Nálunk ugyan ez a helyzet

Annyi a különbség h élettársak vagyunk .

Mindent én csinálok ő semmit és elég sok így a feszko ,h minden rám hárul

Nálunk eléggé kiegyenlített a dolog. Mostanában élettársam is kicsit belelustult, de szóvá tettem, hogy mióta homeoffice-ban van, kevesebbet segít, másnap már porszívózott, felmosott, mosást pakolt be... Stb.

Szóval pár és kommunikáció kérdése. Máskor van, hogy én lustulok be, olyankor ő szól, és én állok neki másnap jobban a házimunkának. Ha csak nekem kéne csinálnom, és a kommunikációra bunkón reagálna, akkor nem lenne már sokáig az élettársam. Mindenkinek lehet olyan időszaka, amikor kimerültebb, emiatt kevésbé veszi ki a részét ideiglenesen, és ezzel nincs is baj. De csak a másiktól elvárni mindent nemtől függetlenül, parasztság.

Eleve rossz ez a hozzáállás, hogy segít. Mi az, hogy segít? Ha te is dolgozol, ő is dolgozik, akkor miért nem természetes az, hogy ez mindkettőtök dolga? Én 10 év alatt megneveltem a férjem, de úgy érzem, a szerelem erre ráment.

De még mindig az van, hogy a zsíros, leégett edények mosogatása az enyém.

Viszont ő intéz szinte minden bevásárlást, ami hatalmas segítség, mert én nem tudok vezetni. A mosást felváltva intézzük. Nagytakarítás csak akkor van, ha én azt mondom, hogy akkor gyerünk. Vasalni mindenki magára vasal, illetve a gyerekre közösen vasalunk. Főzés része teljesen az enyém, de ezt leépítettem, főként rendelünk és időnként főzök levest vagy ha jobban ráérek. A kertet ő tartja rendben. Az ablakpucolást egyedül csináltam. Most nagyjából kiegyenlítettnek érzem, de csak azért, mert fellázadtam a főzés ellen és most már anyagilag megtehetjük, hogy rendelünk. Másból se állt az életem, hogy főztem és mosogattam. Ebből egy életre elég volt nekem.