Feleség=Takarítónő?!

Nálunk nincs olyan, hogy "besegít", már a hozzáállás is borzasztó. Ugyanannyit dolgozunk, ugyanannyit keresünk, ő is itt él, eszik, koszol, tehát ő is ugyanúgy takarít, mint én. Szólni sem kell neki, mindenkinek megvannak a feladasai és ezt természetesnek veszi. Önálló felnőtt ember, nem az anyjától költözött hozzám és ez pont egy olyan hozzáállás, felfogás, ami hamar kiderül ismerkedéskor is. Komolyan nem értem azokat a nőket, akik összeállnak egy ilyen középkori hozzáállású alakokkal, aztán meg csodálkoznak, hogy cselédnek vannak nézve és nekiállnak mártírkodni..

...és ezért kell külön háztartást vezetni, akkor mindenki szépen a saját dolgait végzi, nincs vita, nincs stressz, nincs probléma.

13as vagyok. Még anyi pl bevásárolni együtt megyünk! Főzni én szoktam,de gyakran együtt főzünk.

Ettol a "besegit" szotol rendesen a falra maszok.. ezzel ti nok is azt ereztetitek, hogy igazabol a hazimunka a ti dolgotok, de kifogtatok egy olyan pasit, aki "jaj de cuki, besegit mindenbe, elkell tole ajulni"

Természetesen nem. Mivel közösen éltek a közös háztartásban, amit közösen tartotok fenn, a házimunka is közös. Ennyi. Ez nem vita tárgya. Ez egy felnőtt férfi számára természetes kellene, hogy legyen. Egyrészt nyilván nem lehet annyira igénytelen és lusta, hogy alapból, rutinszerűen ne végezze el az otthoni feladatokat, másrészt -mivel nyilván szereti a feleségét- eszébe nem jutna elnézni, hogy plusz teher háruljon rá miatta. Az én véleményem, hogy ha ez nem alap, nincs miről beszélni. Ugyanis ha valakinek nem ez a természetes, az a hozzáállás a kapcsolat minden területére rányomja a bélyegét, ott szó nincs kölcsönös szeretetről, tiszteletről, megbecsülésről, ami nélkül a kapcsolat kuka. Ezért nincs kompromisszum a teherviselésben. Nőként meg vagyok róla győződve, hogy az otthon semmit sem csináló, semmirekellő férfiak nagyrészt a nők hibás hozzáállása miatt olyanok, amilyenek. Kezdve anyucival, aki kiszolgálja a kicsi fiát,így ő azt sem tudja felnőttként, mit is kellene csinálnia és hogyan. Míg a lány gyermeknél természetes, hogy házimunkát végez. Nálunk ez úgy nézett ki, hogy minden gyereknek ugyanazokat a házimunkákat kellett végeznie nemtől függetlenül. Így felnőttként az öcsémnél is patent rend van, aki egyedül él. Így volt ez a szüleimmel, apámnál szebben senki nem vasal. Sőt a nagyszüleimmel, a nagyapáim főztek, mosogattak, takarítottak ugyanúgy, mint nagyanyáim és a gyerekekkel, unokákkal is ugyanúgy foglalkoztak. Ez pedig azért durva, mert bőven középkorú vagyok és falun nőttem fel. A nagyszüleim generációjában sem voltak a nők cselédek. Legalábbis a mi családunkban nem. Nyilván anyám sem ment hozzá valami trógerhez, aki szerint az asszony dolga a háztartás és az én férjemnek is az az alap természetesen, hogy efyenlő félként, társként osztozunk az élet minden területén, mert az anyósom szintén erre nevelte. Egyszerű, falusi asszony volt ő is, ráadásul a férjem egy szem fiú, késői gyerek, de anyuka nyilván nem tolt alá semmit, így nem lett életképtelen és kapcsolatra alkalmatlan. Én minden jelentkezőt kukáztam instant a férjem előtt, aki nem így indult. Ezt javaslom másnak is. Figyeljünk a fiú gyermekek nevelésére (természetesen a lánynak is tanítsuk meg, hogy szeretetet és megbecsülést ne csak adni, de elvárni is tudjon), és válogassuk meg, kivel kezdünk. Utólag már kár sírni, egy felnőtt embert már nem lehet és nem is kell nevelni. Másik, hogy kinek van kedve szexelni valakivel,aki magát nem képes ellátni és annyira magasról tesz rám, hogy elnézi, hogy helyette robotoljak.