Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti mit tennétek a helyemben?
Sziasztok!
A barátommal több, mint másfél éve vagyunk együtt. Köztünk 8 év korkülönbség van az ő javára. Azért is kerestem anno idősebb társat, mert úgy éreztem, nagyobb az esélye, hogy már benőtt a feje lágya.
Lényeg a lényeg, a szakításon gondolkozom, pontosabban stresszelek az elmúlt fél hónapban. Az első év tökéletes volt, nulla vita. Szerintem ez volt a rózsaszín köd. Ehhez képest az utóbbi félév tele volt apró vitákkal, amik egyre nagyobbakká váltak.
Próbáltam hosszú ideig intelligensen, felnőttként kezelni a gondokat, megbeszélni vele, azonban rettentő érzékeny vagyok, bármin elsírom magam. Ez azért probléma, mert a barátomban ettől felmegy a pumpa, és nagyjából semmissé teszi a véleményem, mert elbőgöm magam. Jogos a kérdés, ez egyáltalán nem felnőtthöz méltó dolog, de semmiképp ne hisztérikus siránkozást képzeljetek el.
Szépen lassan átálltam arra, hogy a problémákat nem személyesen akartam megbeszélni, hanem telefonon/neten keresztül. Nyilván, ez nem tetszett neki, és azt szeretné ha ezeket élő helyzetben is elmondanám, de így rettentő nehéz. Hajlamos félreértelmezni a dolgokat, és gyakran “lelép”, ha vitáról van szó. Ilyenkor magára szoktam hagyni, úgy gondoltam szüksége van a gondolkodásra, azonban x idő eltelte után sem változik semmi, ugyanolyan ideges, én pedig ugyanúgy félek, mert meg kell válogatnom a szavaimat.
Úgy érzem ez érzelmi zsarolás, még ha csak egy nagyon enyhe verziója is. Nálam betelt a pohár, közöltem vele, hogy hajlandó vagyok változtatni az örökös siránkozáson és kevésbé megfojtani őt (utóbbi időben ez is problémát jelentett, holott heti 2 alkalommal találkozunk nagyjából), amennyiben ő is képes a változásra. Azonban kaptam egy olyan üzenetet, amiben közli, hogy a probléma okozója csakis én vagyok, neki nincs szüksége változásra.
Tudom, tudom, nevetséges, hogy itt kérek tanácsot, de egyszerűen már más ötletem nem volt. Belefáradtam a konstans bűntudatba, abba, hogy én képes lennék egy utolsó esélyt adni nekünk, de a füle botját sem mozdítja. Szeretem, úgy érzem, jól meglennénk a jövőben is, de egyre inkább érzem azt, hogy a korkülönbség nem ér semmit...
Nagyon szeretném, ha valaki külső szemmel értékelné ezt az egészet, és megpróbálná megfogalmazni, ő mit tenne ebben a helyzetben, mert jelenleg gőzöm sincs.
Bocsánat, ha zavaros, helyenként érthetetlen a szöveg.
Köszi mindenkinek.
válasza:A leírásod alapján az jön le, hogy megpróbáltál változtatni a helyzeten, ő nem volt nyitott rá, ebből adódóan a szakítás ésszerű döntésnek hangzik.
Külső szemlélőként azonban nem tud senki tanácsot adni, hiszen csak az általad leírtakat tudjuk olvasni. Nyilván nem ferdítesz szándékosan a sztorin, nem azt akarom ezzel mondani, csak lehet, hogy van a párod szempontjából is olyan dolog, ami releváns lenne.
Nem teljesen értem, hogy miért nem volt nyitott arra, hogy telefonon/neten keresztül beszéljétek meg a problémákat. Bizonyos esetekben ez talán még jobb is, mert egy átgondolt, összeszedett választ tud adni az ember, valamint lehetőség van higgadtan reagálni.
Nyilván nem úgy értettem, hogy a teljes kapcsolatot értékeljétek, de megpróbáltam dióhéjban leírni.
Őszinte leszek, sosem szakítottam még. Előző kapcsolatom két évet bírt, engem hagytak el.
Nagyon szeretem ezt s srácot, tényleg nagyon jó volt az első év, de úgy érzem ezért csakis én küzdök, hogy így is maradjon. (Egyébként ma leírtam neki ezt, még nem válaszolt).
válasza:Ilyenkor jó volna meghallgatni mind2 felet, h. Ő hogy látja ezt az egészet! Úgy könnyebb lenne tanácsot adni!
Szerintem a kor itt nem számít! A környezetemben is vannak hasonló kor különbséggel párok és megvannak!
Szerintem a problémákat négyszemközt személyesen kell megbeszélni, nem írásban!
Ha szereted,akkor próbálj többet tűrni és ne mindig támadni, mert lehet abból van elege! De ehhez neki is így kellene hozzállni! Egymásban a pozítívat keressétek, negatívan mindenkiben könnyeben észrevesszük! Kitartás!
F
Az ő elmondása alapján megfojtom őt. Megfojtom, mert egész nap visszaírok neki, akár munka, akár suli. Gyakran magától küld képet, üzenetet, amire válaszolok is, tehát ezt a részét nem értem.
Illetve azt sem, hogy perpillanat is magamban keresem a hibát, mit rontottam el, de sajnos ez sem elég. Sosem kért még tőlem bocsánatot. Én már rengetegszer. Úgy érzem, ő tisztában van azzal, mennyire szeretem, így biztosra veszi, hogy a bűntudat miatt nem vagyok képes szakítani vele. Leírtam az előbb neki, hogy hajlandó vagyok a hétvégen felmenni hozzá, amikor értelmesen átbeszéljük a dolgokat, minden más esetben végeztem a kapcsolattal. Figyelmes srác, megjegyzett mindent, amit szeretek, akármi is volt az. Sokszor meglepett, éreztem, hogy szeret, de a kommunikációnk nulla.
válasza: válasza: válasza: válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!