Szóval az a kérdésem, h vajon ha 2 hónapig semmit sem kommunikálom vele, vajon a hiányom ráébresztheti e hogy csak szeret? Lehetséges, vagy ne álltassam magam ezzel?

8 hónapja jártunk, minden jó volt, jól kijöttünk, mindig őszinték voltunk egymáshoz, negatív dolgokat is megtudtunk beszélni. Voltak gondok, mivel 60 km volt köztünk, hétvégente jártunk egymáshoz mikor dolgozott, én mentem többször. Szeretett, én voltam neki az első, és ő is nekem, de azt mondta kiszeretett belőlem, kérddztem mit rontottam el vagy van e valami baja, azt mondta tényleg nincs semmi, csak szeret, de nem eléggé, hogy közös jövőnk lehessen. Amúgy elég visszahúzódó, kicsit anti szoc gyerek. Azt becsülöm benne h nem hazudott, azt mondta h nem akarja h elfecséreljem az időmet vele, mert boldognak akar látni, de nem szeret úgy ahogy kéne, mert nem hiányzom neki ahogy egy párkapcsolatban kellene. Hát fájt de próbálom elfogadni, emberileg jófejnek tartom ez után is, csak fáj h nem úgy szeret mint én őt. Tényleg csak az az ok, h kiszeretett belőlem, de azt mondta h további ok nincs, kérdeztem, h nagyon leszabályoztalak? Vagy féltékenykedtem? Vagy túl komolyra vettem az egészet? Azt mondta h én mindent jól csináltam, csak nincs meg a szerelem érzése, szeret még, de nem úgy ahogy illene egy kapcsolatban, pl én várom 5 nap után h láthassam, ő neki 2 hétig nem hiányzom. Tudom, az elmém tudja h neki van igaza, ez nem normális dolog, de a szívem még szereti, de közös megegyezéssel szakítottunk,4 napja. Mit tudtam tenni ha nem szeret, igazából nem akartam szakítani, ő is zokogott, én is. Neki is fájt h nem szeret, h elmúlt, nem rossz gyerek, magánakvaló, de jó ember, őszinte, tényleg. Így hát szakítottunk én N26, ő F25 éves, neki és nekem is elsők voltunk még a csókban is, tudom nem vavyunk normálisak, h ebben a korban jött az első kapcsolatunk. Én is ő is megköszöntük a 8 hónapot.