Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Három év után arra ébredek hogy időt kért, nem értem az egészet, van még remény szerintetek? Egy harmadik lehet? Segítséget kérek!
Három éve vagyunk együtt, egy évet itt töltöttünk együtt, majd ő kiment külföldre, ahova én két havonta kb utána mentem egy két hétre. Tudtam hogy vár és én is vártam rá, amikor találkoztunk éreztem és láttam rajta hogy mennyire várt már, tényleg nagyon szerettük egymást. Úgy beszéltük meg, hogy egy két évre én is kiköltözöm, majd visszajövünk együtt ide. Ő nem állampolgár, Erasmuson keresztül ismerkedtünk meg az egyetemen. A szüleim sokáig ellenezték, a távolság miatt, nem akarják hogy elmenjek, és nagyon nehezen vettem rá magam a döntésre hogy már pedig muszáj lesz, ha őt akarom. Terveztük a jövőt, majd kapott egy nagyon jó állást, olyat amilyet itt soha nem fog... azt is lenyeltem, mondtam akkor hosszabb időre megyünk, de ha gyerekeink lesznek, legalább iskolás korukra jöjjünk vissza, már csak az én szüleim miatt is, illetve hogy én is a hivatásomnak élhessek kicsit (magyar tanár vagyok). Kb három négy hónapja azt mondta hogy ő egyáltalán nem akar ide visszajönni, soha, amin teljesen kiakadtam, mert így tényleg mindent nekem kéne feladnom, ő pedig semmit nem tenne a közös jövőért, hogy mindenkinek jó legyen, nem akar áldozatot hozni. Ezen annyira kiborultam hogy ezt a fejéhez is vágtam, kamerán keresztül, erre azt mondta akkor szakítsunk, mert nincs értelme tovább egymás idejét húzni, mindenki maradjon otthon. Annyira mérges lettem hogy rávágtam hogy legyen így és a jegyemet is törlöm. Reggelre írt hogy ne töröljem a jegyet, menjek és nagyon szeret, és találunk megoldást. Mindig azt mondta hogy együtt megtaláljuk majd a megoldást és a lényeg h együtt legyünk. Aztán kimentem hazajöttem, és elkezdődött. Nem vette fel a telefont, kinyomta a kamerahívást ha hívtam. Az elején még írt valamit hogy utcán van vagy stb, később már erre se vette a fáradtságot. napokig nem értem el, az üzeneteimre nem írt vissza csak ha már hívtam és kinyomott, utána. Nyilván engem ez idegesített, nem értettem, és bombáztam a kérdéseimmel, a kiakadásommal. Az utolsó két három hétben viszont abba hagyta ezt, újra válaszolt, felvette, olyan volt mint régen, kérdezgette mikor megyek, küldte hogy mikor olcsó a jegy, vegyem meg. Pénteken két hete még azt mondta szeret, majd szombat délelőtt küldte a szokásos videóinkat amikkel mindig bombáztuk egymást, este viszont amikor hazaértem nem vette fel, foglalt volt. éjféltől kettőig próbáltam hívni, addig foglalt volt, írtam neki hogy nem tudom kivel lehet ennyit beszélni éjjel de én lefekszem... Másnap délig nem reagált erre semmit, majd felhívtam. Sokkot kaptam a stílustól amivel elküldött, azt mondta neki idő kell, ne hívogassam, át kell gondolnia van-e ennek az egésznek értelme. Rögtön a fejéhez vágtam hogy biztos van valami lány a háttérben aki éjjel a két órás traccspartin addig duruzsolt hogy most elhagy érte, és így össze is állna minden... azt mondta higgyek amit akarjak, de ő most nem akar beszélni, és kinyomott. Másnap este felhívtam, ismét bunkón flegmán zavart el, hogy dolgozik ne zaklassam, és nem érdekelte hogy én kétségek között értetlenül szenvedek emiatt. Három napig békén hagytam, majd felhívtam újra. Azt mondta egy éve nem érzi azt amit az első két évben, nem érez szerelmet, és idő kell neki hogy eldöntse akarja-e ezt folytatni, addig hagyjam békén. De nem mondott konkrét időpontot amin kiakadtam, hogy mégis hetekig, hónapokig várjak, szenvedjek? Értse meg hogy ez nekem idegölő!! Mondtam mondja meg ha van valaki és akkor le is zárhatjuk ezt a kérdést, mert nem hiszem el hogy nincs. Azt mondta talán, mert van aki meghallgatja és találkozik vele, nem úgy mint én. Én meghallgattam volna ha nem nyomkod ki, és ősz végén költöztem volna de ő nem várt meg... Mondtam mondja meg ki az és ismerje be, nagyon bunkó volt, lekiabált hogy nincs közöm hozzá és egyébként is szakítottunk, ő most szabad lesz kicsit, és én is azt csinálok amit akarok . Még jobban kiakadtam, kérdeztem azért akarja hogy várjak hogy végig kúrja a jelentkezőket aztán majd közölje velem h akadt-e jobb? Ha igen csá, ha nem akkor nagy kegyesen visszatér? Erre letiltott. Három napig nem ettem csak bőgtem és szenvedtem a gyomorgörcstől, mindennek vége, én már elképzeltem az egész életünket, és tényleg nagyon szerelmes vagyok belé, belehalok hogy ő lecserélt valaki másra. Három nappal később írt, hogy szerinte még egyszer meg kéne próbálnunk ugy hogy kimegyek, de nem tudja mit érez. Elküldtem a p..ába, hogy azok után amiket a fejemhez vágott és ahogy, valami bennem is megtört, és ne szórakozzon velem, mert életem legroszabb napjain vagyok túl, ha csak talonban akar tartani ne tegye, hanem engedjen el és had kezdjek el felejteni, ha egyáltalán tudok, legalább ennyire tiszteljen. Erre nem írt vissza csak másnap reggel, hogy nem vagyunk együtt és neki idő kell. visszaírtam hogy igen tisztában vagyok vele, miután letörölte a képeinket és kirakta hogy egyedülálló. Nem tudom van-e ebből visszaút pedig nagyon örülnék neki. Ha most észbekapna és elkezdene dolgozni azon hogy helyrehozza, még megtudnék bocsájtani, de nem látom a reményt, pedig annyira szeretném. Mi a véleményetek?
Én 26 éves lány vagyok ő 33 éves.
Egy hónap még semmi, ne aggódj, nincs veled semmi baj. A nagy szerelemeket sokáug tart megemészteni. Koncentrálj arra, hogy a jelenlegi élezed olyanná tedd, amiben jó élni. Nekem ez segített: 24 órám van minden nap - megpróbálom azzal megtölteni, amit szívesen csinálok, ki akarok próbálni, illetve azokkal a barátokkal, akik értékesek lenni.
Komolyan mondom ez nekem fordulatot hozott az életembe, felfedeztem új hobbit, célokat, jelenleg vissza nem akarnék menni a múltba, még ha fizetnének se, annyira szeretem a jelent! :)
Remélem kicsit tudtam segíteni
" majd ő kiment külföldre, ahova én két havonta kb utána mentem egy két hétre."
Sok kapcsolatot fellazít a távolság.
Más is van a képben. Időt kér, hogy tisztázza magával,
hogy te, vagy a másik.
Egyszóval: Ugyanúgy.
Utazásokat keresek, eljárok bulizni, találkozom a barátaimmal, próbálok új hobbikat találni, de hiába, nem tudok élvezni semmit. Erőltetem mert muszáj, nem jó ha otthon ülök egyedül és agyalok, tépem magam, de hiába mozdulok ki, még mindig csak egy szellem vagyok. Egyfolytában ő jár a fejemben, mindegy hol vagyok és kivel. Eltelt két hónap, kicsit több, azt reméltem ennyi idő után azért nem itt fogok tartani, mintha csak tegnap ment volna el... Még mindig azt várom hogy meggondolja magát, és minden nappal tudatosul bennem hogy nem fogja. Nem látom a kiutat, úgy érzem már sosem leszek boldog.
Szegenykem , ne add fel!
Egyaltalan nem is keresett azota V
Figyelj! Két hónap még egy ilyenbe nem nagy idő. Én fél év után is néha úgy érzem mintha tegnap lett volna...
Jobb lett és most kezdem az érezni,hogy igen kezdek végre picit helyrerázódni.És jóval rövidebb kapcsolat volt mint neked.
Ne add fel! Ez még hosszú út lesz, de nem lesz könnyű. Magamról is tudom,hogy eltelt fél év,de egyszerűen nincs nap mikor ne jutna még mindig eszembe.Vagy ne nézzek oda mikor arra sétálok a buszmegállóba mikor leszállt arról a buszról amivel mindig jött hozzám.
De az érzések csillapodni fognak.
Valakinek 2 hónap még semmi. Na nekem is ilyen volt. 2 hónapnál néha még azt éreztem összezuhanok. Most fél év után már azt mondom nem fogok. Bár ezzel nem azt mondom,hogy néha nem tudd fájni.
De ez mind az elengedés része. Én is szép lassan lépek most már túl. (és úgy érzem ennél a fél évnél már rosszabb nem lehet)
Tehát pozitív vagyok :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!