Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Három év után arra ébredek hogy időt kért, nem értem az egészet, van még remény szerintetek? Egy harmadik lehet? Segítséget kérek!
Három éve vagyunk együtt, egy évet itt töltöttünk együtt, majd ő kiment külföldre, ahova én két havonta kb utána mentem egy két hétre. Tudtam hogy vár és én is vártam rá, amikor találkoztunk éreztem és láttam rajta hogy mennyire várt már, tényleg nagyon szerettük egymást. Úgy beszéltük meg, hogy egy két évre én is kiköltözöm, majd visszajövünk együtt ide. Ő nem állampolgár, Erasmuson keresztül ismerkedtünk meg az egyetemen. A szüleim sokáig ellenezték, a távolság miatt, nem akarják hogy elmenjek, és nagyon nehezen vettem rá magam a döntésre hogy már pedig muszáj lesz, ha őt akarom. Terveztük a jövőt, majd kapott egy nagyon jó állást, olyat amilyet itt soha nem fog... azt is lenyeltem, mondtam akkor hosszabb időre megyünk, de ha gyerekeink lesznek, legalább iskolás korukra jöjjünk vissza, már csak az én szüleim miatt is, illetve hogy én is a hivatásomnak élhessek kicsit (magyar tanár vagyok). Kb három négy hónapja azt mondta hogy ő egyáltalán nem akar ide visszajönni, soha, amin teljesen kiakadtam, mert így tényleg mindent nekem kéne feladnom, ő pedig semmit nem tenne a közös jövőért, hogy mindenkinek jó legyen, nem akar áldozatot hozni. Ezen annyira kiborultam hogy ezt a fejéhez is vágtam, kamerán keresztül, erre azt mondta akkor szakítsunk, mert nincs értelme tovább egymás idejét húzni, mindenki maradjon otthon. Annyira mérges lettem hogy rávágtam hogy legyen így és a jegyemet is törlöm. Reggelre írt hogy ne töröljem a jegyet, menjek és nagyon szeret, és találunk megoldást. Mindig azt mondta hogy együtt megtaláljuk majd a megoldást és a lényeg h együtt legyünk. Aztán kimentem hazajöttem, és elkezdődött. Nem vette fel a telefont, kinyomta a kamerahívást ha hívtam. Az elején még írt valamit hogy utcán van vagy stb, később már erre se vette a fáradtságot. napokig nem értem el, az üzeneteimre nem írt vissza csak ha már hívtam és kinyomott, utána. Nyilván engem ez idegesített, nem értettem, és bombáztam a kérdéseimmel, a kiakadásommal. Az utolsó két három hétben viszont abba hagyta ezt, újra válaszolt, felvette, olyan volt mint régen, kérdezgette mikor megyek, küldte hogy mikor olcsó a jegy, vegyem meg. Pénteken két hete még azt mondta szeret, majd szombat délelőtt küldte a szokásos videóinkat amikkel mindig bombáztuk egymást, este viszont amikor hazaértem nem vette fel, foglalt volt. éjféltől kettőig próbáltam hívni, addig foglalt volt, írtam neki hogy nem tudom kivel lehet ennyit beszélni éjjel de én lefekszem... Másnap délig nem reagált erre semmit, majd felhívtam. Sokkot kaptam a stílustól amivel elküldött, azt mondta neki idő kell, ne hívogassam, át kell gondolnia van-e ennek az egésznek értelme. Rögtön a fejéhez vágtam hogy biztos van valami lány a háttérben aki éjjel a két órás traccspartin addig duruzsolt hogy most elhagy érte, és így össze is állna minden... azt mondta higgyek amit akarjak, de ő most nem akar beszélni, és kinyomott. Másnap este felhívtam, ismét bunkón flegmán zavart el, hogy dolgozik ne zaklassam, és nem érdekelte hogy én kétségek között értetlenül szenvedek emiatt. Három napig békén hagytam, majd felhívtam újra. Azt mondta egy éve nem érzi azt amit az első két évben, nem érez szerelmet, és idő kell neki hogy eldöntse akarja-e ezt folytatni, addig hagyjam békén. De nem mondott konkrét időpontot amin kiakadtam, hogy mégis hetekig, hónapokig várjak, szenvedjek? Értse meg hogy ez nekem idegölő!! Mondtam mondja meg ha van valaki és akkor le is zárhatjuk ezt a kérdést, mert nem hiszem el hogy nincs. Azt mondta talán, mert van aki meghallgatja és találkozik vele, nem úgy mint én. Én meghallgattam volna ha nem nyomkod ki, és ősz végén költöztem volna de ő nem várt meg... Mondtam mondja meg ki az és ismerje be, nagyon bunkó volt, lekiabált hogy nincs közöm hozzá és egyébként is szakítottunk, ő most szabad lesz kicsit, és én is azt csinálok amit akarok . Még jobban kiakadtam, kérdeztem azért akarja hogy várjak hogy végig kúrja a jelentkezőket aztán majd közölje velem h akadt-e jobb? Ha igen csá, ha nem akkor nagy kegyesen visszatér? Erre letiltott. Három napig nem ettem csak bőgtem és szenvedtem a gyomorgörcstől, mindennek vége, én már elképzeltem az egész életünket, és tényleg nagyon szerelmes vagyok belé, belehalok hogy ő lecserélt valaki másra. Három nappal később írt, hogy szerinte még egyszer meg kéne próbálnunk ugy hogy kimegyek, de nem tudja mit érez. Elküldtem a p..ába, hogy azok után amiket a fejemhez vágott és ahogy, valami bennem is megtört, és ne szórakozzon velem, mert életem legroszabb napjain vagyok túl, ha csak talonban akar tartani ne tegye, hanem engedjen el és had kezdjek el felejteni, ha egyáltalán tudok, legalább ennyire tiszteljen. Erre nem írt vissza csak másnap reggel, hogy nem vagyunk együtt és neki idő kell. visszaírtam hogy igen tisztában vagyok vele, miután letörölte a képeinket és kirakta hogy egyedülálló. Nem tudom van-e ebből visszaút pedig nagyon örülnék neki. Ha most észbekapna és elkezdene dolgozni azon hogy helyrehozza, még megtudnék bocsájtani, de nem látom a reményt, pedig annyira szeretném. Mi a véleményetek?
Én 26 éves lány vagyok ő 33 éves.
Most ő kell persze. Teljesen normális, hogy így èrzed, ès hogy jelenleg elkèpzelhetetlen egy új kapcsolat. Ez így is van rendjèn, idő kell hozzá, hogy leülepedjen, feldolgozd, meggyászold, ès vègleg lezárd a lelkedben.
Ezt a folyamatot most csak elősegíteni tudod azzal, hogy elbúcsúzott tőle, nem keresed már, nem kommunikálsz vele. Keresel új cèlokat, hobbit, ami kicsit leköti a gondolataid, járj el sportolni, barátnőzni, vagy csinálj valamit ami èrdekel, hogy ne annyira ezen agyalj, ès süppedj az önsajnalatba. Aztán majd napról napra jobb lesz.
Evvel pedig,hogy nem tudod máshogy gondolni egy csöppnyi baj sincs. Egy 3 éves kapcsolaton nem egy hét után fogsz túllépni és ez így van rendjén.
Most adj magadnak időt, bármennyire is legyen szükséged. Lehet kell hozzá 1 év akkor kell. Lehet kevesebb, lehet több.
Ezt előre senki nem tudhatja.
És ne kergesd magad hiú ábrándokba,hogy felbukkan vagy keress. Ha valóban fog úgy is kiderül, bár ha tényleg megcsalt akkor jobb neked ha nem.
Próbálj erősebb lenni és nem keresni. Töröld le a közös dolgaitokat, nem harag vagy ilyenek miatt, vagy ellenséges viselkedés. Hanem nem lesz jobb ha mindennap azokkal szembesülsz, nehezebben fog menni.
És érthető,hogy még szereted, mondjak jobbat? Még egy ideig szeretni is fogod. Az nem múlik olyan könnyen.
És most ne magadba keresd a hibát, persze mindenkinek vannak hibái. Előfordulhat,hogy te is hibáztál. De ő nagyobbat hibázott.
Kitartást az elkövetkező időszakra. Nem lesz könnyű, és az idő se gyógyítja be teljesen, de emlékké formálódik ami már nem fáj annyira mint az elején.
A környezetemből mindent eltüntettem amiről ő jut eszembe, letöröltem a kepeket, mindent amit tole kaptam ami kozos szerzemeny vagy ami egyszeruen csak rá emlékeztet bevágtam egy szekrény aljába. A mai napot viszont a pulcsiba dolgoztam végig amot tőle kaptam, de az is hiba volt. Tudom hogy itt már remény sincs, és magamnak okozok további nyomorúságot hogy reménykedek, de mégis van egy kis enyhe remény bennem, hogy ha nem is rogton de idővel rájön, és felkérés. Remélem addigra ott fogok tartano hogy én küldöm el őt.
Másra jelenleg rá se tudok nézni, ahogy eddig se. Nem vagyok az a típus aki könnyen szerelmes lesz, vagy akinek van egy "típusa", és sok ember tetszik neki. Nálam ez valamiért sosem működött így, még tini koromban sem, kaptam is érte sok hideget. Sokan érdeklődnek irántam, de valahogy sosem keltette fel senki sem úgy a figyelmemet, hogy időt szánják rá, tusom ez az én beszűkültségem is
A párom volt az egyetlen az életemben akire ránéztem, és rögtön olyan érzésem volt, amilyen még senkivel. Egy hónappal láttam újra, második alkalommal, azonnal felismertem es odamentem hozzá, amit előtte 22 évig sosem tettem senkivel. Nekem ő a nagy szerelmem, és két géttel ezelőttig azt hittem én is neki. Nehezen teszem túl magam akár egy barát távolra költözésén is, ez nemtudom hogy fog sikerülni, de remélem minél hamarabb.
A válaszok sokat segítettek, nagyon köszönöm mindenkinek, ha esetleg történne változás megírom...
Jòl tetted,hogy nem hagysz nagyon emlékeket magad körül.
De persze ettől nem fog eltűni. Szòval nem csoda ha egy zene miatt elkezdesz sirni stb.
Mindenki átéli ezt,és az egyik legszörnyűbb dolog a világon.
Es az se csoda,hogy hiszed be fog állitani.
De magam példájaròl tudom,hogy ez hitegetés csak,belemenekülés valamibe amit jobbnak látsz éppen mert szereted.
Végül teljesen fel fog emészteni és napròl napra mondasz le a reményről.
És ez által engeded is el.
Nem lesz könnyű,sőt piszok nehéz lesz,még pár hét mùlva is,ha ennyire szeretted.
De pròbálj kikapcsolòdni,dolgozni,eljárni baratokkal,ha van hobby azt űzni.
Először csak ideig òráig fog segíteni,de ez is teljesen rendben van. Később pedig már egyre többet.
És néha az is segit,ha kibeszéled magadbòl a történteket,nem fog annyira belülről marcangolni.
Elsősorban barátnővel,ha van lehetőség,ha nincs szülővel érdemes.
Hiába pakoltam el a dolgait, mindenről ő jut eszembe, mindent megvitattunk kibeszéltünk, és sok közös poén, megjegyzés szokás lett belőlük... Azt érzem más ezeket nem érti, mással semmi sem olyan, tényleg ő volt a másik felem. Van egy nagyon jó fiú barátom aki tudom hogy ha lehetett volna tobbet is akart volna, látom rajta hogy most megcsillant a remény benne, de elsütöttem egy poénos megjegyzést valamire, amire a volt párommal azonnal ugrottunk, és azt kaptam hogy jajj hagyjal mar komolyan ezzel foglalkozol... Ezek apró dolgok de ezektől voltak olyan jók a napjaink egyutt, nagyon egyhullámhosszon voltunk , pedig velem nem könnyű, még a legjobb barátom se nevet azon amin én... Nagyon elvagyok keseredve, azt érzem tönkretette az életemet, mert ebből sose lábalok ki, és senki se fogja pótolni.
Tényleg abban bízom hogy rájön, és visszajön, de már azt sem tudom megtudnám-e bocsájtani azt hogy így hagyott itt. A napokban állandóan képeket rak fel, előtte sosem szokott... Mintha ezzel is csak belém akarna rúgni, hiszen ő megmondta hogy töröljem le mindenhonnan... Ő az akinek már nem jelentek semmit, akkor miért nem teszi meg ő, tudja hogy én ugysem tudom. Nem tettem semmi rosszat, mégis úgy váltunk el mint az ellenségek, pedig veszekedni se veszekedtek vele amikor bunkon közölt mindent. Olyan mintha én lennék a gonosz akitől végre megszabadult és ettől megőrülök mert nem értem.
Nem nagyon van kivel ezt kiveséznem, a napom abból áll hogy túlélek a munkahelyemen, majd hazajovok sírni, ezért is írok ide, hogy valahol kiadjam magamból, legalább név nélkül vagyok szánalmas.
Ez egy darabig így is lesz, ez nem meglepő. Hisz minden, de tényleg minden hozzáköt. Egyszerűen minden hozzáköt,kiszakadt az életedből az aki nap mint nap benne volt.
Megeshet,hogy direkt azért posztol mert,hogy milyen boldog,hogy ő megvan.De a szakítás mindkét félnek nehéz. Kérdés kinek mennyire.
Ha keresni is fog jól gondolj át,hogy megbocsátasz e neki, mert hát az egyik legrosszabb dolgot csinálta meg veled amit kapcsolatba lehet.
Azt hiszed,hogy más nem érti.De hidd el érti. Csak te megint máshogy fogod fel, mint pl egy olyan személy aki már túl van ezeken. Akkor mindenki úgy gondolja őt senki nem érti meg és neked csak ő kell, nélküle nincs értelme semminek.
Én is így gondoltam, azóta eltelt pár hónap, nem mondom,hogy már nem fáj és,hogy túl vagyok rajta, de könnyebb lett.
Mindenkinek más az mennyi időre van szüksége.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!