Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Három év után arra ébredek...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Három év után arra ébredek hogy időt kért, nem értem az egészet, van még remény szerintetek? Egy harmadik lehet? Segítséget kérek!

Figyelt kérdés

Három éve vagyunk együtt, egy évet itt töltöttünk együtt, majd ő kiment külföldre, ahova én két havonta kb utána mentem egy két hétre. Tudtam hogy vár és én is vártam rá, amikor találkoztunk éreztem és láttam rajta hogy mennyire várt már, tényleg nagyon szerettük egymást. Úgy beszéltük meg, hogy egy két évre én is kiköltözöm, majd visszajövünk együtt ide. Ő nem állampolgár, Erasmuson keresztül ismerkedtünk meg az egyetemen. A szüleim sokáig ellenezték, a távolság miatt, nem akarják hogy elmenjek, és nagyon nehezen vettem rá magam a döntésre hogy már pedig muszáj lesz, ha őt akarom. Terveztük a jövőt, majd kapott egy nagyon jó állást, olyat amilyet itt soha nem fog... azt is lenyeltem, mondtam akkor hosszabb időre megyünk, de ha gyerekeink lesznek, legalább iskolás korukra jöjjünk vissza, már csak az én szüleim miatt is, illetve hogy én is a hivatásomnak élhessek kicsit (magyar tanár vagyok). Kb három négy hónapja azt mondta hogy ő egyáltalán nem akar ide visszajönni, soha, amin teljesen kiakadtam, mert így tényleg mindent nekem kéne feladnom, ő pedig semmit nem tenne a közös jövőért, hogy mindenkinek jó legyen, nem akar áldozatot hozni. Ezen annyira kiborultam hogy ezt a fejéhez is vágtam, kamerán keresztül, erre azt mondta akkor szakítsunk, mert nincs értelme tovább egymás idejét húzni, mindenki maradjon otthon. Annyira mérges lettem hogy rávágtam hogy legyen így és a jegyemet is törlöm. Reggelre írt hogy ne töröljem a jegyet, menjek és nagyon szeret, és találunk megoldást. Mindig azt mondta hogy együtt megtaláljuk majd a megoldást és a lényeg h együtt legyünk. Aztán kimentem hazajöttem, és elkezdődött. Nem vette fel a telefont, kinyomta a kamerahívást ha hívtam. Az elején még írt valamit hogy utcán van vagy stb, később már erre se vette a fáradtságot. napokig nem értem el, az üzeneteimre nem írt vissza csak ha már hívtam és kinyomott, utána. Nyilván engem ez idegesített, nem értettem, és bombáztam a kérdéseimmel, a kiakadásommal. Az utolsó két három hétben viszont abba hagyta ezt, újra válaszolt, felvette, olyan volt mint régen, kérdezgette mikor megyek, küldte hogy mikor olcsó a jegy, vegyem meg. Pénteken két hete még azt mondta szeret, majd szombat délelőtt küldte a szokásos videóinkat amikkel mindig bombáztuk egymást, este viszont amikor hazaértem nem vette fel, foglalt volt. éjféltől kettőig próbáltam hívni, addig foglalt volt, írtam neki hogy nem tudom kivel lehet ennyit beszélni éjjel de én lefekszem... Másnap délig nem reagált erre semmit, majd felhívtam. Sokkot kaptam a stílustól amivel elküldött, azt mondta neki idő kell, ne hívogassam, át kell gondolnia van-e ennek az egésznek értelme. Rögtön a fejéhez vágtam hogy biztos van valami lány a háttérben aki éjjel a két órás traccspartin addig duruzsolt hogy most elhagy érte, és így össze is állna minden... azt mondta higgyek amit akarjak, de ő most nem akar beszélni, és kinyomott. Másnap este felhívtam, ismét bunkón flegmán zavart el, hogy dolgozik ne zaklassam, és nem érdekelte hogy én kétségek között értetlenül szenvedek emiatt. Három napig békén hagytam, majd felhívtam újra. Azt mondta egy éve nem érzi azt amit az első két évben, nem érez szerelmet, és idő kell neki hogy eldöntse akarja-e ezt folytatni, addig hagyjam békén. De nem mondott konkrét időpontot amin kiakadtam, hogy mégis hetekig, hónapokig várjak, szenvedjek? Értse meg hogy ez nekem idegölő!! Mondtam mondja meg ha van valaki és akkor le is zárhatjuk ezt a kérdést, mert nem hiszem el hogy nincs. Azt mondta talán, mert van aki meghallgatja és találkozik vele, nem úgy mint én. Én meghallgattam volna ha nem nyomkod ki, és ősz végén költöztem volna de ő nem várt meg... Mondtam mondja meg ki az és ismerje be, nagyon bunkó volt, lekiabált hogy nincs közöm hozzá és egyébként is szakítottunk, ő most szabad lesz kicsit, és én is azt csinálok amit akarok . Még jobban kiakadtam, kérdeztem azért akarja hogy várjak hogy végig kúrja a jelentkezőket aztán majd közölje velem h akadt-e jobb? Ha igen csá, ha nem akkor nagy kegyesen visszatér? Erre letiltott. Három napig nem ettem csak bőgtem és szenvedtem a gyomorgörcstől, mindennek vége, én már elképzeltem az egész életünket, és tényleg nagyon szerelmes vagyok belé, belehalok hogy ő lecserélt valaki másra. Három nappal később írt, hogy szerinte még egyszer meg kéne próbálnunk ugy hogy kimegyek, de nem tudja mit érez. Elküldtem a p..ába, hogy azok után amiket a fejemhez vágott és ahogy, valami bennem is megtört, és ne szórakozzon velem, mert életem legroszabb napjain vagyok túl, ha csak talonban akar tartani ne tegye, hanem engedjen el és had kezdjek el felejteni, ha egyáltalán tudok, legalább ennyire tiszteljen. Erre nem írt vissza csak másnap reggel, hogy nem vagyunk együtt és neki idő kell. visszaírtam hogy igen tisztában vagyok vele, miután letörölte a képeinket és kirakta hogy egyedülálló. Nem tudom van-e ebből visszaút pedig nagyon örülnék neki. Ha most észbekapna és elkezdene dolgozni azon hogy helyrehozza, még megtudnék bocsájtani, de nem látom a reményt, pedig annyira szeretném. Mi a véleményetek?

Én 26 éves lány vagyok ő 33 éves.



2019. szept. 6. 20:29
1 2 3 4 5 6 7 8
 41/76 anonim ***** válasza:
93%
Szerintem itt mindenki segíteni akart. Èn azt gondolom a hamis ábrandokba való ringatásnak nincs nagy haszna.
2019. szept. 13. 23:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 42/76 anonim ***** válasza:
63%
😃ne kotekedj mar legyszi ,tok normalisan csak leirtam hogy nalam mi tortent es 100esetbol 95x ez tortenik. Lehet nem baj ha felkeszul arra az esetre is ha esetleg kopogtat az ajtajan es eleg erosnek kell ahhoz lenni h el tudd kuldeni.
2019. szept. 14. 01:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 43/76 A kérdező kommentje:

Mindegyikőtöknek igaza van... Semmi értelme annak hogy reménykedek, ezt én magam is tudom, próbálom magamnak sulykolni, győzködöm magam, hogy ennek így kellett lennie, később boldogtalan lettem volna amiatt hogy én mindent feladtam érte, a munkám, a családom, az országom, míg ő építette a karrierjét és közben törődött a szüleivel. Ezeket mondogatom magamnak, illetve hogy rájön majd, hogy senki nem fogja így szeretni mint én, és ő sem lesz annyira felszabadult önmaga senkivel, mint amennyire velem volt, de akkor már késő lesz... ilyenkor öt percre megnyugszok, de aztán eszembe jutnak a közös vicceink, a terveink, az együtt töltött idő, hogy mennyire szeretem a hibáit is, és ő is milyen jól kezelte az enyéimet, mert mindegyikünknek van, és megint összeomlok. Egy hét telt el azóta hogy végleg elküldött, nem vártam csodát hogy ennyi idő alatt jobban leszek, de reméltem hogy rosszabb nem lesz, mégis az.


Tudom, hogy nem fog visszajönni, mégis arra készülök , hogy mivan ha, ahogy 31-es is írta... minden vágyam az hogy keressen, de közben bennem van az, hogy akkora fájdalmat okozott azzal hogy így itt hagyott, hogy lehet sosem tudnám lenyelni. Nem bírom elviselni hogy így tönkretett mindent, hogy meg sem próbáltuk...

2019. szept. 15. 18:19
 44/76 anonim ***** válasza:
91%

Valahol a párodnak is igaza van. Két külön országban vagytok, kapott egy olyan lehetőséget, amit nagy eséllyel Magyarországon nem kapna. Te mindenképp itthon lenné, még ha csak évek múlva. Őt nem köti ide semmi, viszont az a karrierlehetőség igenis odaköti.

Emellett egy éve nem nagyon vagytok részesei egymás életének, bekúszott valaki, aki ott van neki, aki fizikálisan vele tud lenni. Megkopik a legnagyobb szerelem is ilyen távolságban.

Nem kell verni az asztalt, nem kell kimenned még egyszer (Különben is, ő hányszor jött? Ezek után meg pláne minek te fizess meg fáradj ki!?), nem kell megvárni, míg megszüli, mit akar, le kell zárni.

Most vagy feladod, hogy itthon élj, vagy ismerd el, hogy a jövőképetek nem egyezik. Akkor meg pláne kár erőltetni.

30n

2019. szept. 19. 10:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 45/76 A kérdező kommentje:
Én már lemondtam róla hogy itthon éljek, és nem volt egyszerű de úgy éreztem megéri, es pontosan az ő munkája volt az ami miatt a sajátomat feladtam. Ezen mi már túl voltunk, most tudtam volna kiköltözni, három helyen dolgozom három éve ezért, és ő is most ért el oda hogy betudjuk vállalni a közös életet, ott, szamomra nem sok munkalehetőséggel. Nem várta meg, talált mást, valahol megértem, benne volt a pakliban ez mindig is, de az utolsó pillanatig mást hitetett el velem, és túlságosan nagy pofon nekem, hogy olyan stílusban vált el tőlem amilyenben, és hogy így zárta le ezt a három évet. Én mondtam le mindenről ez3rt a kapcsolatért, és én ertettem meg az ő munkalehetőségét, én alkalmazkodtam. Ezzel nem azt mondom hogy ő nem tett semmit, de úgy írtad ezeket mintha nekem elkéne magyarázni. Megtörtént, megtettem, ennek ellenére így jártam.
2019. szept. 20. 00:20
 46/76 anonim ***** válasza:
91%

Szerintem félre értetted amit a 44-es válaszoló írt.Épp ,hogy azt írta amit te.Miért is kellene mindenben neked lemondanod mindenről? Mit gondolsz, ha kimentél volna és ő eljárt volna dolgozni, míg te munkanélküliként lakást rendezgettél volna, meddig tartott volna a boldogságod? Mennyi ideig érezted volna úgy, hogy teljes életet tudsz mellette és vele élni? Ha előjöttek volna az első viták már felhoztad volna azt, hogy te mindenről lemondtál csak hogy vele élj.Ami mérgesítette volna a helyzetet köztetek, aztán pedig benned egyre jobban változtak volna az érzések, mert tényleg te adtál volna fel mindent valamiért ami esetleg hosszabb távon nem is működik.Szerintem nem lettél volna boldog.Az első években igen, de aztán nem.Pont azért, amit az utolsó hozzászólásodban írtál.Nem könnyű elfogadni, hogy mindent fel kell adni és ahogy ide leírtad, tényleg az első vitánál kirobbant volna belőled az elfojtott érzés.

Amúgy túl fogod élni ezt a szakítást.Nekem 4 év után sms-be írta meg a vőlegényem, hogy vége:D úgy hogy 3 hónappal később elvett egy lányt aki már a gyereküket várta.Na padlót fogtam és mégis élek.Hogy szar volt e? Igen.Hogy meddig? Évekig.Viszont azóta én is megtaláltam a párom, azt aki valóban szeret és tisztel, aki nem állít válaszutak elé és nem tőlem vár csak el dolgokat, hanem közösen teszünk érte, együtt.Te is így leszel idővel.Lecsendesülnek a dolgok, békére lelsz.Magadban kell tudni helyére rakni ezt a történetet és nem lesz könnyű, de megtalálod magad.Kitartás és próbálj élni.Úgy igazán! Ne temesd el magad évekre mint én tettem, mert sok dologról lemaradhatsz, ami boldoggá tehetne téged és a napjaid.

2019. szept. 22. 13:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 47/76 anonim ***** válasza:
100%
Nagyon nehéz elengedni egy olyan embert akivel már cél közelében voltunk. A sok együtt töltött idő súlyosbítja a dolgot. A gyógyulási folyamatom közben jöttem rá, hogy talán sosem ismerjük meg igazán a másikat amíg együtt vagyunk. Fájdalmas nagyon amikor rájössz, hogy totál félreismertél valakit akiért kb. mindent feláldoztál volna. Szóval a lényeg, hogy a párodat szakításkor ismered meg igazán, mert akkor lehull az álarc és általában nem jobb ami az álarc alatt van. Kitartást és mielőbbi felépülést kívánok!
2019. okt. 1. 12:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 48/76 anonim ***** válasza:
100%

SZIA, JO HOSSZU IDEJE H VEGIGOLVASTAM AZ EGESZET, KONNYEIMMEL KUSZKODVE.TELJESEN UGY SZERETEM PAROMAT MINT TE, ES AZ VAN KETTONK KOZOTT, H O KULD EL, KOLTOZZXEK EL...PEDIG 7 EV OTA EGYETLEN SZOVAL SEM BANTOTTAM MEG.ES ENGEM HIBAZTAT, MEGALAZ NAPI SZINTEN.MEGORULOK HA ELVESZITEM.

TUDOM MIN MESZ KERESZTUL, NAGYON JOL TUDOM...KITARTAS !!!VIGYAZZ MAGADRA !!!

2019. okt. 1. 12:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 49/76 anonim ***** válasza:
84%
Ha időt kért hagyd és keress mást, tőlem is időt kért, de közben fél évig dugta a haverom aztán kibékültünk de nem is működött tovább semmi. Szóval engedd el... És keress mást!
2019. okt. 2. 15:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 50/76 A kérdező kommentje:
45, igen tényleg, így újra olvasva most látom hogy tényleg félreértettem 44-est, elnézést érte. Teljesen igazatok van. Sajnalom ami veled történt, tényleg nehéz lehetett ezen túllépni, én nem is értem jelenleg hogy csináltad, a titka valószínűleg egy új szerelem, amihez persze idő kell. Egy hónap telt el de nem érzem magam jobban, egyszerűen fogalmam sincs hogy tegyem túl magam ezen, hogy találjak még egy embert akit tudok így szeretni. Nálam ezek a.dolgok mindig is nehezen mentek, ő az első szerelmem, nem érzem hogy ezt felülmúlná bárki vagy bármi. Tudom, hogy jobb lesz, erre a bizonyíték a rengeteg nő aki hasonlóan járt mint én, vagy roszabbul, mégis túlélték és boldogok. De hiába várom a javulást, csak a kilátástalan életemet látom, és egésznap ezen rágom magam, várom hogy keressen, pedig tueom hogy nem fog. Most folyamatosan képeket posztol mindenhol, három év alatt összesen nem rakott fel annyit, mint az elmúlt egy hónapban. Beleőrülok hogy ő ennyire jól érzi magát, hogy attól boldog és felszabadult hogy tőlem megszabadult, sosem gondoltam volna hogy ezt érzi belül.
2019. okt. 6. 22:01
1 2 3 4 5 6 7 8

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!