Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Három év után arra ébredek hogy időt kért, nem értem az egészet, van még remény szerintetek? Egy harmadik lehet? Segítséget kérek!
Három éve vagyunk együtt, egy évet itt töltöttünk együtt, majd ő kiment külföldre, ahova én két havonta kb utána mentem egy két hétre. Tudtam hogy vár és én is vártam rá, amikor találkoztunk éreztem és láttam rajta hogy mennyire várt már, tényleg nagyon szerettük egymást. Úgy beszéltük meg, hogy egy két évre én is kiköltözöm, majd visszajövünk együtt ide. Ő nem állampolgár, Erasmuson keresztül ismerkedtünk meg az egyetemen. A szüleim sokáig ellenezték, a távolság miatt, nem akarják hogy elmenjek, és nagyon nehezen vettem rá magam a döntésre hogy már pedig muszáj lesz, ha őt akarom. Terveztük a jövőt, majd kapott egy nagyon jó állást, olyat amilyet itt soha nem fog... azt is lenyeltem, mondtam akkor hosszabb időre megyünk, de ha gyerekeink lesznek, legalább iskolás korukra jöjjünk vissza, már csak az én szüleim miatt is, illetve hogy én is a hivatásomnak élhessek kicsit (magyar tanár vagyok). Kb három négy hónapja azt mondta hogy ő egyáltalán nem akar ide visszajönni, soha, amin teljesen kiakadtam, mert így tényleg mindent nekem kéne feladnom, ő pedig semmit nem tenne a közös jövőért, hogy mindenkinek jó legyen, nem akar áldozatot hozni. Ezen annyira kiborultam hogy ezt a fejéhez is vágtam, kamerán keresztül, erre azt mondta akkor szakítsunk, mert nincs értelme tovább egymás idejét húzni, mindenki maradjon otthon. Annyira mérges lettem hogy rávágtam hogy legyen így és a jegyemet is törlöm. Reggelre írt hogy ne töröljem a jegyet, menjek és nagyon szeret, és találunk megoldást. Mindig azt mondta hogy együtt megtaláljuk majd a megoldást és a lényeg h együtt legyünk. Aztán kimentem hazajöttem, és elkezdődött. Nem vette fel a telefont, kinyomta a kamerahívást ha hívtam. Az elején még írt valamit hogy utcán van vagy stb, később már erre se vette a fáradtságot. napokig nem értem el, az üzeneteimre nem írt vissza csak ha már hívtam és kinyomott, utána. Nyilván engem ez idegesített, nem értettem, és bombáztam a kérdéseimmel, a kiakadásommal. Az utolsó két három hétben viszont abba hagyta ezt, újra válaszolt, felvette, olyan volt mint régen, kérdezgette mikor megyek, küldte hogy mikor olcsó a jegy, vegyem meg. Pénteken két hete még azt mondta szeret, majd szombat délelőtt küldte a szokásos videóinkat amikkel mindig bombáztuk egymást, este viszont amikor hazaértem nem vette fel, foglalt volt. éjféltől kettőig próbáltam hívni, addig foglalt volt, írtam neki hogy nem tudom kivel lehet ennyit beszélni éjjel de én lefekszem... Másnap délig nem reagált erre semmit, majd felhívtam. Sokkot kaptam a stílustól amivel elküldött, azt mondta neki idő kell, ne hívogassam, át kell gondolnia van-e ennek az egésznek értelme. Rögtön a fejéhez vágtam hogy biztos van valami lány a háttérben aki éjjel a két órás traccspartin addig duruzsolt hogy most elhagy érte, és így össze is állna minden... azt mondta higgyek amit akarjak, de ő most nem akar beszélni, és kinyomott. Másnap este felhívtam, ismét bunkón flegmán zavart el, hogy dolgozik ne zaklassam, és nem érdekelte hogy én kétségek között értetlenül szenvedek emiatt. Három napig békén hagytam, majd felhívtam újra. Azt mondta egy éve nem érzi azt amit az első két évben, nem érez szerelmet, és idő kell neki hogy eldöntse akarja-e ezt folytatni, addig hagyjam békén. De nem mondott konkrét időpontot amin kiakadtam, hogy mégis hetekig, hónapokig várjak, szenvedjek? Értse meg hogy ez nekem idegölő!! Mondtam mondja meg ha van valaki és akkor le is zárhatjuk ezt a kérdést, mert nem hiszem el hogy nincs. Azt mondta talán, mert van aki meghallgatja és találkozik vele, nem úgy mint én. Én meghallgattam volna ha nem nyomkod ki, és ősz végén költöztem volna de ő nem várt meg... Mondtam mondja meg ki az és ismerje be, nagyon bunkó volt, lekiabált hogy nincs közöm hozzá és egyébként is szakítottunk, ő most szabad lesz kicsit, és én is azt csinálok amit akarok . Még jobban kiakadtam, kérdeztem azért akarja hogy várjak hogy végig kúrja a jelentkezőket aztán majd közölje velem h akadt-e jobb? Ha igen csá, ha nem akkor nagy kegyesen visszatér? Erre letiltott. Három napig nem ettem csak bőgtem és szenvedtem a gyomorgörcstől, mindennek vége, én már elképzeltem az egész életünket, és tényleg nagyon szerelmes vagyok belé, belehalok hogy ő lecserélt valaki másra. Három nappal később írt, hogy szerinte még egyszer meg kéne próbálnunk ugy hogy kimegyek, de nem tudja mit érez. Elküldtem a p..ába, hogy azok után amiket a fejemhez vágott és ahogy, valami bennem is megtört, és ne szórakozzon velem, mert életem legroszabb napjain vagyok túl, ha csak talonban akar tartani ne tegye, hanem engedjen el és had kezdjek el felejteni, ha egyáltalán tudok, legalább ennyire tiszteljen. Erre nem írt vissza csak másnap reggel, hogy nem vagyunk együtt és neki idő kell. visszaírtam hogy igen tisztában vagyok vele, miután letörölte a képeinket és kirakta hogy egyedülálló. Nem tudom van-e ebből visszaút pedig nagyon örülnék neki. Ha most észbekapna és elkezdene dolgozni azon hogy helyrehozza, még megtudnék bocsájtani, de nem látom a reményt, pedig annyira szeretném. Mi a véleményetek?
Én 26 éves lány vagyok ő 33 éves.
Mindegyikőtöknek igaza van... Semmi értelme annak hogy reménykedek, ezt én magam is tudom, próbálom magamnak sulykolni, győzködöm magam, hogy ennek így kellett lennie, később boldogtalan lettem volna amiatt hogy én mindent feladtam érte, a munkám, a családom, az országom, míg ő építette a karrierjét és közben törődött a szüleivel. Ezeket mondogatom magamnak, illetve hogy rájön majd, hogy senki nem fogja így szeretni mint én, és ő sem lesz annyira felszabadult önmaga senkivel, mint amennyire velem volt, de akkor már késő lesz... ilyenkor öt percre megnyugszok, de aztán eszembe jutnak a közös vicceink, a terveink, az együtt töltött idő, hogy mennyire szeretem a hibáit is, és ő is milyen jól kezelte az enyéimet, mert mindegyikünknek van, és megint összeomlok. Egy hét telt el azóta hogy végleg elküldött, nem vártam csodát hogy ennyi idő alatt jobban leszek, de reméltem hogy rosszabb nem lesz, mégis az.
Tudom, hogy nem fog visszajönni, mégis arra készülök , hogy mivan ha, ahogy 31-es is írta... minden vágyam az hogy keressen, de közben bennem van az, hogy akkora fájdalmat okozott azzal hogy így itt hagyott, hogy lehet sosem tudnám lenyelni. Nem bírom elviselni hogy így tönkretett mindent, hogy meg sem próbáltuk...
Valahol a párodnak is igaza van. Két külön országban vagytok, kapott egy olyan lehetőséget, amit nagy eséllyel Magyarországon nem kapna. Te mindenképp itthon lenné, még ha csak évek múlva. Őt nem köti ide semmi, viszont az a karrierlehetőség igenis odaköti.
Emellett egy éve nem nagyon vagytok részesei egymás életének, bekúszott valaki, aki ott van neki, aki fizikálisan vele tud lenni. Megkopik a legnagyobb szerelem is ilyen távolságban.
Nem kell verni az asztalt, nem kell kimenned még egyszer (Különben is, ő hányszor jött? Ezek után meg pláne minek te fizess meg fáradj ki!?), nem kell megvárni, míg megszüli, mit akar, le kell zárni.
Most vagy feladod, hogy itthon élj, vagy ismerd el, hogy a jövőképetek nem egyezik. Akkor meg pláne kár erőltetni.
30n
Szerintem félre értetted amit a 44-es válaszoló írt.Épp ,hogy azt írta amit te.Miért is kellene mindenben neked lemondanod mindenről? Mit gondolsz, ha kimentél volna és ő eljárt volna dolgozni, míg te munkanélküliként lakást rendezgettél volna, meddig tartott volna a boldogságod? Mennyi ideig érezted volna úgy, hogy teljes életet tudsz mellette és vele élni? Ha előjöttek volna az első viták már felhoztad volna azt, hogy te mindenről lemondtál csak hogy vele élj.Ami mérgesítette volna a helyzetet köztetek, aztán pedig benned egyre jobban változtak volna az érzések, mert tényleg te adtál volna fel mindent valamiért ami esetleg hosszabb távon nem is működik.Szerintem nem lettél volna boldog.Az első években igen, de aztán nem.Pont azért, amit az utolsó hozzászólásodban írtál.Nem könnyű elfogadni, hogy mindent fel kell adni és ahogy ide leírtad, tényleg az első vitánál kirobbant volna belőled az elfojtott érzés.
Amúgy túl fogod élni ezt a szakítást.Nekem 4 év után sms-be írta meg a vőlegényem, hogy vége:D úgy hogy 3 hónappal később elvett egy lányt aki már a gyereküket várta.Na padlót fogtam és mégis élek.Hogy szar volt e? Igen.Hogy meddig? Évekig.Viszont azóta én is megtaláltam a párom, azt aki valóban szeret és tisztel, aki nem állít válaszutak elé és nem tőlem vár csak el dolgokat, hanem közösen teszünk érte, együtt.Te is így leszel idővel.Lecsendesülnek a dolgok, békére lelsz.Magadban kell tudni helyére rakni ezt a történetet és nem lesz könnyű, de megtalálod magad.Kitartás és próbálj élni.Úgy igazán! Ne temesd el magad évekre mint én tettem, mert sok dologról lemaradhatsz, ami boldoggá tehetne téged és a napjaid.
SZIA, JO HOSSZU IDEJE H VEGIGOLVASTAM AZ EGESZET, KONNYEIMMEL KUSZKODVE.TELJESEN UGY SZERETEM PAROMAT MINT TE, ES AZ VAN KETTONK KOZOTT, H O KULD EL, KOLTOZZXEK EL...PEDIG 7 EV OTA EGYETLEN SZOVAL SEM BANTOTTAM MEG.ES ENGEM HIBAZTAT, MEGALAZ NAPI SZINTEN.MEGORULOK HA ELVESZITEM.
TUDOM MIN MESZ KERESZTUL, NAGYON JOL TUDOM...KITARTAS !!!VIGYAZZ MAGADRA !!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!