Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szeretotol vagy a ferjtol gyerek? Dilemma on top.
Szoval docogve de eljutottam h macska helyett gyereket szeretnek, viszont a ferjem csaladjaban oroklodik a manias depresszio es a panikbetegseg. Imadjuk egymast, neki mar van egy kamasz fia...de egyszeruen felek attol h a gyerek esetleg orokli a depressziojat.
A masik verzio a szeretom aki viszont nem palya mert ugyan szeretjuk egymast, o nem az a ferfi akire szuksegem van es hosszutavon nem tud boldogga tenni. Viszont o nagyon szeretne gyereket, es o is szuper apa lenne de bennem nincs meg fele az az erzelmi kotodes ami a ferjem irant van.
A masik felelmem h mi lenne ha mondjuk lesz egy makk egeszseges gyerekunk a ferjemmel, es elkap ez az “utkereses”, vagy “nekem ez keves”, feeling es akkor itt maradok egy gyerekkel bezarva az anyasag bortonebe?
Masreszt 11 eve elek kulfoldon szeretnek mas orszagokat is kiprobalni, de masfelol pedig eletemben eloszor az van bennem h kesz vagyok arra h anya legyek.
Nyilvan ha nem leszek sem dol ossze a vilag. Anyagilag siman megengedhetjuk magunknak, mindkettonk csaladja boldogan kivenne a reszet a gyereknevelesbol,
Valakinek valami tanacsa esetleg?
Minden konstruktiv valaszt koszi.
Ferj 47 Szereto 45 en 35
Eleg erdekesek a kommentek, de vegulis valahol erre szamitottam. Nem tudom ki kerdezte de igen, mindig a nalam idosebb pasikat preferaltam, es amolyan enyhe gerontofilia.
A mesterseges megterekenyites nem opcio-akkor inkabb lemondok a gyerekrol. A ferjem gyereke makk egeszseges de most 20 eves es ugyan privat suliba jart es jelenleg koreografusnak tanul megis szet van csuszva. Az egyetem mellett dolgozik, de a klasszik drog korszakat eli, annak ellenere h nem ezt latta otthon.
Egyetertek, a hutlenseg egy vegtelenul etikatlan dolog a szereteddel szemben- a huseg onmagamhoz viszont ennel fontosabb. Ez nemikepp egyfajta meghasonulas, es a helyzet az h nem csinalnam maskepp.
A bi Polaris kommentelonek csak annyit h tokjo hallani h ezzel egyutt lehet elni es vannak nyugodt idoszakaid, de ahogy irtad Anyukad egy turelmes ember-en egyutterzo vagyok, jo hallgatosag, szivesen segitek de nincs kedvem a gyerekkel pszichologustol pszichologusig rohangalni mint valami hobbi elfiglaltsag.
Felre ne erts , semmi gond nincs a bi polar emberekkel de szamomra a ferjemet kezelni pont eleg.
Szoval az h a gyerek is bi polar legyen es nekem eletem vegeig tojashejjon kell maszkalnom az nem igazan egy konstruktiv jovokep.
Evidens, h a szeretotol teljesen felesleges gyerek leven szamomra o nem a megfelelo hosszutavon.
Nem tudom h masoknak ez segitett e vagy probaltak e mielott gyereket vallaltak h elobb vettek egy haziallatot, h erezzek a felelosseget valakivel kapcsolatban? Pl torpe nyul vagy macska? Nekem semmilyen felelossegem nincs, tehat dolgozom, de nincs hitelem, kolcsonom, a szamlakat csak reszben rendezem en, zero stressz, szo szerint semmi-meg elo viragom sincs amit ontoznom kene.
Szoval a gyerek nagy felelosseg, es lehet h inkabb ki kene probalni h hogy tudok gondoskodni egy haziallatrol mielott belevagok. A masik h az evfolyamtarsaim zome szult mar es teljesen le vannak relaxalva. Nincsenek utkeresi dillemmaik, meg kerdesek arrol h miert elunk, vagy onmegvalositas etc es arra a konkluziora jutottam h ugy tunik h egy gyerek 0-24-ben lekoti ezeket az energiakat, azaz atcsoportositja.
Tenyleg nem adott a helyzet egy gyerek szuletesehez. Szerintem veled nagyobb problema van, mint egy DNS hiba. Az utobbira legalabb vannak orvosi beavatkozasok, ha erted mire akarok celozni. Nem tudom gyerekkent milyen erzes egy ilyen csaladban felnoni, ahol anyuka hazudozik es sutyiba felrekur. Vajon milyen erkolcsi iranytu kerul igy a gyerek kezebe? Belegondolni is rossz. Sivar, ures es s.zar ember lesz belole. Koszonjuk anyuci.
42F
Azt nem igazán értem hogy a gyerek születése után ugyanúgy szeretőt/ket tartanál? Addig őt meg lepasszolnád pl. a férjednek vagy bébicsősznek?
Jól gondolod, a gyerek 0-24 órás és hatalmas felelősség.
Egy bipoláris ember lehet tünetmentes beállított gyógyszerekkel és NEM pátyolgatni kell őket hanem a betegségbelátást erősíteni és a gyógyszerszedést forszírozni. Igen, nagyon nehéz - én is tudom.
Viszont ha gyereket vállalsz, ő kell legyen az elsődleges a fontossági sorban akármilyen is. Ha abszolút nincs sok felelősségérzeted, a háziállat talán egy lépés lehet de még mindig semmi egy gyerekhez képest.
Szóval az a kérdés, hogy hajlandó vagy-e leépíteni a szeretődet a gyereked kedvéért. Az ugyanis nincs rendben, ha az idődet inkább félrekefélésre szánod helyette.
Az meg hogy ki legyen az apja - nem igazán értem a dilemmát, mert közben azt is írtad hogy a szerető mégsem opció. Sem a művi megtermékenyítés.
A kérdés tehát az, hogy vágysz-e annyira gyerekre, hogy a férjeddel bevállald annak ellenére hogy magas rizikófaktorba tartozik egy kezelhető kórkép tekintetében. Elmondom egyébként hogy az öröklött hajlamon kívül a nevelés legalább annyira befolyásoló tényező a betegség kialakulásában.
31/N
Empátiára képes vagy?
Gondolj bele, hogy te gyerekként milyen szülőket szeretnél?
Egy olyan anyát, akinek az anyaság börtön, csak magára gondol? Egy olyan apával, aki bipoláris és a nagyapja lehetne?
Szerencsétlen gyereknek elcsesznéd az életét. Ti nem vagytok alkalmasak szülőnek. Nem véletlenül drogozik a férjed fia sem.
Szülőként, de a "sima" életben is a legfontosabb a hitelesség.
Miért hazudsz a férjednek?
Valamitől félsz, valamitől függsz, első körben ezt rakd rendbe.
Aztán ha szeretnél gyereket és legyél egy őszinte, magát vállaló felnőtt Nő!
Szerintem mindkettotol.
Es akkor legalabb kiprobaltad mindkettot.
Amugy kajak nem.ertem hogy ha szetteszed a labad mas ferfinek.is kicsit sem érzel lelkiismeret furdalast?
Legalabb probalnal meg kicsit is.korrekten játszani..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!