Megcsaltam a barátomat, most hogyan érjem el, hogy feldolgozza ezt és együtt maradjunk?

Érdekes, hogy még mindig így gondolsz rá.

Kérdezném, hogy akkor miért nem vele vagy, de persze ez egyáltalán nem tartozik a kérdéshez.

Biztos vagy benne, hogy nem fordulhat elő ez többször? Mert ha nem vagy benne biztos, akkor inkább ne szúrd hátba többször a barátod csak azért, mert nem tudsz haza költözni.

Nem nagyon hiszek a megbocsátásban, mert úgyis megteszed mással vagy megint az exeddel. Ennek ellenére azért megpróbálok segíteni, hátha vannak csodák.

Első: a munkahelyről azonnal pucolnék. Nem érdekel, milyen szuper gyakornoki programban vagy, ha komolyan gondolod az újrakezdést megteszed.

Második: exszel soha a büdös életben nem állnék szóba. Ha nagy a kísértés inkább tiltsd le. Ha rákérdez és nagyon muszáj egyetlen egyszer elmagyarázhatod neki, hogy a párkapcsolatod fontosabb, aztán soha többé nem írsz neki még egy okét vagy egy sziát sem.

Harmadik: mindenféle hímneművel, aki nem rokon megszakítod a kapcsolatot. Nem érdekel, hogy milyen szuper fiúbarátod van, akivel már ovi óta ismeritek egymást, az ellenkező neművel való barátkozás csak a nagyon ritka kivételeknek, szuper erkölcsös és erős embereknek való - te nem ilyen vagy. Felejtsd el, hogy beültök csak egy kávéra, csak moziztok kettesben. A lányok ugyanolyan viccesek és okosak, mint a fiúk, semmit nem veszítesz, ha ezentúl csak lányokkal barátkozol. Munkahelyen szintén csak a legszükségesebb mennyiségben beszélgetsz férfi kollégákkal, nem bizalmaskodsz, nem flörtölsz, nem mesélsz magadról. Ha új emberrel ismerkedsz meg egy ártatlan megjegyzéssel utalj rá, hogy kapcsolatban vagy.

Ha ezek az aktív lépések megvannak jöhet a negyedik rész, az elmélyülés: olyan nincs, hogy nincs ok. Gondolkozz, nézz mélyre, valami lesz ott. Az a valami nem biztos, hogy egy konkrét dolog lesz, és nem is biztos, hogy a barátod nem adott meg neked valamit és arra volt ez egy reakció. Két dolog miatt sem ezen a vonalon indulnék el: ha az "ő hibája" lenne akkor azt most is tudnád, a másik meg hogy mindenkinek vannak hibái, senki nem tud 100%-osan kielégíteni. Befelé nézz. Lehet az lesz a megoldás, hogy te egyszerűen ilyen könnyen csábulós típus vagy. Nem kell ehhez ok, egyszerűen ilyen vagy. Az nem baj ha neked erre hajlamod van, csak tartsd kordában. Ha kell szabj magadnak szigorúbb szabályokat. Más lány, akinek nincs erre hajlama lehet többet is megengedhet magának, ne tőlük vegyél tippeket, mert rajtad nem segítenek. Gondolj erre úgy, mint a cukorbetegségre: együtt lehet vele élni csak megszorításokkal.

Boncold szét, hogy mostanában hogy érzed magad, a csókot megelőzö napokban mi történt, abban a pillanatban mi történt. Elemezd és meg fogod érteni, leginkább saját magadat.

Ha megérted miért történt ez az egész akkor jobban fogod látni, hogy mit tegyél. Idő kell, sok sok idő és türelem. Párszor biztosan úgy fogod érezni, hogy a párod igazságtalanul gyötör, de ezt bírd ki és minden diplomáciai készségedet vesd latba, hogy ne csak lássa, hanem tényleg el is higgye, hogy ilyen soha többé nem lesz.

Figyelj, ha segget csinálsz a szádból az nem bizonyíték. Egy látványos akció kéne, hogy tényleg bízzon benned. Ha elmondod neki még hatszázszor, hogy nagyon szereted és megbántad majd sütsz neki muffint az nem bizonyíték. De látom én, hogy fölösleges volt ennyit írnom és komolyan vennem a szándékodat, neked a kényelem fontosabb. Kicsit most feldühítettél, mert írtam az elején, hogy nem hiszek a változásban, aztán mégis adtam neked egy esélyt, hátha. Látom már, hogy kár volt és most is igazam volt, kutyából nem lesz szalonna.

Akkor mondok még valamit: ha valakit ennyire szeretsz és tényleg, komolyan megbántad akkor illendőbb elviselni a bűn terhét, mint a másik vállára rápakolni, hogy neked könnyebb legyen. Magyarul jobb lett volna ezt a kis titkot elvinni a sírba, minthogy a barátodnak okozol ilyen hatalmas próbatételt, hogy a szívét kitépve ragaszkodjon az elveihez, vagy nyelje le a békát és folytassátok. Nagyon csúnyán viselkedsz, tudod-e?