Hogyan mondjam el a nejemnek?

"A kérdező kommentje:

Nem szabad mások boldogságát irigyelni."

Ezen a "boldogságon" nincs mit irigyelni.:D Irigyelni csak azt a boldogságot lehetne, ami megcsalás nélkül is megvan.

Szia!

Én a szerető vagyok! Akkor beszéljünk egy kicsit a gerinctelen fajtádról! Az én sztorim a következő:

Adott egy jóképű, intelligens férfi, aki egyenrangúként kezel. Ez fontos, mert laza 21 év van köztünk a javára. De nem zavar, mert 10-et simán letagadhat és amúgy is az a fene nagy szerelem úgy elvakít, hogy kit érdekel mit gondol más. Szóval egyenrangúként kezel, a kis lelkemre is kíváncsi, nem csak a "dugni való testemre", minden idilli. Aztán mikor jól az ujja köré csavart jön a fekete leves. Amúgy ő házas, és elég sanyarú a sorsa: az asszony rákos, de ő hős, mert eltartja. A gyerek nem saját, úgy kellett örökbe fogadni, mert a jó isten valami rafinált módon az ilyen férgeknek nem ad sajátot. Ő amúgy csonka családba nőtt fel. Hát értsem már meg miért titkolta ezt, nem fogja otthagyni őket, de dugó pajtinak jó leszek ;)

Tudod mit? Én megszakítottam vele a kapcsolatot, mert ez a legalja, mélyebbre nem lehet süllyedni. Sajnálom a nőt, aki szereti, betegen is küzd és próbálja jól nevelni a gyereküket. Az asszony semmi nem tud, maximum sejt. Erre vagy büszke??? Hányni tudnék tőled!

Egy 30 év alatti ex-szerető, aki tudtán kívül volt az ;)