Ha a párodnak nincs igénye a szexre, és "megengedi", hogy félrelépj, akkor?

"Az állandó kezdeményezésem meg terelés miatt totál a béka segge alá került az önbizalmam, belefáradtam-untam, hogy csakis én kezdek mindig."

A terápia ezen is segíthet, illetve ha mindketten akarjátok, akkor ki tudtok alakítani a segítségével olyan stratégiát, hogy mindkettőtöknek jó legyen.

Szerintem meg ha már van gyereketek és aránylag jól megvagytok, akkor keress valakit magadnak szexuális kapcsolatra. Kár lenne szétmenni a gyereknek sem lenne jó, de a részletekkel ne fáraszd a férjed. Amennyire szolidan csak tudod úgy csináld.

Azzal azért legyél tisztában, hogy egy nőt általában az érzelmei vezetnek, a szexualitáshoz is fontos a nők számára az érzelem, tehát lehet, hogy találsz valaki olyat akit megszeretsz és akkor oda a házasságod!

Pedig el fogsz. Valamelyikőtök be fogja dobni a törölközőt. Te azért,mert előbb utóbb elmégy máshoz sexelni, a férjed meg azért, mert megtudja. El ne hidd, hogy nem zavarná, ha megcsalnád.

Komolyan, szerintem valahol csak frusztrálja a férjedet ez a dolog még ha nem is látszik rajta és lehet ő fog elválni.

Én éltem hasonló házasságban és valóban nagyon önbizalomromboló. Nem csak az, hogy nem kíván... hanem az is, hogy egy (szerinte is jogos és méltányolható) igényemet semmibe veszi, mert neki így jó... nem is törekszik a kompromisszumra. Nem arról van szó, hogy képtelen a szexre, hanem egyszerűen nincs hozzá kedve és akkor elvárja, hogy neked se legyen (vele). Pedig azért a szexet lehet ám egy picit "erőltetni", és (tapasztalat) evés közben jön meg az étvágy.

A szeretőtartás nem megoldás erre a helyzetre, mert ha találnál valakit, aki törődik veled, odafigyel az igényeidre és akivel rendszeres és kielégítő a szexuális életed, akkor idővel óhatatlanul megjelennének az érzelmek is. Ez egyszerű biológia: az orgazmus során oxitocin hormon termelődik, ami a kötődés érzését alakítja ki.

Naiv elképzelés, hogy egy nő képes lenne elkülöníteni az érzelmi kötődést a tartalmas szexualitástól... az üres reszelés meg nem valószínű, hogy kielégítene.

Szóval ezt vagy együtt oldjátok meg, vagy sehogy...

A gond valószínűleg az, hogy a férjed az ejakulációs zavara miatt (tudat alatt) nem tartja magát "igazi férfi"-nak, de ahelyett, hogy ezt bevallaná magának, inkább hárítja a problémát és egyszerűen elkerüli azokat a helyzeteket, amiket kudarcként él meg. A megoldás a szexuális zavarának kezelése lenne. Ez nem orvosi, szervi és hormonális probléma, hanem lelki. Ha egy férfi megtapasztalja, hogy ő igenis tud remek szerető lenni, akkor magától is rákap az ízére.

Amúgy is, végtelenül kiábrándító, hogy a TÁRSAD gyakorlatilag lemond rólad, annak a lehetőségéről, hogy boldoggá tegyen és abszolút nem partnerhez méltó módon átpasszolja a megoldást másnak.

Őszintén szólva nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen mentalitású férfi a kapcsolat más területein tökéletesen működik... az ilyen férfiakra általában a konfliktuskerülés, a problémák szőnyeg alá söprése, a passzív agresszió jellemző.