Van itt olyan nő, akit már egy ideje a párja tart el? Mekkora erkölcsi probléma ez, ha az anyagi helyzet megengedi?

Lehet mondani hogy a férjem tart el, GYET-en vagyok ugyan de a gyerekeim négy éve nincsenek itthon napközben.

Én nem látok ebben erkölcsi problémát, ha a pár mindkét tagjának megfelel a szituáció, senki másnak semmi köze nincs hozzá.

Szerintem ez nem élet. Napi házimunka alig van, főzéssel együtt max. 1 óra mindent tisztán tartani. Ahogy valaki írta, általában azzal telik a nap, hogy pletykál, lófrál, sorozatot néz.

Voltam 9 hónapig munkanélküli, jártam közben tanfolyamra, de még így is nagyon unalmas volt.

Az értelmesebb embereknek nemtől függetlenül szükségük van felnőtt társaságra, szakmai kihívásra, gondolkodásra. Persze van, aki agyatlan zombiként akarja leélni az életét a barinőkkek pletyizve, de ahogy látom te nem vagy így ezzel.

A helyedben elvégeznék egy továbbképzést és legalább 4-6 órában keresnék munkát. Az nem túl megerőltető, de nem is unod halálra magad :)

7-es ezzel az a baj, hogy a gyerekek kb. 12 éves koruktól simán járnak egyedül, aztán egyre önállóbbak, főznek, besegítenek, takarítanak is. A házimunka eloszlik, a gyerekek nem függnek többé a szülőtől és 20 körül valamikor kirepülnek.

És akkor az olyan ember mint te ottmarad egyedül, egy kongó ürességérzettel, mert a gyerekek voltak az élete. Rajtuk kívül soha nem ért el semmit, nincsen élete, csak a családja.

Egyrészt a gyerekeknek is terhes, ha az anyjuk egészbap rajtuk lóg. Másrészt intenzíven egy gyerek az első 10-12 évben igényel mindennapi "törődést"( nem lelkileg hanem tanulás, cipekedés stb.)

Aztán mikor kirepülnek az anyuka ott áll 40-50 évesen, előtte a fél élet, de őneki csak a gyerekei voltak az élete. Ugye nem kell magyaráznom, hogy később ezek lesznek a tipikus mániákus anyósok, akik nem bírják elengedni a gxerekeiket...