Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van itt olyan nő, akit már egy ideje a párja tart el? Mekkora erkölcsi probléma ez, ha az anyagi helyzet megengedi?
Itt az én történetem.
Tizenegy éve mentális betegségekkel küzdök, de csak két éve diagnosztizálták. Azelőtt hiába kértem több helyen segítséget, elhajtottak azzal, hogy "fiatal vagyok, majd kinövöm". Nem mennék bele a tünetekbe, de kemény idők voltak. Gimnázium után elvégeztem egy OKJ-képzést, és még azalatt elkezdtem dolgozni, de ennek legfőbb oka az volt, hogy akkor még a családommal éltem, és borzalmas anyagi körülmények között vergődtünk. Úgy értem, nyilván magamtól is elmentem volna dolgozni, de időm se volt arra, hogy rájöjjek, mi is érdekel igazán, hogy kipróbáljam magam, tapasztalatokat gyűjtsek. Nem tehettem meg, hogy kipróbáljak egy melót, és ha nem tetszik, másikat keressek. A szüleim benyomtak egy intersparba pénztárosnak, ami ellen minden porcikám tiltakozott, de meg kellett tennem. Embertelen körülmények között dolgoztunk, folyamatos megalázás minden felől, nem engedtek ki minket pisilni, és még sorolhatnám. Két és fél évet dolgoztam ott. Időközben megismerkedtem a párommal, egy idő után elkezdtük tervezni, hogy összeköltözünk. Már megvolt az időpont is. Ugyanakkor egyre többször kerültem kórházba alhasi panaszokkal. Sosem találtak szervi okot, elintézték azzal, hogy biztosan a stressz okozza, "ne idegeskedjek annyit", kész.
Aztán a folyamatos vizelet-visszatartás hatására kismedencei gyulladással kerültem kórházba, és egyben akkor kapott valamelyik doki a fejéhez, hogy a visszatérő fájdalmaim pszichések lehetnek, járjunk már utána. Pszichiáteri és pszichológusi vizsgálatok következtek. Átbeszéltem a párommal a dolgokat. Úgy döntöttünk, az lesz a legjobb, ha otthagyom a munkámat, és a gyógyulásra koncentrálok. Mivel ő elég jól keres szerencsére, megengedhetjük magunknak. Összeköltöztünk, ahogy elterveztük, albérletben élünk. Én jelenleg egy minimális segélyt kapok, ebből legalább az olyan kiadásaimat, mint bérlet, telefonszámla és a gyógyszerek, tudom rendezni.
Két éve tart ez az állapot. Ezalatt sok minden történt, lassan de biztosan javul az állapotom. Korábban még akkor is durva pánikrohamok kaptak el, ha csak lementem bevásárolni a sarki boltba, de most már egyre jobban veszem az akadályokat. A két év alatt igyekeztem kisebb munkák elvállalásával erősíteni a lelkemet, több-kevesebb sikerrel. Nagyon sokáig nyomasztott a tudat, hogy a párom tart el. Most sem vagyok rá büszke, de próbálom elfogadni a gondolatot, hogy ez most ilyen időszak. A kapcsolatunk csodálatos, türelmes és mellettem áll a leghúzósabb szituációkban is, nem sürget a munkával kapcsolatban sem.
Már pislákol bennem a késztetés, hogy jó lenne munkába állni, hiszek benne, hogy el fog jönni ez a nap is.
Ahogy előttem is írták néhányan, az ilyen esetekben mindig az érdekelt feleknek kell tudni, mit vállalnak, hogyan döntenek. Külső szemlélőként nem javasolt ítélkezni, hiszen annyi mindenen múlnak ezek a dolgok...
27/n
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!