Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megcsalt a barátnőm. Egyszerűen nem bírom feldolgozni?
válasza:
válasza: válasza:Olyan nincs, hogy nem is tudja, hogyan történt....max.nem vallja be.
Nos nem vagyunk egyformák.Én egy megcsalás után már abszolút nem tudok megbízni a másik félben.Bizalom nélkül meg nem működőképes egy kapcsolat sem.Te tudod, tudsz-e még bizalmat szavazni neki.Kockázatos üzlet.
válasza: válasza:"A hűség ugyanis nem tulajdonság, hanem állapot, és ezt az állapotot fenn kell tudni tartani. Nekem a partneremben, a parteremnek bennem."
Miki bmeg, te minden ilyen megcsalásos kérdés alá ideirod a félrebszás megindeologizált magyarázatát. Te tagja vagy valamilyen szektának, vagy mi a rosseb? Mi az, hogy hűség egy állapot, és nem tulajdonság? Kicsit gondolj utána mekkora baromságot írtál. Szerinted a hűséget nekem kell fentartanom abban az emberben, akitől nem szeretném elszenvedni a megcsalást. Ámde tegyük fel, hogy nem sikerül fentartanom ezt az "állapotot", és félrekefél. Vajon hogyan fordulhat elő az, hogy ő viszont fenntartotta bennem a hűség állapotát, mikozben nyilánvalóan le se szart (hiszen félrekefélt) ? Hm?
A hüség tulajdonság. Sőt, mondok jobbat, EMBEREKRE jellemző tulajdonság. Az állatok és az emberek között az a lényegi különbség, hogy az emberi tulajdonságok lehetővé teszik az ÖSZTÖNÖKÖN való uralkodást. Abban az esetben amikor te ugy gondolod, hogy tulajdonságok nem is léteznek, csak állapotk, amiket vagy fenttartunk, vagy nem, azt mondod, hogy tulajdonképpen bármit szabad, amit az ösztönöd sg, hiszen nem súgná, ha a külvilág képes lett volna ezt elnyomni. Nem lepne meg, ha a bűnelkövetők is éppen igy gondolkodnának.
válasza:Kedves Kérdező!
Először is,sajnálom ami veled történt. Én is olyan ember vagyok mint te,bele rakom magam a kapcsolataimba,bízom a másikban,törődöm vele.
Velem is történt már ilyen mint veled,annyi különbséggel hogy én megbocsájtottam- vagy is vissza fogadtam,újra megbíztam idővel - s sajnos újra átvertek. Az akkori párom a problémák miatt tette,részem volt benne nekem is,de ahogy te mondtad,ahelyett hogy átbeszélte volna velem ha kell ezerszer is mi a gond, inkább ezt tette. Én is bármikor megtehettem volna,mert volt időszak,hogy süket fülekre találtam mikor én mondtam volna el,mi a probléma. De én nem tettem,mert tiszteltem őt annyira,szerettem őt annyira,hogy ezt nem tettem meg.(ma se tenném meg ha visszamennék az időben).
Te is érzed,és tudod,hogy nem bocsájthatsz meg neki. Ez sem neked,sem neki nem használna. Persze tudom rossz érzés neked,hogy magára marad(ilyenben is volt részem) de tudatosítsd magadban,hogy ő egy felnőtt emberi lény,ha te nem vagy,akkor is a talpára kell állnia. Nem szabad sajnálnod,és nem a bosszú miatt,hanem mert ha egyedül lesz is meg kell tanulnia "élni".
Az én családi hátterem sem a legjobb,mégis talpra álltam egyedül is.
Ha megbocsájtasz csak teret engedsz annak,hogy még rosszabbul érezd magad,még jobban elveszítsd magad. És egyszer csak azon kapod magad,hogy már nem tudsz szíved szerint viselkedni majd olyan lánnyal,aki meg tényleg megérdemelné.
Az,hogy most rossz te is tudod hogy el fog múlni.
De tedd a szívedre a kezed....ha ennyire szeretett/szeret téged,hogy volt képes ilyenre....mert nem volt őszinte,azért. Talán érezte,a kapcsolatotok,a te családi háttered,az életetek lenne a helyes,de őszintén....valószínűleg csak a megszokás/kényelem és a józan ész tartotta melletted.
Kedves Utolsó!
Nagyon jól megfogalmaztad a dolgokat. Kavarognak bennem az érzelmek, mert akárhova nézek, mindenről ő jut szembe, nem tudok beletörődni, hogy ha felkelek nincs ott mellettem. Tegnap mikor mentem haza a munkából, fél 6-ra értem haza, ő meg már 5-től ott ült a házunk előtti buszmegállóban és zokogott. Odamentem hozzá, teljesen át volt fagyva, de azt mondta, menjek nyugodtan be, csak azért van itt, hogy így is a közelemben van legalább, mert nem akar egyedül lenni. Próbáltam neki mondani, hogy menjen szépen haza, vagy ha kell hazakísérem (ilyen lelki állapotban nem szívesen hagyom egyedül), de nem ment haza. Utána behívtam az előszobába, hogy mégiscsak ne az utcán beszéljünk erről és kicsit melegedjen át. Azt mondta, bizonyítani akar és adjak magamnak időt. Nagyon megfájdult ettől a szívem :(. Mondtam neki, az lenne a legjobb, ha te is hazamennél és egyedül lennénk most, de nem tudom meddig. Ő viszont azt felelte, hogy nem tud egyedül lenni, kellek neki, otthon egyedül ebbe bele fog bolondulni. Neki az is jó, ha itt van nálunk és hozzá sem szólok, csak ne legyen egyedül, érezze hogy ott vagyok. És mivel még érzek iránta, egyszerűen belesajdul a szívem, és segíteni akarok neki még ezek után is, hogy talpra álljon. De nem kérhet tőlem lelki támaszt, amikor az én lelkemet is összetörte teljesen. Teljesen tanácstalan vagyok. Elhiszem, hogy megbánta, de én ezt akkor sem tudnám vele megtenni, ha haldokolna a kapcsolatunk. Ő megtette, és ezt egyenlőre nem tudom feldolgozni. Mondtam neki, képtelen vagyok most arra, hogy 2-3 naponta beszéljünk erről (ő ezt szeretné), mert annyira sokkolt engem ez az egész, hogy azt nem tudom elmondani. De miközben ezt mondtam neki, a szívemben azt gondoltam, igen, ha te attól erősödsz meg, hogy itt vagy mellettem, akkor maradj itt, szeretném ha rendben jönnél. Még ilyenkor is csak az ő érzéseit veszem figyelembe és tudom, hogy ez rám nézve nem jó. Úgy érzem, teljesen be fogok kattanni, és soha többet nem akarok ilyen mélyen érezni. Soha.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!