Mit tegyek, ha a párom egyszerűen nem hajlandó feldolgozni a régi szerelmét? Hogy alapozzak erre?

Sajnos túl sokat nem tudok a dologról, csak hogy előttem egy évvel volt vele kapcsolata néhány hónapig. Nem sokat voltak együtt, mert több mint 100 km-re laktak egymástól. Mégis valamiért nagy hatással volt rá a lány. Annyira, hogy még beszélni se hajlandó róla.

Kicsit utánanéztem a neten, elég extra lányról van szó megjelenésre, meg gondolom, habitusra is. Amennyire meg tudom ítélni, nekem a szöges ellentétem lehet.

Néhányszor felmerült a neve, és a párom mindig elzárkózik attól, hogy bármit elmondjon róla, egyszer mondta hogy az ő helyébe soha senki nem léphet. A lánynak egyébként nincsenek ilyen aggályai és nem hagyhatott benne túl mély nyomot a párom, mert kidobta, aztán összejött mással, akivel azóta már jegyben járnak.

Mi háromnegyed éve vagyunk együtt, elég gyors ütemben haladt a kapcsolatunk. Lassan ideje az elköteleződésen gondolkozni.

Nekem nincsenek igazán kételyeim, csak ez a lány. Értem, hogy nagy hatással volt rá és nagy szerelem volt. Nekem is volt hasonló, kurtán-furcsán lett vége, megszenvedtem, évekig tartott, mire sikerült feldolgoznom. De ehhez elengedhetetlen volt az, hogy túl akarjak lenni rajta, és fel akarjam dolgozni.

A párom viszont nem hajlandó erre. Kicsit olyan érzésem van, mintha félne attól, hogy ha feldolgozza, akkor elveszíti azt az érzést, ami most benne van. Annyit mondott, hogy ne aggódjak, ők már soha nem fognak beszélni se egymással, ezért nem fog soha elhagyni miatta. Hát lehet, hogy bennem van a hiba, de nekem ez nem elég.

Most külföldre akar menni dolgozni. Neki szakmailag és anyagilag is hatalmas előrelépés lenne. Szeretné, ha vele mennék. Csakhogy ez már komoly elköteleződés. Megszakítottam az egyetemet, a jövő évben szeretném befejezni. Az én szakmámban muszáj a papír, anélkül semmit nem érek. Ettől függetlenül feladnám a saját karrierem, mert el kell ismernem, hogy ő már ilyen fiatalon jobb a szakmájában, mint amilyen jó én valaha lehetek az enyémben. És azt is pontosan tudom, hogy az én támogatásom nagyon sokat számít, sokkal többre képes mellettem.

De félek meghozni ezt a döntést. Mert ha nem hajlandó arra, hogy túllépjen ezen a lányon, akkor hogy adjak oda neki mindent? Hogy bízzak benne?

Valaki volt ilyen helyzetben? Hogy lehet rávenni a másikat, hogy legalább próbálja meg átértékelni a dolgokat? Nem akarok "ha ló nincs, a szamár is jó" feleség lenni...