Nők! 10-es skálán ez mennyire számít megcsalásnak?

Köszönöm, 40-es.

És ha hiszed ha nem, az én férjem meg olyan, mint az átlag nő, vagy éppen az itt válaszolók.

És a legjobb, hogy én még SOHA nem csaltam meg, mostanában volt, hogy megdobogtatta valaki a szívemet, de csak beszélgetés volt, semmilyen érintés, vagy egyebek. Nyilvánvaló oka volt, hogy úgymond a szívembe férkőzött ez a férfi, de már nem beszélünk. A házasságom ugyanolyan sz*r maradt, ebben a hullámvölgyben imponált, hogy valakivel ennyire jól megértem magam. Különben 13 éve vagyok házas, egy végtelenül önző férfival. És nem, nem csalt meg sehogyan sem, én tuti, érezném, bár inkább megtette volna, ehelyett lelkileg bánt.

De mindegy is.

Valami vagy megcsalás vagy nem az. Nincs olyan, hogy valakit kicsit megölök, vagy nagyjából meglopok, vagy félig-meddig átverek.

Ha én lennék a barátnőd (ne éld bele magad), és megtudnám, hogy ilyet csinálsz, úgy vágnálak ki, hogy hónapok múlva is élénken emlékszel rá. De még édesanyád is ezt fogja fújni neked hónapokig.

50-es

Nem akarok hülyének tűnni, de fogalmam sincs milyen oldalakról beszélsz. Megköszönném, ha konkrétat írnál.

51-es

A te példád az, ami engem igazán elgondolkodtat.

Ilyen nő elvétve akad, de ha mégis, biztosan tengődik.

"És nem, nem csalt meg sehogyan sem, én tuti, érezném, bár inkább megtette volna, ehelyett lelkileg bánt. "

Ez a lényege az egésznek.

Vajon arra a kérdésre mit válaszolnának a nők, hogy a következő két lehetőség közül melyiket választanák, ha muszáj lenne:

Egy boldog, izgalmas, szeret- és örömteli élet egy olyan férfival, aki néha félredug vagy egy halálig hűséges, megbízható férfival egy szar házasság tele veszekedéssel és bántással?

Elárulom neked a választ:

elsőre: Egyiket sem, mert ego ego ego ego ego... és én inkább rágom le a lábamat, minthogy ilyenből válasszak, mert az én választásom csak a tökéletes lehet.

Másodikra: A szar, de hűségest. miért? Mert ego ego ego ego ego... és én sokkal többet érek annál, hogy...

Pedig a helyes válasz kézenfekvő, ha nincs ez a nagy ego.

Sunshinedoll

Hidd el nekem, hogy aki valaha olvasott itt téged, nem fogja beleélni magát :)

53-as!

( a 29 és 51-es válaszoló vagyok)

Egyértelműen a boldog házasságot választanám, (aminek ha az az ára, akkor dugjon félre).

De sajnos csak 32 éves koromra jött meg az eszem, de ez egy másik, nem túl vidám történet.

Így van.

És te is későn tanultad meg a leckét, de legalább megtanultad, amiért respect.

Lehet, hogy félreérthető voltam. A megcsalásról mindig is ez volt a véleményem. A párválasztás, pontosabban férjválasztás volt elhamarkodott, mert akkor nem lenne ez, ami van. Lehet, hogy én is boldogabb lennék, ha egy magamfajta férfit választok, nem pedig egy betegesen féltékeny, önző, negatív életszemléletű embert...

De ezt akkor még nem tudtam, választásom nem volt, de ez már más tészta.

Én megszoktam az egyedüllétet, szóval nekem nem tragédia, ha egyik rosszat sem választom. Ha megcsal a párom, én nem tudok mellette boldog lenni, mert én más beállítottságú vagyok, nekem nem opció a nyitott házasság, nem az EGO miatt, hanem mert így érzek, vagy válasszon valaki engem, vagy válasszon valaki mást, de ne válasszon többet is egyszerre, így pedig nem tudom őt sem maradéktalanul boldoggá tenni, biztosan nem egyszer a fejéhez vágnám, ergo, továbbra is meg fog csalni, amíg valamelyikünk úgy nem dönt, hogy elég volt, és inkább legyen vége.

A hűségnek nincs értelme, ha maga a kapcsolat pocsék, szóval az meg eleve ki van lőve.

Nem vagyok kapcsolatfüggő.

Én állandó feszültségben nőttem fel, a nyugalmam és a boldogságom megéri még azt is, hogy ha nincs olyan ember, aki megfelelő párom lenne, akkor egyedül még mindig jobb, és ha valaki ebben kételkedne, 10 éve vagyok egyedül és nem gebedtem bele, jól vagyok, köszönöm.

Lett volna lehetőségem olyan kapcsolatokba belemenni, amik nem tettek volna boldoggá, nem mentem bele. Azt gondolom, ha én nem vagyok boldog egy kapcsolatban, a másik fél sem tud az lenni mellettem, mert neki is hiányérzete lesz az én boldogtalanságom miatt.