Megéri egyáltalán nőként becsületesnek lenni?

Amikor évekig nem volt senkim, vagy kaptam a visszautasításokat, illetve csak szar pár hetes kapcsolataim voltak, szerinted én láttam a reményt? Nem....nagyon nem. Soha egyik kapcsolatom sem volt boldog. Hamar véget is értek. De ettől még nem adtam fel...aki feladja, az elfogadja hogy magányos lesz. Na azt már nem...

Ebből az állapotból ki kell mászni, és nem szabad feladni, mert ha feladod, esélyed sem lesz rendes párt találni.

Amíg nem adod fel, addig remény is van a boldogságra. Ne várt hogy a szádba repüljön, hanem tegyél érte. Ha több évig tart megtalálni akkor több évig tart....Nekem is évekig tartott, nem jött velem szembe a nagy ő... ez nem így működik a legtöbb esetben. Hidd el nem a levegőbe beszélek, tapasztaltam, és csak segíteni akarok. Ne add fel!!!

Úgy ne add fel, hogy ne add fel a társkeresést. Persze nyilván nem kell rágörcsölni se.

Én pl egy netes társkeresőn voltam fent, közben tanultam (iskolába jártam) vizsgákra készültem, randizgattam, hobbimmal foglalkoztam, sokat olvastam. De nem görcsöltem egy idő után, csak nyitott voltam. Azon voltam hogy ne a magányosságom töltse ki a napjaimat.

Foglalt el magad, hogy ne a depresszív állapotban légy, ne zuhanj magadba.