Milyen helyzetek lehetnek, amikor nagyon nehéz becsületesnek le3nni, de megéri?

Nekem tobbszor volt olyan, hogy komoly elonyokhoz juthattam volna, ha 1-2 kis reszletben nem mondok teljesen igazat (bevandorlas, allampolgarsag temaban), de nem tettem meg, mert nem birtam volna elszamolni a lelkiismeretemmel. Igy evekkel kesobb tudtam elerni, amit pici hazugsaggal siman el tudtam volna erni. Hat ilyen vagyok, bosszant, hogy onhibamon kivul szivok, de jobb igy, mint lebukni hazugsaggal meg magyarazkodni, hogy ez ezert volt, az azert volt, ugysem erdekli a hivatalos helyeken az embereket masok elete. Illetve volt olyan is, hogy munka interjun volt teszt, amiben rakerdeztek, hogy hazudtam-e egyszer is az eletemben es azok, akik azt irtak, hogy nem, felvetelt nyertek, de en beirtam, hogy igen, mar hazudtam, hisz nincs olyan ember, aki nem hazudott legalabb 1-szer eleteben es persze nem vettek fel, de ilyen helyen ugysem akarok dolgozni.

En azt mondom, hogy megeri becsuletesnek lenni. Sokszor nehezit az ember helyzeten, de legalabb nyugodtan alszik ejszaka. Nincs olyan helyzet, amiben megeri a nem becsuletes utat valasztani, mert egy ilyen dontes akkor es ugy uthet vissza a jovoben, amire ma meg nem is gondolnal. En hiszek abban, hogy a hazugsag mindig felszinre kerul elobb-utobb.