Én ezt nem értem, mi kell ahhoz, hogy ilyen helyzetek előálljanak?

Nehéz lesz megfogalmazni, mert ez valójában egy érzés.

Hogyan jönnek létre azok a helyzetek, amikor PÉLDÁUL valaki szabályt sért, de mégis jópofa és jól jön ki belőle? Mondjuk egy iskolában és még a tanár is derül rajta.

Én is jópofa vagyok és tudok az lenni, de nagyon... mégis az esetek 90%-ban úgy érzem, hogy nem tudok olyan dolgokat csinálni, amivel szórakoztathatok egy kiszemelt embert.

Volt olyan idő, amikor úgy tűnt, hogy bármit mondhatok azt ki lehet magyarázni, vagy be tudom állítani úgy, hogy jól jöjjek ki belőle, de sokszor mégsem sikerül és idegesít, hogy sikerülhetne...

Azok a kis momentumok hiányoznak, amiken olyan jókat derülök pl 1 filmben. Ezernyi szuper módon le lehetne szólítani lányokat is, mégsem csinálom, mert folyton úgy érzem, hogy nem adottak a körülmények, nem vagyok adott "én" a teljes egészemben. Az egész élet eltelik úgy, hogy "én" alig vagyok jelen.