Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha igazán szeretsz valakit, akkor miért gond, ha megcsal téged?
A valódi szeretet önzetlenségen alapul. Ami neki jó az neked is jó.
Ha a tartós kapcsolatodnak attól jobb lesz élete, hogy másokkal is lefekszik, az miért gond számodra?
Nem ignorálta, hanem nem volt alkalma foglalkozni vele.
Köszönöm a részletes választ.
válasza: válasza:
válasza: válasza:További probléma Kérdező, hogy Te eleve úgy állsz hozzá a kérdéshez, hogy a többség úgy véli, a másik a tulajdonom. Nos, mikor valaki belemegy egy párkapcsolatba, azt ÖNKÉNT teszi. ÖNKÉNT fogadja el a másik értékrendjét, valószínűleg azért, mert hasonló az övéhez. ÖNKÉNT fogadja el, hogy vannak dolgok, amiket "nem tehet meg". Ha belemegy egy monogám kapcsolatba, valószínűleg azért teszi, mert boldoggá akarja tenni a másikat, és ha a másikat az teszi boldoggá, hogy kiteljesedhetnek ketten együtt, akkor azt ÖNKÉNT elfogadja. Ha ennek ellenére mégis félrelép, akkor becsapja a másikat és megalázza, hiszen a másik fél nem kényszerítette arra, hogy vele legyen. Érzelmi energiában kurtítja meg a másikat. Ellopja tőle. Aki lop, az önzetlen vajon?
Nincs azzal semmi baj, ha valaki Hozzád hasonlóan gondolkodik, de akkor ezt az elején illik közölni a másikkal. Ha a másik elfogadja, akkor OK. Ha nem, akkor tovább kell állni, és keresni kell egy hasonlót.
Köszönöm a többi választ is.
Többen is félreértik az eredeti szándékomat.
Nem propagálom a promiszkuitást, sőt magam is a monogámiára törekszem, DE:
ha már beüt a baj, például a félrelépés, akkor tudnunk kellene megvizsgálni a saját érzelmeink forrását. (mint a dolog elszenvedői)
Ha szeretek valakit, akkor mi a fontosabb, a saját boldogságom, vagy övé? Kit szeretek igazán? Természetesen magamat, mert nekem fáj, ha megcsalnak. Pedig a másik oldalon ez élvezeti faktorként jelenik meg, ha eltekintünk az utólagos lelkiismereti kérdésektől.
Jó volt neki ott és akkor? Igen. Ha szeretek valakit, akkor az ő javát akarom, Egy idealizált világban. Végül is csak érzésről van szó, amik megfelelő gondolkodással transzformálhatóak. De sokan ezt nem veszik észre, és végzetes dologként élik meg azt, ha elhagyják, vagy megcsalják őket. Nem látják be, hogy a fájdalmuk a saját önzésükből fakadnak. Amikor azt mondtam, hogy az emberek tulajdonuknak tekintik egymást, nem arra gondoltam, hogy explicite. Nyilván kimondatlanul történik a birtoklás. Erre jó példa a féltékenység, ami önbizalomhiány embereknél jelenik meg, mert szorongnak attól, hogy bizonytalan énük pozitív visszacsatolási forrását elveszítik. Hány kapcsolat ment tönkre emiatt? Ezek mind az önzésből fakadnak. Tehát elsősorban magunkat szeretjük, nem a párunkat. Hülyén hangzik, de sajnos igaz. A valódi szeretet nem birtokló természetű, hanem annak alanyát engedi kiteljesedni. Ideális esetben ez egy monogám kapcsolaton belül történik meg.
Ez az egész csak arra volt próbálkozás, hogy minimális szemléletváltással megkönnyítsük saját életünket. Konkrét példával illusztrálva: a volt párom most feltehetően az új párjával éli át boldog perceit. Ez akár fájhatna is nekem, hiszen milyen rossz nekem egyedül. A fájdalom rólam szólna. Az iránta érzett szeretet akkor valódi, ha az ő öröme az én örömöm is. Nyilván érzitek, hogy az ilyen szintű önzetlenség nem életszerű. Naná, hogy nem. De ettől még létezik, és bárki számára hozzáférhető egy másik szemlélet, amely könnyebbé teheti az életet a válságos időszakokban.
válasza:Kedves Kérdező!
Van ráció abban, amit írsz, ha valóban létezne önzetlen szeretet. Csakhogy a Te gondolatmeneted alapján sincs. Természetes, hogy fáj a másiknak, ha megcsalják, és valóban azért is, mert már nem csodálják, illetve alul értékelve érzi magát. Teljesen nyilvánvaló ilyenkor a kvázi önsajnálat, hiszen ezek rossz érzések. Az önzetlen szeretet egy idealizált állapot, míg az ember érzelmei valósak. Aki tényleg nagyon szereti a párját és belefér az érzelemvilágába, képes megbocsátani, de attól még neki is fáj. Tehát a megcsalt tényleg nem "önzetlen", mert rossz érzéseket támaszt benne az árulás. Node a megcsaló??? Az aktus csak neki jó, tudja, hogy a párjának fájdalmat okoz vele, akkor hol az ő önzetlen szeretete? Ismét csak hiányzik. Az önzetlen szeretetnek része a másik boldogságának teljes elfogadása, de mivel mindenkit más tesz boldoggá (esetünkben: az, hogy csak velem létesítsen intim viszonyt kontra nekem az a jó, ha mással is lefekszem), így gyakorlatilag a saját létezését kérdőjelezi meg, ellentmondásba kerül önmagával. Olyan ez, mint a békéért háborúzni.
Amit Te írsz, az más. Ha a párom mással boldogabb, tehát szakít velem és mással él azután, annak az ember már könnyebben tud örülni, különösen, ha már eltelt egy bizonyos idő. Az, hogy valaki másba beleszeretünk, "természetes". Akkor is fájhat, hogy a másik jobb, de legalább nem árult el, és ez a nagy különbség.
Úgyhogy dicséretes, hogy képes vagy örülni a párod boldogságának, de az sem "beteges", ha nyugodtan felvállalod a szakítás, vagy a megcsalás fájdalmát. Elkendőzni, elnyomni embertől idegen, és vissza fog ütni előbb-utóbb...
válasza:Kb. olyan ez, mintha azt kérdeznéd, hogy miért baj, hogy a saját anyád mondjuk meg akar ölni téged. Vagy a testvéred kirabol/meglop.
A bizalommal való visszaélés, az árulás, hogy aljas módon hátba döf valaki, akiben feltétel nélkül megbíztál, az a gond. Nem konkrétan az aktus.
válasza: válasza:"aki önzetlen az halott."
Pedig élek.
Legutóbb 15-16 évesen voltam képes önző "szerelemre". Így, 22 éves fejjel megtanultam igazán, önzetlenül szeretni a másik embert. Egy egészséges párkapcsolathoz elengedhetetlen ez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!