Ha igazán szeretsz valakit, akkor miért gond, ha megcsal téged?

Hát remélem, hogy megérti majd hogy ha szeret akkor nem gond hogy ha szombaton megcsalom :)

Persze szerintem úgy b@szna ki mint a huzat....de azért ezt megkérdezem tőle :)

"A megkérdőjelezés nem más, mint a fennálló helyzet újragondolása, bárminemű következmény nélkül."

Szerintem ez érzelmi szintre nehezen vihető át. Ha valakinek a szexualitás érzelmekhez kapcsolódik, gondolkodhat akár jövő karácsonyig azon, hogy elvileg a hűség nem fontos, akkor is fontos lesz neki. Ha meg valaki valamiért a szexet csak testi szükségletnek érzi, ami különálló az érzelmektől, könnyebben tud azonosulni a gondolataiddal.

Amúgy ez egy egész jó pszichológia kísérlet volt, bár elég kezdetleges. Érdekes, hogy az emberek többségéből milyen vehemenciát vált ki néhány olyan mondat, ami az ő véleményétől, érzéseitől eltér. Talán néhányan túl megingathatónak vélik jelenlegi értékrendjüket, világnézetüket, és ezért próbálnak ilyen hevesen kiállni a véleményük mellett. De ki tudja, én minden leírt helyzetet, véleményt próbálok megérteni, szerintem fontos dolog, hogy ne csak nézzük a többi embert, hanem lássuk is őket, figyeljünk a véleményükre, mert nem véletlenül alakult ki bennük az a gondolkodás, ami. Nincs helyes, vagy helytelen, vélemény van.

Amúgy kérdező, tetszik a felvetésed. Én nagyon sokáig törekedtem arra, hogy minél önzetlenebb legyek, de mivel, ahogy Vörösmarty is sokszor hangsúlyozta, esendő emberek vagyunk, fő jellemzőnk az önzőség. De igen... azt hiszem a tiszta szeretet az önzetlenségen alapul, viszont az a fajta önzetlenség amiről te beszéltél, az már inkább naivitásba csap át, és nem okoz pozotív érzelmeket az, hogy a másik embernek boldogságot okozol. Viszont így belegondolva, ez az igazi önzetlenség, hiszen te nem kapsz semmit, míg azelőbb említett önzetlenséggel megkapod a pozitív érzelmeket. Nem tudom, létezik-e valódi önzetlenség, kár, hogy nem látok bele az emberek fejébe. Na kezdek elmenni másik irányba, de remélem érted, mire szerettem volna kilyukadni, ha nem is sikerlt igazán. :)

"Talán néhányan túl megingathatónak vélik jelenlegi értékrendjüket, világnézetüket, és ezért próbálnak ilyen hevesen kiállni a véleményük mellett."

Ebben tévedsz. Csak olyan értékrendet, világnézetet tud bárki megingatni, ami már amúgy is megingott. Ami erős érzelmeken alapul, azt nem. Érzelmekkel vitatkozni nem lehet, mert akármilyen érvet hozol fel, akárhogy is csűröd, csavarod, logikázod. Vagyis lehet, végül is mindenen lehet vitatkozni, csak sok értelme nincs.

Ezért is nem lehet hatásos érveket felsorakoztatni azoknak, akiknek a hűség érzelmi alapon jó arról, hogy ez nem jó, vagy aki nem érzi úgy, hogy a kapcsolata jobb lenne, ha lefekszik másokkal, hogy márpedig az jó.

Szerintem érthető, hogy sok ellenállásba ütközött a kérdésben elhangzott feltételezés.

Érdekes, hogy a tegnapi válaszomat ignorálta a kérdező. Talán nem értette, talán nem fogalmaztam elég jól.

EGYENSÚLY.

A párkapcsolat (a valódi~) két felnőtt ember kapcsolata. Egyenrangúak, önként adják fel teljes függetlenségük egy részét, hogy párt alkossanak. Azok a látszólagos párkapcsolatok, ahol az egyik fél valamilyen formában függ a másiktól (lelkileg szülő-gyerek kapcsolat van a párkapcsolat álcája mögött; vagy labilis, társfüggő stb. az egyik fél,) ebből a szempontból "nem-valódi" párkapcsolatok.

Tehát adott két fél, akik között van egy kényes egyensúly, amiben jól érzik magukat mindketten. Szabad akaratukból léptek bele a kapcsolatba, és önként is tartják fenn azt. Nem birtokol senki senkit, nem függenek egymástól, bárki kiléphet, szakíthat. Szeretik egymást. Ez azzal jár, hogy mindketten azt adják a másiknak, amit az szeretne. Mindketten arra törekednek, hogy a másiknak jó legyen. Ezért amikor az egyik kap valami jót (bármit: ölelést, ajándékot, figyelmet stb.), akkor igyekszik azt visszaadni a másiknak, sőt többet adni belőle, hiszen szereti.

Így egy dinamikus egyensúly alakul ki. A megromlott párkapcsolatot pont onnan lehet felismerni, mert a felek nem a jóból adnak egyre többet és többet egymásnak, hanem a kisebb-nagyobb sérüléseik, amik elkerülhetetlenek bármilyen kapcsolatban, nőnek egyre nagyobbra. Marják egymást, mégis együtt maradnak valamilyen okból. A jó párkapcsolatban is visszaadják a felek a rosszat (nem söprik szőnyeg alá, mert ez megint nem egészséges), ám egyre kisebb és kisebb mértékben, míg az végül feloldódik a semmiben. A jóból viszont egyre többet adnak egymásnak, így az kiteljesedik.

Ha valaki érti a fentieket és egyetért a megfigyeléssel, akkor következik ebből pár dolog:

Működhet olyan kapcsolat is, ahol a felek csak szexelnek, de a kapcsolat teljesen nyitott, mindkét fél szabad, azzal fekszik le, akivel akar, az egyensúly így is adott lehet. Nincs ezzel semmi komoly baj, csak a köznyelv ezt nem hívja párkapcsolatnak. (Ha van is papírjuk róla, ún. "nyitott házasság", az nem jelenti a fentiekben vázolt párkapcsolatot.)

Lehetséges még egy olyan extrém eset is, amikor az egyik fél attól érzi magát jól, ha csal, a másik pedig attól, ha csalják. Ezt általában patológiás esetnek tartja a többség. Nem jelenti ez azt, hogy az illetők őrültek, viszont normálisnak sem számítanak a szónak abban az értelmében, hogy nagyon kirívó a viselkedésük a társadalom többségét nézve. Ha jól érzik magukat a bőrükben, és ez az állapot nem okoz semmilyen tünetet, akkor nincs vele különösebb teendő, ez felfogható egyfajta lelki szado-mazónak, ami magányügy. Viszont nem kell belőle levezetni, hogy ez helyes, és a többségnek is így kellene ezt vennie. Elegendő, ha a többség tolerálja ezt a fajta devianciát. ;)

Ha a fentiek egyike sem teljesül*, akkor viszont az egyensúly sérül. Aminek mindenképp következménye szokott lenni a megfigyelések szerint. (Azért beszélek megfigyelésekről, mert itt nem "fizikai" törvények vannak, minden egyén különböző, a pszichológia pusztán megfigyel és általánosítani próbál, ha valami törvényszerűséget vél felfedezni a viselkedésben. Tehát mindig lehetnek kivételek.) A megbomlott egyensúly hosszú távú következménye szinte mindig a párkapcsolat válsága. A későbbiek azon múlnak, milyen fejlett a pár problémamegoldó képessége, mennyire szerették egymást eredetileg, kérnek-e szakértő segítséget vagy meg tudják oldani a válsághelyzetet egyedül is? Tehát nagyon bizonytalan lesz, nagy eséllyel a szakításra, mert a felgyűlt sérelmeken, megbomlott egyensúlyon nehéz túllépni, úrrá lenni. Nem lehetetlen, csak nagyon nehéz.

Ezek tapasztalatok, amiket én személyesen is alátámasztok, hinni nem kötelező benne, bár elég sok megfigyelő látott hasonlókat.

*-nem kitérve minden lehetséges esetre, ahol az egyensúly mégis fennáll, lehetnek még más ilyenek is.