Van 1 langyos házassággod, de mégis azt választod a szeretőd helyett, később nem bántad meg?

21

Nem jön kéretlenül SOHA hanem éli az életét mint te, te voltál az aki "ismerkedett" vele és megdugatta magát vele nagyon sokszor, vagy egyszer. Ellen lehetett volna állni, de mivel bizsergett és egy lotyó vagy hát szexelgettél vele. Lehetett volna félrelépés helyett feldobni házasságot, felmondani, kerülni. Nem, te szexeltél vele. Szabad akaratból történt minden. Ne a szeretőre fogjad a saját felelősséged.

Amikor felbukkant a szerető, akkor jöttem rá, hogy már kihűlt a házasságom (10+ év), és nem láttam értelmét a házasságban maradni egy ekkora átverés után.

Valójában a szerető döbbentett rá arra, hogy nekem már semmi keresnivalóm a férjem mellett. Elváltam. De a szeretővel sem maradtam együtt. Viszont így legalább nem vagyok benne egy olyan kapcsolatban életem végéig, ahol csak lakótársak vagyunk egymással. Kiszálltam a langyos vízből, lelkiismeretemnek is jobb így, exem is tud még maga mellé olyan nőt találni, akivel talán jobban alakulnak a dolgok.

#21 Ezalapján könnyen be lehet fejezni életed történetét (bár van néhány variációja, de a végeredmény ugyanaz):

Ez a szerető sokkal jobb volt, mint a mostani férjed, így (jobb esetben) mindketten elváltatok jelenlegi házastársatoktól, és közösen kezdtetek új életet. Aztán 1-2 év múlva ez a tűr kezdett csökkenni, és egyikőtökben nőtt a félelem, hogy mi van ha a másik megcsalja (akár igaz, akár nem). Hiszen egyszer már megcsaltátok a házastársatokat, hogy bízhatnátok meg a másikban, hogy majd vele nem teszi meg. Bizalom nélkül a testiségre épülő kapcsolat idővel szétesik, így vagy csúnyább vagy szebb módon, de elváltok, és új társat kerestek. Ahol ez a kör lejátszódik újra meg újra. És hogy mi az eredmény? Egész életedben keresed a "tökéletes" társat, aki persze nem létezik, de pont emiatt az életed felületes kapcsolatokkal telik, ami nem a szeretetről, hanem egymás kihasználásáról szól. Miután minden kapcsolatban csak a testiség fog számítani, a bizalomról hosszútávon szó sem eshet, ezért egészséges kapcsolat nem alakulhat ki, így lelkileg kiüresedsz, és értelmetlenül hajszolod az örömöket életed végéig anélkül, hogy igazán megtapasztalnád a boldogságot.

Igazad van 24-es.

Minden tűz elmúlik legyen az akármekkora is.

Akinek van egy kis sütnivalója vagy tapasztalata az tudja…ezért maradnak nagyon sokan benne a házasságban, ezért léteznek szeretők és hűtlenek.

#25 Ez lett az egész történeted tanulsága? :D

Csak mert ez tökéletesen beleillik abba a felvázolt jövőbe, aminek a vége a boldogtalan élet.

Annyiban van igazad, hogy az olyan házasságoknak nincs értelme, ahol a felek már egyáltalán nem dolgoznak a kapcsolatért (10 év után ez már sokkal nehezebb, ahogy te is tapasztalhattad). A boldog házassághoz szükséges a hűség, de ez nem csak azt jelenti, hogy nem csalom meg a házastársamat, hanem hogy lankadatlanul fejlesztem a kapcsolatot akkor is, amikor az már nem annyira kényelmes, mint az elején. Mert az első hibád nem az volt, hogy engedtél a csábításnak. A fő hiba az volt, hogy te és a férjed engedte ellaposodni a kapcsolatot, és igazából már csak egymás mellett éltetek külön-külön, nem együtt. És az ilyen házasság már tényleg semmit sem ér. Mert ez már nem egy közösség. És egy ilyen kapcsolatban nem fogod megtalálni a boldogságot, mert már nem a másik van a központban, hanem önmagad. És az önzőségből sosem születhet boldogság. Egyébként ne érts félre, nem csak a házasságban, a kapcsolatokban lehet megtalálni a boldogságot, de előfeltétele, hogy ne te legyél a központban, hanem mások (egy másik ember, egy közösség vagy akár egy vadidegen az utcán). Amíg ezt nem érted meg, rendíthetetlenül haladsz azon az úton, amit leírtam, aminek a vége az hogy értelmetlen volt az életed, és egyre nehezebb lesz visszatalálni erre a helyes útra, ami sokkal nehezebb, mint a többi, de cserébe értelmet és boldogságot ad az életnek.

#26

Én a 15-ös vagyok, nem én írtam a 23-ast.

Sok mindenben igazad van és sok mindenben egyetértek.

Az én véleményem az, hogy sajnos egy hosszú, egyébként jó házasság nem jár kéz a kézbej a jó szex-el.

Persze ez nem minden…de egy idő után mindent tud borítani.

Az én házasságomat mindenáron próbáltam megmenteni.

Párterápián és szexuálpszichológusnál is jártunk, pontosan tudom mit jelent tenni egy kapcsolatért.

Elég nehéz azt figyelmen kívül hagyni mikor egy 3. személy pillantása is elég, a férjed pedig nem tud olyan tenni amitől bármid is felpezsdülne.

Durva, hogy a 21-es fel van pontozva és a 22-es le miközben az igazságot mondta. Mert azért senki se hibáztatható, hogy más a párján kívül megmozgatja, felizgatja. Hűséget fogadunk és nem vakságot. Emberek vagyunk. Azonban ha valaki embernek vallja magát akkor képes saját magán uralkodni és nem az ösztönei parancsolnak neki!

Szakadék van aközött, hogy valaki inkább otthagyja a munkahelyét ha kollégák, átmegy más területre dolgozni ha lehetséges, vagy lefekszik mással a párján kívül. Ha szerelmesnek érzi magát valaki csak-csak érthető, hogy megcsalás történik és elvál, de a 21-es csak azért lépett félre mert csengettek neki alulról.

Ráadásul ahelyett, hogy felvállalná, hogy úgy nem viselkedik rendes ember a párjával akivel összeházasodott (különösen nem olyan alakkal aki családos apa) inkább a szeretőre fogja az egészet mert "kéretlenül" jelent meg az életében, de senki sem kényszerítette arra, hogy viszonyt folytasson vele hanem ő döntötte el.

Mindketten hűtlen csúszó mászók, de lehetne nevezni ribinek is.

Aki a házastársát szemrebbenés nélkül megcsalja az egyáltalán nem szereti.

Gondolom a sok hozzá hasonló pontozta fel.

Normális embert a hányinger kapkodja tőlük...

21 voltam: nem hibáztatok senkit a történtekért, én akartam, ő akarta és így lett realitás.

Mi a férjemmel nagyon sokat beszélgetünk a dolgainkról, nagyon sokat teszünk azért, hogy működjön a házasságunk, és egyébként nagyon jól megvagyunk. De a szex 10+ év után egyszerűen nem olyan. Rendszeresen szeretkezünk, de én nem élvezem, nem tudok felizgulni már arra amit tízenéve ugyanúgy, ugyanazzal csinál. Pedig próbáltunk a jelmezektől kezdve a szexkuckókig mindent. Semmi sem változtat a tényen: unalmas a szex (nekem, neki kielégítő, csak legyen, nekem viszont ez mentálisan nem elég és ez nem a férjem hibája!). A szeretőmmel fantasztikus a szex, ritkán van, azt is a legnagyobb titokban sokszor kocsiban vagy titkos helyeken, pont azt kapom meg tőle ami otthonról hiányzik, máshogy érint meg, más a farka, mások a technikái, más a személye. Nem fogok elválni érte, ő sem értem, egyszerűen csak hozzátesszük egymásnak azt a pluszt ami hiányzik.

Gátlástalanság? Igen. Tudjuk, hogy szemétség amit csinálunk? Igen. Lehetne enélkül élni? Igen. De sosem lennék igazán boldog.

#28

Hát persze, hogy felpontozzák amikor ugyanúgy csalták már meg valamelyik párjukat. Én soha egyik exem se csaltam meg és nem is fogom senkit mert nem tudnék a párom szemébe nézni. Illetve nem is én lennék ha egy kis holmi bizsergés miatt kidobnám az ablakon az együtt töltött éveket. De hát sok a féreg akinek minden és mindenki lényegtelen csak a bizsergés számít. Aztán meg, hogy jobban érezze magát a szeretőre keni az egészet pedig önszántából vett részt a szeretősdiben.