Rossz ember rossz feleség vagyok ha el megyek a randira?

Ez amúgy rohadt nehéz kérdés. Most elképzeltem ha én kerülnék ilyen helyzetbe. Igen, felajánlanám a férjemnek, de megszakadna a szívem ha megtenné. Nem haragudnék, nem ítélném el, sőt megérteném. Inkább magam érezném tehernek.

Ha a férjem járna így... Nem tudom. 40 fölött 2 gyerekkel szerintem nem mennék el.

De tényleg nem tudom. Nem is akarom.

Nem ítéllek el ha belemész.

Nekem 20 évvel idősebb a férjem.

De lehet hogy mégis én robbanok le hamarabb, ezt nem tudni.

De nem randiznék mással, egyrészt a lelkiismeretem nem engedné, másrészt engem taszítana egy olyan pasi aki egy ilyen helyzetet akarna kihasználni. Emberileg mégis miféle?

Meg engem zavar amikor csak dgni akar valaki.

Rajtam senki ne élvezkedjen….

Szerintem a férjem az egyetlen férfi akit el tudok viselni.

Csak sz@revő, kihasználós, gerinctelen, gyáva pasikkal futottam össze korábban, nem szeretném megismételni.

Ha egyszer egyedül lennék újra, nekem esküszöm senki nem kéne, még arra sem!

#23

"mert szeretem a férjemet és tudom hogy ez nem helyes, de félig üres az életem, hiányzik az intimitás a testiség"

Kérdezőnél nem a "más értékek" a fontosak...

Nem vagy rossz ember.

Ember vagy.

Sajnálom a férjed, mozgássérült lett, a feleségének meg azon jár az esze, hogy hogyan tudná megcsalni.

Biztos le leszek pontozva, de nem hiszem, hogy a házasságkötéskor ezt fogadtátok meg egymásnak.

Természetesen minden betegség egyedi és nem ismerem itt a férj helyzetét, de amúgy nem lehetetlen az intimitás így sem. Persze őszintén kommunikálni kell erről mindkét félnek, de gondolom ez házasságban alapvető (legalább is annak kéne lenni).

Én még házas se vagyok, volt műtétem krónikus nőgyógyászati betegség miatt és egyéb okok miatt sem vagyok képes a rendszeres szexuális életre. Párom mégis velem van, mert nem egy lyukat lát bennem, meg egy eszközt, aminek az a feladata, hogy őt kielégítse, hanem egy embert, akit szeret. Pedig férfi, akiket "elvileg" a tökük irányít.