Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Meddig kell “hajtani”?
Néhány szó magamról:
50 éves vagyok. 4 gyerekem van. 3 lány 1 fiú. (A fiú a feleségem első kapcsolatából. 2 éves kora óta én nevelem) Régió vezető vagyok egy Lengyel-Magyar autóipari cégnél. Tavaly volt egy szívinfarktusom, napi 12 órát dolgoztam, h-v-ig, kávé cigi stressz. Közben a feleségem megcsalt.
Ő 43 éves, a fiunkat 17 évesen szülte, 19 éves korától én tartom el őket. Később se dolgozott. Eddig csodálatos házasságunk volt. Mikor megtudtam, hogy megcsalt hónapokig veszekedtünk, de most már csak a válással foglalkozom. Nem nagyon beszélünk.
A kérdés:
Eddig azért hajtottam, hogy mindent megteremtsek a családomnak. Még az infarktus se zökkentett ki. Amikor jobban lettem vissza mentem dolgozni.
Most viszont van egy laza kényelmes nyugis állás lehetőségem.
Viszont fele a fizetésem.
Szóval, ha váltok az nekem jobb. Viszont kevesebb jut gyerektartásra, azaz a válás miatt kevesebb jut a gyerekeimnek, és még a fizetésem is kevesebb lenne. Dupla bukó, de nem tudom kell-e ezzel törődnöm. Vagy engedjem el? Hiszen a gyerekeket a feleségem elviszi. A házat eladjuk, két kisebb lakásba költözünk.
De valahogy akkor is bűntudatom van hogy nem hajtok annyira mint rég.
Persze. Attól még a gyerekeim. De 50 évesen arra készültem, hogy felnő és befejezi az iskolát mind a négy. (Nagyok már közép és felső oktatásban vesznek részt) majd ketten várjuk a feleségemmel az unokákat.
Most vagy magányos leszek vagy megpróbálok 50 évesen csajozni.
Mindez mellett ha nem hajtok annyira kevesebb a pénz. Így ezt a gyerekek is megérzik. Nem olcsó sem a főiskola sem három középiskolás lány. Szóval valahogy azt érzem nem lassíthatok… eddig a család gondolata hajtott de most elfogyott a lendület. Csak bűntudatom van… nem értem miért.
Sokan azt javasolják lassítsak, pihenjek. 18 évesen katona lettem. 19 évesen leszeretem. Azóta dolgozom. Nehéz másként élni…
A fiam már mesterképzésre jár, mellette “dolgozgat” ő igazából szinte már önellátó. Havi 30e ft-ot utalok neki, meg a telefonját én fizetem, a többit megoldja. A lányok már más kérdés, nem igazán az ő hibájuk én nevelten így őket… kényelemben, szeretetben, biztonságban, jólétben voltak eddig.
Sajnos az anyjuk nem törődött a következményekkel, így most lekerül a burok, a lányokról.
Ezért érzem, hogy most még nem lassíthatok, hogy legalább az anyagi oldal stabil maradjon. De ahogy írjátok az se jó ha kapok még egy rohamot… és őszintén? Már nem is nagyon bírom… elfogyott a lendület.
Mostanában csak olvasgatok a szobámban, néha főzök, valamit (ez a hobbim) de már nem hiányoznak az üzleti megbeszélések, a késő estig nyúló tárgyalások.
Elfáradtam és a motiváció se az igazi.
A gyerekek imádnak, nem csak a pénz miatt. A középső lányom karácsonyra csokit és integető japán macskát kért. (Vagy kínai az a szerencsehozó hülyeség) a többi meg néhány felsőt…
Nem vadulnak, de én akkor is úgy érzem ha nem hozom haza a megszokott 8-900e ft havonta akkor tőlük veszem el.
Az új munka ennek kb a felét fizetné.
Nagyon tetszik, de nem merem meglépni.
Há nagyon sajnálom hogy így alakult az életed. Megérdemeltend volna a szép családi idilli. Nem értem a feleséged.
Tudom nem a kérdésre válaszolok, de miért csalt meg a feleséged azt lehet tudni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!