Azokhoz szól a kérdésem, akiknek megromlott a kapcsolatuk, vagy házasságuk. Meddig működött szépen? Mikor jöttek a problémák?

Persze! Házasság után alig volt szex, a gyerek után meg meg is szűnt. Örök szerelem? Minden ember érdekből cselekszik, akkor van örök szerelem, ha kölcsönösen kielégítik a felek az egymás érdekeit. Azok szerencsések, akiknek közös érdeke a szex, csak hát ez elég ritka. Ahol nincs már szex, kuka az egész. Általában meg akkor jönnek a problémák, amikor az egyik fél szépen kihátrál a szexből. Nem is kell megmagyarázni az okát, felesleges. Nem impotencia szokott lenni, hanem az, hogy addig csak megjátszotta a dolgot, meg van a házasság, már nem kell tovább megjátszania.

Jó szex? Aki kihátrál belőle, az sosem élvezte, a hibát keresse önmagában.

Az első 14 év olyan volt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Az utolsó évben jöttek a gondok. Elhidegült, elhanyagolta a gyerekeket, kötekedett. Bármit tettem, mindenben csak a hibát látta. Ott tartottam, hogy beadom a válást, mert nem tudom egyedül helyrehozni a házasságunk. Erre kiderült, hogy kb egy éve kerülgetik egymást a kolléganőjével, és egyre közelebb kerültek. Ezek után mehetett is, amerre akart. Természetesen a nagy szerelem kipukkadt pár hónap után, ő meg évekig rágta a küszöböt, hogy vissza akar jönni. Az se zavarta, hogy nekem már volt (van is) párom. Még ő bizonygatja, hogy mi egymásnak lettünk teremtve, és jó feleség voltam, meg még mindig szeret.

Semmilyen előjele nem volt, se az elején, se a házasság alatt, még egyszer írom, ott romlott el minden, mikor beengedett egy harmadikat az életébe. Szerinte ő "csak" őrlődött, nem tudott választani. Még őt kellett volna sajnálni, hogy egy se99fej volt hónapokig.

Nekem is hasonló mint előzőnek.

Elkezdenek beleállni mindenbe, kötekedni, aztán kiderül hogy mert valami 3.kiszemelt van es hirtelen én leszek mindenben a sz.r meg máglyára való miközben ők azok. Nem én vagyok fél lábbal kint, hanem ők.

Kezdeti jelek mikor kiérződik hogy én kötődöm jobban, vagy én kötődöm csak, a másik meg csak élvezi.

Nálunk voltak jelek, egészen az elejétől, de sajnos nem vettem róluk tudomást. Hibás berögződésekkel, kötődési zavarral örültem, hogy találtam valakit, akit nem untam meg pár hónap után, pedig ennek az volt inkább az oka, hogy a problémák miatt folyamatosan ragaszkodtam hozzá, reménykedtem benne, hogy jó lesz, pedig nem volt az. Persze mindez akkor még nem volt tudatos. Az esküvőnk napján legszívesebben elmenekültem volna, és nem értettem, hogy miért, hiszen ezt akartam...

De az igazi problémák a házasság után jöttek, pedig előtte már jó ideje együtt voltunk, együtt éltünk, tehát elvileg tudtam, hogy mire vállalkozom és mégsem. A szex is megszűnt teljesen, kifelé kacsintgatott, nem foglalkozott velem, a kapcsolatunkkal, neki tökéletesen megfelelt, hogy én megteremtem számára a hátországot, ahonnan ő eljár a haverokkal meg néha ismerkedni, csajozni.

Az önbecsülésem teljesen leépült, a válás után évekig jártam terápiára. Szerencsére ekkor sikerült átdolgozni magamban a hibás berögződéseket és utána képes voltam jól választani és jól működni párkapcsolatban.

A kapcsolatok 99%-ban az egyik fél jobban karja, jobban kötődik mint a másik. Szép lassan eltolódnak az arányok, és elbillen a mérleg nyelve. Aki ragaszkodik, az egyre jobban kiszolgálja a párját és az egész kapcsolatot.

Az fogja diktálni a tempót aki kevésbé kötődik. Ő dönti el hogy lesz-e program, ő dönti el hogy mi és hogyan történjen otthon, ő dönti el hogy mikor lesz szex. Az alárendelt fél sokáig alkalmazkodik, majd észreveszi hogy gáz van. Jajjj nem baj ha csak havonta 1X van szex, nem baj, biztos fáradt vagy, stresszes. Óóó persze, sütök-főzök neked, mosok rád, te csak pihenjél. Óóó nem baj ha nem megyünk nyaralni, tudom hogy a melóhelyeden problémáid vannak. Régi lemez!