Férfiként írok, ami valószínű ritkább itt, mégis fontos kérdésem van. Van feleségem, gyerekek is, de megismertem egy nálam jóval fiatalabb lányt és szeretnék vele komolyabb kapcsolatot. Mit tegyek?

A védői ugyanilyen jellemmel rendelkező emberszabásúak.Nekik természetes, hogy a házas társat lehet csalni agyba-főbe és kell is csalni, mert számukra ez a normális.Az is természetes és teljesen elfogadható, hogy nyugodtan lecserélhető a másik fél, ha már nem maradt meg 20 évesnek.

És valószínűleg előszeretettel hajtanak ezek a védők a hozzájuk képest tini lányokra.

Amikor arra gondolok, hogy lehet újra kellene ismerkednem, mindig elolvasom ezt a (lehet kamu)sztorit is a többi mellett, és azonnal elmegy a kedvem tőle.Sajnos annyira élethű ez az egész, mert bőven ismerek ilyen típusú embereket mint ez a lehet troll haverunk.

na hát ha már a kérdező védőjeként lettem avanzsálva, meg esetleg valami szintén tini lányokra hajtó pasasnak, akkor elmondanám, hogy egyrészt nő vagyok. A feleséggel egy idős. Soha nem voltam szeretői viszonyban egyetlen szereplő sem. Talán az egyetlen dolog, amiért a kérdező álláspontját egyrészt meg tudom érteni, az az, hogy valamelyest nonkonformista vagyok. Kizárólag ez az egyetlen ok.

A házasság intézményét elavultnak tartom, aki ebbe belemegy az egy olyan jogi és vagyoni elkötelezettséget vállal magára, ami múló érzelmeken alapul és szinte borítékolható a katasztrófa.

Gyereket nem szeretnék vállalni.

Ma már leírhatom ezeket a mondatokat, mert az elmúlt néhány évben megjelent a társadalomban néhány olyan hang, ami igen erősen megkérdőjelezi ezeket a korábban egyetlen járható útnak gondolt elveket.

De a kérdező házassagkötésének idejében úgy kb 20 éve, még szó sem volt erről. Fel sem merült az emberekben, hogy ezeken elgondolkodjanak. És ahogy sokaknál, itt is kiderült, hogy a kérdezőnek sem ezek lettek volna az útjai. A gyerekvállalás biztosan nem, de a komolyabb elköteleződés is megkérdőjelezhető. Sajnos amíg a nagy többség továbbra is azt harsogja, hogy a házasság, az életre szóló elköteleződés, meg a gyerekvállalás a legfantasztikusabb és egyetlen járható út, amit választhatsz, addig mindig lesznek ilyen szomorú történetek. Azaz belemennek olyanok is, mint a kérdező, akinek ez nem való.

Én azon a véleményen vagyok, hogy ezek az emberek a rendszer, a társadalmi elvárások áldozatai.

Amiért én is számon kérném, az az, hogy ahelyett hogy nőzött, vagy egy rosszul fizető állásban tengődött, helyette javíthatott volna az anyagi helyzetén, hogy ha már az elején hozott egy rossz döntést, tisztességesen ki tudjon belőle szállni. Ez a hozzászólások 2%, de 98% azért áll bele, mert el merte hagyni a feleségét, és másik nőt választott. Az indulatokból érzékelem, hogy ezek mind nők, akik kb ugyanebben a helyzetben vannak és tökre meglepődnek, hogy ilyen előfordulhat. Micsoda? Az hogy az embernek időközben megváltoznak az érzelmei, hogy azért mert szülsz a férfi nem garantálja, hogy veled marad?

Ez az ember valahogy próbált kilépni egy látszatéletből és változtatni valahogyan. 40 év körüli. A férfiak olyan 60 felett nagyon durván elkezdenek hullani. Én nem tudom elítélni azért, mert próbálkozott egy boldogabb életet élni, meg élni a lehetőséggel.

Nem mindenkinek az az ideális állapot, hogy házasság, meg gyerek, családi otthon stb. Ez egyszerűen nem tesz mindenkit boldoggá, és sajnálom de én ezerszer jobban megértem azt, aki más utat keres, és máshogy szeretne élni.

Nyilván azoknak, akik arra számítottak, hogy a házassággal, meg a gyerekkel meg lehet kötni valakit egy életre, ilyenkor elképesztően csalódottak, hogy ez valakinek nem elég, és nem teszi maradéktalanul boldoggá. Engem sem tenne, de én nem is megyek bele ilyenbe. A kérdező is lehúzott ebben az egészben majdnem 20 évet, hiszen az idősebb fia már majdnem nagykorú.

Az meg hogy azt írta, hogy reméli a neje visszafogadja...anyagi okai vannak. Elhiheted, ha lenne 30-40 millió a zsebében vissza se nézne.

Hányan élnek így, hogy kizárólag ezért nem lépnek ki a házasságból, és csendben szenvednek, mígnem szépen lassan kialakul valamilyen súlyos betegségük az elfojtások és a tűrés miatt.

Az ilyen helyzetekből lépni kell, csak hát az nem mindegy hogy hogyan. Anyagilag felkészülten, ez lenne a minimum. De hány embert készítenek fel arra tudatosan, hogyha esetleg válni fogsz, akkor majd legyél résen. Erről sem beszél senki, csak az örökkön örökkéről, meg vegyed fel a hiteleket, aztán majd lesz valami. Aztán a többségnek esélye sincs kilépni.

2033, az a teljesen természetes, hogy az érzelmek és az elképzelések változnak. Kiélezheted ezt a külsőségekre, mondhatod azt, hogy "lecserélni", az emberi alaptermészeten, amihez a szakaszos monogámia illeszkedik a legjobban, nem fog változtatni. Magához az emberi alaptermészethez nem passzol a társadalmi elvárás és nem fordítva.

A mondandód első részéhez csak annyit, hogy egy lépéssel előtte kellene gondolkodni, az elköteleződés előtt nőként és férfiként is. Ha nem birka módjára várnák el az emberektől, hogy kövessék azt ami elvárt, hanem mindenkit önismeretre, tudatosságra ösztönöznének, bele sem menne ilyen elköteleződésekbe az, aki arra nem alkalmas. Azaz nem is lenne megcsalás, meg sérülés.

Az ismerkedésről meg csak annyit, hogy nincs azzal semmi baj, csak ne a másik ember legyen az életed origója, és jobb ha tudatosítod magadban, hogy minden kapcsolat véget ér, és általában különböző életszakaszokra választunk pár magunknak. Az egyes periódusok végét kellene jobban feldolgozni, de hát addig amíg megy az agymosás az örökkön örökkéről, meg a cél az, hogy az embereket minél inkább kiszolgáltatott függőségben tartsa a rendszer, ez addig lehetetlen.

A feleségnek az a legjobb, hogy elhagyta.Csak az a nem mindegy, ahogyan tette és aki miatt, valamint az sem mindegy, ahogyan az elhagyás előtt viselkedett vele.És az indokai sem!Ugye a szép izgalmas feszes fiatal punci, akihez a kedves aranyos férjecske szerint már nem ér fel.

Ez az ember nincsen felnőve és semmi önismerettel nem rendelkezik.Ez nem nézhető el.

És a házasság sosem volt garancia semmire.Nem is lesz.De ennek az embernek a viselkedése, hozzáállása a saját házasságához, feleségéhez,gyerekeihez kritikán

aluli.Ezen felesleges vitatkozni.

Mindez megelőzhető lett volna,ha rendelkezik annyi ésszel, hogy felmérje időben, hogy tényleg neki való-e az elköteleződés.De kísérletet sem tett rá.És ez mélyen elítélendő.Beetett egy nőt, aztán szépen mint aki jól végezte a dolgát cserbenhagyta a gyerekkel együtt amikor már végképp nem bírt a farkával.Ezen nem lehet mit megérteni.És itt az anyagiak a legkisebb gond.Az sokkal súlyosabb, hogy ész nélkül házasodott, és ennek most a gyerekei és a felesége issza meg a levét.Undorító ember és kész.És még rengeteg ilyen van.

Pontosan.

Nem a házasság, vagy a család a problémája, hanem a csitrihez képest "kivénhedt" asszonnyal

"Az sokkal súlyosabb, hogy ész nélkül házasodott, és ennek most a gyerekei és a felesége issza meg a levét. Undorító ember és kész."

Nulla felelősségérzet. A főtéren kéne kikötözni egy oszlophoz, hogy mindenki leköphesse.

#2039: Azért álljon már meg a fáklyás menet! Nagyon sok ember házasodik és vállal gyereket 'ész nélkül' a 20-as éves elején-közepén, aztán meg majd felnő a feladathoz. Náluk is felnőtt a feleség és nevelte/neveli a 3 gyerekét.:)

OK, hogy a kérdező anyagilag abszolút nem tudatos, érzelmeiben bizonytalan, előre tervező képessége a nullával egyenlő, de azért ne kiáltsuk már ki magának az ördögnek. Mi az, hogy 'mindenki leköphesse'?

Neked lehet véleményed a kérdésről, a kérdezőről, de azért ennyire magas 'erkölcsi lóról' nem kellene osztani az észt, pláne, hogy a feleségén és a gyerekein kívül senkinek az életét nem befolyásolja, ők meg ezt elfogadják; hiszen ha a feleség nem fogadná el, akkor a férj nem lakhatna még mindig a feleség lakásában. És valljuk be csendben: a feleség és a gyerekek élete csak jobb lett attól, hogy megpattant a kérdező.:)

Egyébként 2039, tőled kérdezném: a te életedben semmi olyan dolog nem volt, nincs, de nem is lesz, amiért 'A főtéren kéne kikötözni egy oszlophoz, hogy mindenki leköphesse.' ? Te maga a Máriába oltott Jézus vagy, az evangélium összes jóságával?