Amikor egy egyedülálló nő belemegy megcsalásba, akkor miért nem tör elő belőle az erkölcsösség meg a gerincesség, mint más esetekben?

49

A pasik altalaban eleve nem rivalizálnak. Nem az egyedi dolgokra kell alapozni hogy marpedig 2 pasi de.

A noknél nagyon sokszor szol arrol valami hogy en jobb nő vagyok, mert a pasi engem választ.

A pasik javarészének a lényeg csak az hogy d.ghassanak. es nem több.

Elnyomja, igen. Legalábbis nálam. Ha az erkölccsel meg a gerinccel foglalkozva kihagyok egy jó lehetőséget (kölcsönös vonzalom, működő kémia, kívánjuk egymást), akkor ki tudja, hány évig várhatok a következőre, ha egyáltalán. Szar nő vagyok, nekem nem jönnek a lehetőségek, de jó és sok szexre nekem is igényem volna, még ha az sokak szerint csak a szép, vonzó emberek kiváltsága is.

A megcsalt fél pedig nem igazán tud érdekelni, ha neki összejött egy ilyen férfi (nem csak egy alkalomra, hanem még házasság is lett belőle), akkor van annyira jó nő, hogy bármikor összejöjjön még egy/több. Velem ellentétben. Ja, és - teljesen természetes, érthető módon - őt sem érdekli az én helyzetem, hogy nem kellek a kutyának sem, hogy elteltek a legszebb éveim, a fiatalságom szánalmas, nyomorult, b*szatlan apácaként. Akkor meg engem miért érdekeljen bármi/bárki is?

Most olvasom a hsz.-okat, a 4. által idézett egyébként az enyém.

(52. hsz. voltam itt)

Sokszor elmondtam már, ha a férjem hűsége csak a világ összes nőjének az erkölcsösségétől függ, akkor nekem nem kell az a férfi. Ha egy feleség nem jut el agyban idáig, akkor meg is érdemli, hogy megcsalják. A független nők nem tettek olyan fogadalmat, hogy nem fekszenek le más férjével, így nem is kérhetőek számon.

Amúgy nem szedek fel nős pasikat, de nem a feleség, hanem magam miatt, mert nekem lenne rossz, a feleséget pont lesz.rom. Amúgy meg nem keresek tudatosan pasit, se függetlent, se foglaltat. Így aztán mindig embereket, azon belül férfiakat ismerek meg a hétköznapok során, nem férjeket. Életszerűtlen, hogy minden egyes férfi, akivel az életben találkozom, úgy mutatkozik be, hogy mondjuk, Kiss Gyula, férj vagyok😂 Én pedig nem fogok nyomozgatni utána, hogy van-e valakije. Na, most ha megismerem, szimpatikus lesz, próbálkozik nálam, (én nem szoktam senkinél), akkor megeshet, hogy mire kiderül, már vannak érzelmek. Na, most az lényegtelen, hogy miért, de van a szeretett pasi, aki akar valamit tőlem, vagyok én, aki szintén akarom őt. Szeretem őt és szeretem magamat is, mindkettőnknek az az érdeke, hogy legyen köztünk valami, de neeeeem, egy vadidegen nő érdekét teszem mindkettőnk érdeke elé. Ugyan miért? H.lye vagyok én? Vicc kategória. Nem ismerem, lehet egy tök jó ember az a nő, de lehet egy köcsög is. 50-50%. Én nem vagyok jótékonysági szolgálat, jobban érdekel a szeretteim, és a magam boldogsága, mint egy ki tudja milyen ismeretlen emberé.🤷🏼‍♀️

Én akkor azt kérdezném, hogy ez házas nő miért érzi azt, hogy a férjének el kellene tűrnie a szexmentes életet már 30-40 éves korban is??

Abban az esetben, ha a feleség teljes mértékben elhanyagolja a férjét aztán meg váláskor a gyerekekkel fenyegeti, az igenis hibás azért, ha a férje keres valaki mást. Az sem várható el, hogy hónapokat vagy éveket várjon a férj és az esetleges új partner.

Persze ha amúgy otthon nagyjából minden rendben, a férj csupán több helyre akarja mártogatni, akkor ő a hibás. De nem a harmadik fél. Ha ő nem megy bele a viszonyba, majd belemegy a következő nő.

55. Nincs probléma ezzel, ha megfordítva is alkalmazzuk: ha a feleségem erkölcse csak a világ összes férfijának az erkölcsösségétől függ, akkor nekem az a nő nem kell.

Egészen érdekes így megfogalmazva, nem? Olyan, mintha valami szigorú és végtelenül prűd világban élnénk.

Amúgy nem te beszéltél az előbb társasjátékról meg megengedhető apró csalásokról? Miért lettél hirtelen ilyen szigorú a férfiakkal? Arra nem gondoltál, hogy a férfiak is önálló gondolkodó lények, akik szintén szeretnek egy kicsit "csalni"?