Hogyan lehet ezt feldolgozni?

Szia! Én 2x voltam hasonló helyzetben férfiként:

1. Pár hónapja voltunk együtt, amikor ittasan "megcsaltam" (azért idézőjel, mert tánc és csók volt, szex nem) egy buliban, ahol nem volt ott. Akkor megbocsátott, végig hűséges maradtam, évek múlva eljegyzés, építkezés. Kész lett a ház, mindkettőnknek dőlt a pénz, már csak az esküvőt kellett leszervezni. Ééés akkor ő kitalálta, hogy k..vára boldogtalan, mert zavarja az a régi eset. Nem akar esküvőt, de otthagyni sem. Viszont kedves nyusziból igazi b.szogatós házi sárkány lett. Csak szakítani lehetett...

Ebből Neked az a tanulság, hogy ha meg is bocsánatál neki, a tüske végig benned marad, ami később bármikor robbanhat.

2. Eset:

Távkapcsolatból indult (de voltak több hetes-hónapos együttélések, ha a munkát meg tudtuk úgy oldani. Minden tökéletesen, már-már meseszerűen működött. Az egyetlen konfliktus az volt, hogy hosszú távon valakinek költöznie kell. Ő pályakezdő volt, az én városomban neki csak "tipikus, magyar megyeszékhelyi állások" voltak, abból is kevés. Én jártam fel hozzá Bp-re dolgozni havi 5 napot, simán kaptam volna ott főállást, de akkor vagy napi 12 óra meló vagy 8 óra, de -400ezer/hó fizu (bizony, nem mindig Bp fizet jobban) és erre még jönne a 30-40 millió ingatlanár különbözet... Vagyis 5 éves távon, amikor jönne a baba, a költségvetés 50-60 millió mínuszban lenne, ha én megyek. Ehhez képest a csaj csupasz popóval élt egy Bpi albérletben, éppen, hogy kijött a fizuból. De meggyőzött, elkezdtem szervezni a váltást. Sőt, végül találtam egy helyet, ahol u.annyit adnak, mint a jelenlegi helyemen, minden happy... lenne... Mert az ajánlat utáni napon egy tipikus vállalkozógyerek rámírt, hogy a barátnőmet kurogatja és pénzeli, mert a csaj azt mondta neki, hogy én úgysem fogok költözni, ezért majd szakítani fog velem. Csak közben a (ex)barátnőm közölte vele, hogy mégis velem marad, amin a srác felhúzta magát és kitálalt nekem (természetesen bizonyítékokkal). Szóval, meg kellett ejtenem pár nagyon kínos telefont, hogy a titokban szervezett munkahelyváltás az ígéretem után 2 nappal mégsem aktuális. Aztán most bízom benne, hogy a jelenlegi helyemen ebből nem lesz gond.

Vagyis itt megbocsáthattam volna, de nem tettem. Mert igaz, hogy végül az ex engem választott volna, de már semennyire sem bíztam benne.

És én örülök neki, hogy még épp idejében derült ki a dolog. Ha a másik fél nem pakol ki (tudom, hogy csak a bosszú és nem a felebaráti szeretet vezette), akkor vidáman feladom az életem egy olyan emberért, akinek a fő életcélja, hogy szerződés nélkül házasodjon, majd gyorsan elváljon, de közben pénzért még lefekszik pár emberrel. És mindezt nagyon profin kivitelezte, mintha 2 teljesen különböző személyisége lenne.

Ezek után én már senkiben sem fogok megbízni, legalábbis az biztos, hogy egy nőért sem áldozok fel semmit és ha lesz is házasság, szerződés pláne lesz...

Férfiként hasonlóan cselekedtem az exfeleségemmel. 6 éve voltunk házasok. Nem csaltam meg, de valóban bejött a képbe egy másik nő. Nálam ez a fajta "szerelem" inkább amolyan kezdőlökést adott a váláshoz. Rávilágított olyan problémákra az exem és köztem, amik a személyiségünkből fakadtak, amiket már évek óta csak görgettünk magunk elött és bár a nehézségeken (anyagi) átjutottunk, attól még ezek a különbözőségek, ezek a hosszútávra baljós árnyakat vető hibák ott lebegtek. Ami engem zavart, hogy egyszerűen nem láttam azt, hogy az exem mindenképpen meg akarná érteni az én szempontjaimat, vágyaimat, gondolataimat. A praktikus előnyök (mi is mélyről jöttünk), a kezdeti szerelem, egy darabig motiválták a kapcsolatunkat, de egy ponton ez kevésnek bizonyúlt. Rájöttem, hogy bár közös úton haladtunk, de mégis bizonyos tekintetben idegenek maradtunk egymás számára. Nem tudtunk felnézni igazán a másikra, és bár jól megvoltunk, de mélyebb szinten eltérő világot képviseltünk.

Gyerekvállalás, közös projekt (házépítés), stb ezek mind fontos állomások, de valahol az igazi érték, hogyha a párod tényleg az első és ez kölcsönös, ha mélyebb szálak kötnek össze. Pld párod eltudja mondani, ha szerelmes lett, vagy mit szeretne kipróbálni az ágyban, vagy milyen (közös) kalandokba (utazás, zarándoklat, fesztivál egy másik országban, tudatmodosító kipróbálása, képzés-tanfolyam, stb) szeretne belevágni és ha hagytok egymásnak önálló mozgásteret. Amikor egy kapcsolat végig csak a köré épül, hogy A-ból B-be, B-ből C-be kell eljutni, az nagyon folytogató tud lenni egy idő után. Szerintem a párod besokallt, az egész életét látta maga elött, hogy továbbra is monoton hétköznapok, gyerekkel még több fejfájással járó újabb feszültségek következnek. A szerelem neki is csak egy ilyen extra motiváció, de 100%, hogy nem az a valódi ok, amiért most dobbant az életedből. Nézz csak szét a világban, nézd meg a házas, vagy már komoly kapcsolatban élő 30-40-es ismerőseidet. Rá fogsz jönni, hogy nagyon ritka kötzük az aki tényleg ÉL. Ülj be egy kávézőba, étterembe és figyeld meg a párokat. Legtöbbjükből árad ez a lapos, monton, rutin elemekből, sablonos létezésből álló kisugárzás.