Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehet ezt feldolgozni?
10 év után a párom lebukott, hogy 2 hónapja csal és esélyt sem ad a kapcsolatunknak. Gyakorlatilag bejelentette, hogy 2 hét múlva költözik a nőhöz és mit visz el. Az indok: szerelmes lett.
Most lett kész a közös házunk, ennek örömére megkérte kezemet 3 hónapja. Elkezdtük tervezni az esküvőt, a gyerekvállalást, stb., én ekkora pofont még az életben nem éltem meg és momentán fogalmam sincs hogyan tovább. Egy pillanat alatt dőlt össze körülöttem minden.
Beszélgetni nem hajlandó. Ha itthon van is és próbálom erőltetni, hogy mondjon valami indokot, mert szeretném megérteni hogy jutottunk ide, akkor elkezdi sorolni a hibáimat. Mintha csak én tehetnék arról, hogy ez így alakult. Még mélyebbre lök az amúgyis nehéz helyzetben. Én már úgy vagyok vele, hogy inkább ne is beszélgessünk. Menjen. De fogalmam sincs hogy lehet ezt feldolgozni, hogy lehet 10 évet így eldobni. Ráadásul 38 éves nőként hogyan tervezzek már új életet, gyereket egy ilyen maflás után? Ááhhh...
Aki hasonló helyzetben van/volt. Mibe tudott kapaszkodni?
Ha egyszer megkérdezed hogy mi baja. Akkor mit vársz hogy magát fogja hibáztatni?
🤷
Nem értem a logikát.
Persze hogy te vagy a hibás.
A férfiak általában az elején hajtanak hogy megfeleljenek és jó legyen a kapcsolat.
Ha nők belekényelmesednek ebbe, mondván neki ez jár. Nem kell adni érte. Akkor nem kell csodálkozni hogy leereszt, majd megun és elhagy.
Ugyanis ahogy a nők úgy a férfiak is érdekből tepernek.
Azért kedvesek, azért szeretnek, támogatnak…stb hogy ők is visszakapják ezt.
Szerintem ami nehezen jöhet össze az talán a gyerekvállalás, nem sokan vannak akik ebben a korosztályban még gyereket szeretnének.
Azon kívül minden más lehetséges.
furcsa amúgy van egy ismerősöm akit szintén 3 hónapja jegyeztek el, csak ők 7 évig voltak együtt és 30 éves a csaj.
Amúgy meg örülj, hogy nem voltatok házasok és nem lett gyerek.
Millióan kezdik újra 30-40-50-60 évesen is.
Amúgy hibáztatja a másikat mint mindenki más akár nő akár férfi az illető.
Örülj annak hogy nem nászéjszakán csalt meg
Nem terhesen csalt meg
Nem gyerekek mellett csalt meg
Én hálás is lennék azért hogy jol időzített legalább.
Megértettem volna, ha mondjuk két-három éve az építkezés közepén teszi ezt, mert akkor ténylegesen voltak feszült időszakok az életünkben. Akkor sokat beszélgettünk, átrágtuk magunkat rajta, mindketten gyakoroltunk önkritikát és úgy tűnt, hogy rendeződnek a szálak. Én elfogadom, hogy nem vagyok tökéletes, de ő most mindent rámken, amit nem tartok fairnek. Jól esne, ha ismét átrágnánk magunkat a témán és ha menni is akar, nemcsak a vagdalózást kapnám, hogy én miben voltam/vagyok sz*r, hanem néha megjelenne benne az is, hogy esetleg ő miben hibázott. Nekem ez segítene a megértésben és a lezárásban. Azt gondoltam, hogy inteligens felnőtt emberek vagyunk, akiknek megy a kommunikáció, hiszen nem véletlenül voltunk eddig együtt. Mindent megtudtunk beszélni és sosem volt ez ennyire egyoldalú. Most teljesen elzárkózik, illetve ellenem fordul, ellenem beszél. Leszállt a nála a lila köd, olyan, mintha nem is ismerném ezt az embert.
Amikor eljutunk a mélypontról odáig, hogy hátradőlhetünk, kész a ház, érzésre minden rendben köztünk, továbbléphetünk az életben, szervezkedni kezdünk, tervezzük a jövőt, ő pár hét múlva szerelmes lesz és megpattan!?
Hogy mi a gond? Belengetünk egymás előtt egy álmot, ami eddig pont az építkezés miatt csúszott, majd hihetetlen magasságokból landoltam a földön.
Őszintén? Biztos velem van a gond, de ha választhatnék, bár lenne már közös gyerekünk, minthogy belegondojak abba, hogy nekem már sosem lesz saját.
Nagyon sajnállak, mert 38 évesen tényleg kicsi az esély rá, hogy legyen így gyereked :( igazából az, hogy ennyi idős korodig halogattátok, az is jelzi, hogy nem tervezte a családalapítást veled komolyan.
Idővel biztos könnyebb lesz egy kicsit.
6. Amúgy meg minek neki gyerek?
Avval is rosszul bánna.
Igen, mostmár én is így látom sajnos. Persze az építkezés jó indok volt a halogatásra, majd a kész házba, biztos anyagiakba érkezzen már a gyerkőc. Mélyről indultunk együtt, nem akartuk neki azt a sorsot. De valószínű okkal lehetett ez így. Ha képes ennyire könnyen dobbantani, akkor én sem tudok másra gondolni, csak arra, hogy mindig is csak egy állomásnak tekintett. Sajnálom, mert ő férfiként még megélheti az álmait mással és kívánom, hogy legyen így. De én úgy érzem tőlem nőként, ennyi idősen, hormon problémákkal elvette a legnagyobbat és ez bizony fáj.
Ha esetleg lenne valaki itt, aki hasonlót élt át, tényleg megköszönöm, ha megosztja hogyan tette túl magát ezen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!