Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Voltatok már úgy, hogy nagy családban éltek és boldognak kéne lennetek, de mégsem vagytok mindig azok?
Nagy család. Férj-feleség, három gyerek. Minden hangos, zajos, vidám, és imádom a gyerekeimet, mindennél jobban, de egyre kevésbé érzem hogy párként a párommal jól működünk.
Egyszerűen olyanok vagyunk mint az ikrek, de ikertestvérek.
Tudom, hogy meg kéne becsülnöm, amim van, de más felé lettek érzéseim. Nem csaltam meg a párom, nem is szeretném, de már jó ideje ez van és konkrétan a sírás kerülget minden egyes közös vacsoránál, tévézésnél, vagy társasnál, hogy gondolati szinten is, de néha más jár az eszemben
Rettentő aljasnak érzem magam
Fantasztikus , összetartó család vagyunk, és mikor együtt mindenki mintha én lennék a világ legboldogabb, legszerencsésebb embere.
Viszont ahogy kettesben leszek a párommal, úgy érzem, hogy ott meg nem működünk jól. Vagyis nagyon is, mint két szerető ember, de hiába próbálom fellendíteni az életünket, nem megy. Szexuálisan már frusztrált vagyok 6 éve (én vagyok a férj), de a feleségemnek ennyi elég. Nem nézek rá nőként, csak mint társként, anyaként, és nekem ez hiányzik. Neki szerintem fel sem tűnik, mert elég egy szerető ölelés vagy néha egy -egy közös vacsora. Imádom, de mint anyát és embert, viszont nőként csak ritkán érzek vágyat iránta.
És akit megismertem, olyan, mint egy romboló idegen, mint aki arcon csap minden alkalommal, mikor kettesben vagyok az asszonnyal, vagy egyedül. Egyedül meg még nehezebb, mert párhuzamosan látom magam vele is.
De nem tudnám a családomat eldobni, belepusztulnék, nekem ők a mindeneim, viszont érzem, hogy egy részem elsorvadt már férfiként.
Nem csalom meg, nem is fogom a feleségemet, inkább most csak kiadtam magamból.
Sajnos nem fellángolást érzek, mert már egy éve tart a plátói érzés a másik irányba . És próbáltam már lezárni magamban ezerszer, de a szánalmas agyam mindig előveszi. 43 évesen olyan érzés jár át, mintha eddig ismeretlen lett volna a szerelem.
Mit tehetnék? Párterápia, meg szex fellendítés nem járja, nem működik. Így vagyunk, szépen és végtelenül unalmasan.
„[…] ide figyelj, a legenda szerint egyszer Veres Péter hosszú, nyolcoldalas levelet küldött Nagy Lajosnak Szigligetről, az írók alkotóházából. Kedves barátom így meg úgy, hogy szolgál a kedves egészséged, satöbbi, rém cirkalmasan, végre aztán rátér, az a problémája, hogy van ám itt egy nő, egy nőstény, egy sárló kanca, aki nem hagyja őt elmélyülni irodalmi fáradozásaiban, hanem csak döng körülötte, ez ügyben kérne jótanácsot. Mire Lajos a következő választ postázta: bszd meg! […]”
Vámos Miklós: Szenvedélyes emberek, Szépirodalmi Kvk., Budapest, 1985, 269. p.
Más irányból ismerem, nem járunk össze. De nem tudom kiverni a fejemből.
Szakember miben segítene? Hogy mást szeressek? Mintha melegből akarnál heterót.
Imádom a családomat, és beleszakad a szívem, ha látom magam előtt, hogy kimaradok az esti nevetgélésekből, kirándulásokból és minden közös programból.
De közben meg szerelemmel nem fogom a párom kezét. És ez egy iszonyatos tudathasadásos dolog.
Mintha mindenkit elárulnék, de közben meg nem tehetek róla, hogy más érzéseim is vannak , Nem én kértem.
Sajnos ez ez ezzel jár, gondolom, nagyon régen jöttetek össze.
Olvasd el ezt. Nem a megoldást nyújtja, de érdekes:
Tökmindegy, hogy ezt ez a macskajancsi mondja, a lényegét értsd.
Úgy tűnik, hogy szereted a családodat, és nem rossz otthon a közhangulat, szóval kibírható, ugyanakkor meglehetősen üres. A feleség már nem funkcionál nőként (ő amúgy tud róla, hogy te így gondolsz rá/kettőtökre? hogy szerinted nem működtök jól, mint pár? mert ha nem, akkor talán vele kéne ezt először finoman közölni, hátha összekapná magát és fel tudnátok éleszteni a tüzet), és ezért felfigyeltél egy kívülállóra. A külső személy valószínűleg a problémából fakadóan lett potenciális célpont, nem azért mert tényleg őt akarnád. Behelyettesíthető.
Viszont én arra tudok csak gondolni, hogy ha nem akarod elhagyni a családot, és nem tudsz(?) változtatni a helyzeten, akkor le kell kötnöd magad. Az üresjáratokat, amit a nőn való fantáziálással töltesz ki kéne töltened vmi kreatív elfoglaltsággal, hobbival. Így a fókusz az egyik területről a másikra vándorolna, és idővel el tudnád engedni a 3. személyt, csak sajnos ez nem oldaná meg a feleségeddel fennálló problémát. Ott marad az ökölszabály: megszoksz vagy megszöksz.
14. Köszönöm, igen régen. Hát tényleg macskajancsi. Én eddig hittem, hogy van örök szerelem. És nyolc év piskóta.
15. Már számtalanszor próbáltam, de az igényeink megváltoztak. Én vágytam volna többre, többször, máshogy, ő nem. Nem mondhatom, hogy lécci a kedvemért feküdj alám. Próbálkoztam, de közben ki is hűlt. Igen, az elején én is azt hittem, hogy felnyitotta a szememet, de hidd el nem behelyettesíthető. Kedves vagy, hogy mentenéd a házasságom, én is azon vagyok, mert nem hogy tűrhető, hanem nagyon is jó a családi rész, De nem a pár része. Ha így érted. Viszont a másik nő folyamatosan ott van. Lehet, hogy nem jött volna, nem tudom, ha minden jó, viszont sok év alatt volt pár kísértés, kinek ne lett volna, és még az elmúlt 6 aszályos évben is és mind ellenálltam, pedig voltak próbálkozók is. Neki nem tudnék ha nem venném elő a józan eszemet. Mindig próbálom lekötni magam. Hála Istennek sok munkám van és otthoni teendők is, de beleégett a fejembe. Beszélgetni szoktam vele gondolatban
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!