Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Voltatok már úgy, hogy nagy családban éltek és boldognak kéne lennetek, de mégsem vagytok mindig azok?
Nagy család. Férj-feleség, három gyerek. Minden hangos, zajos, vidám, és imádom a gyerekeimet, mindennél jobban, de egyre kevésbé érzem hogy párként a párommal jól működünk.
Egyszerűen olyanok vagyunk mint az ikrek, de ikertestvérek.
Tudom, hogy meg kéne becsülnöm, amim van, de más felé lettek érzéseim. Nem csaltam meg a párom, nem is szeretném, de már jó ideje ez van és konkrétan a sírás kerülget minden egyes közös vacsoránál, tévézésnél, vagy társasnál, hogy gondolati szinten is, de néha más jár az eszemben
Rettentő aljasnak érzem magam
Fantasztikus , összetartó család vagyunk, és mikor együtt mindenki mintha én lennék a világ legboldogabb, legszerencsésebb embere.
Viszont ahogy kettesben leszek a párommal, úgy érzem, hogy ott meg nem működünk jól. Vagyis nagyon is, mint két szerető ember, de hiába próbálom fellendíteni az életünket, nem megy. Szexuálisan már frusztrált vagyok 6 éve (én vagyok a férj), de a feleségemnek ennyi elég. Nem nézek rá nőként, csak mint társként, anyaként, és nekem ez hiányzik. Neki szerintem fel sem tűnik, mert elég egy szerető ölelés vagy néha egy -egy közös vacsora. Imádom, de mint anyát és embert, viszont nőként csak ritkán érzek vágyat iránta.
És akit megismertem, olyan, mint egy romboló idegen, mint aki arcon csap minden alkalommal, mikor kettesben vagyok az asszonnyal, vagy egyedül. Egyedül meg még nehezebb, mert párhuzamosan látom magam vele is.
De nem tudnám a családomat eldobni, belepusztulnék, nekem ők a mindeneim, viszont érzem, hogy egy részem elsorvadt már férfiként.
Nem csalom meg, nem is fogom a feleségemet, inkább most csak kiadtam magamból.
Sajnos nem fellángolást érzek, mert már egy éve tart a plátói érzés a másik irányba . És próbáltam már lezárni magamban ezerszer, de a szánalmas agyam mindig előveszi. 43 évesen olyan érzés jár át, mintha eddig ismeretlen lett volna a szerelem.
Mit tehetnék? Párterápia, meg szex fellendítés nem járja, nem működik. Így vagyunk, szépen és végtelenül unalmasan.
Akkor mi a kérdés?
A szintén házas szeretőt javasolnám, de az ugye nem jöhet szóba.
Akkor párterápia.
Mondjuk ki: nincs hova menned lakni, csak ezért nem hagyod ott anyát. Meg jó a tiszta gatya és a meleg étel is. Meg pöffeszkedni a Facbookon a családdal.
Menj el 3 hétre Borsodba kapálni, attól helyrezökkene az agyad meg a plátói érzéseid is.
Sok bunkó paraszt kíméljen meg a válaszaitól. És aki nem érti a kérdést mert nem sikerül értelmezni, menjen máshová
1. Nem szeretősdizni szeretnék, nem vagyok jó helyzetben most.
Párterápia nem jöhet szóba
2. Van, de csak gondolatban. nincs semmi köztünk.
3. Ásd el magad, szánalmas vagy. Gondolom egy szar ,fos házasságban vergődsz azért fáj, hogy más őszintén ír az érzéseiről
Nem utálod, csak gyáva vagy.
Gyáva vagy színt vallani, megszakítani a kapcsolatot a plátóiddal, és szakember segítségét kérni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!