Miért elítélendő, ha nem csalom meg a páromat?

21.

Ezzel sajnos csak igazolod a félrelépést/válást előnyben részesítő embereket, ugyanis ezek alapján talán millióból egy jó kapcsolat van. Akkor viszont felmerül az a kínos kérdés, hogy ennek így mennyire van értelme...

Mondom ezt úgy, hogy alapvetően nem értek egyet a kérdező bunkó kollégáival, viszont sajnos a tündérmesékben sem lehet igazán hinni. Örökké tartó szerelem nincs. Sajnos. Ezzel a témával foglalkozott néhány film és regény - és sosem sikerült megnyugtató (és nem túlidealizáltan valószínűtlen) cáfolatot adni. Az élet pedig annyira sem képes rá, mint ezek a fiktív történetek.

Egyszerűen nincs rá példa. Az idősek akik régóta együtt vannak, sokszor kényszerből tették, gazdasági okok miatt, erkölcsi gátjaik miatt, a társadalmi elvárások és tabuk miatt. A középkorúaknál hatalmas a válási arány, a fiatalok pedig nem is nagyon veszik ezt komolyan, a "nagy szerelmek" általában gyűlölködéssel, a "szépen induló házasságok" hatalmas csatával fejeződnek be.

Ami elég szomorú és lehangoló, főleg azoknak akik reménykednek ebben. Van olyan ismerősöm aki közli is, hogy őt ez "nem érdekli, mert hinni akar benne". Akkor ez így csak olyan, mint a vallásos emberek istenhite, amit tilos racionálisan megközelíteni.

23.

Azon túl, hogy ehhez keményen átlagon felülinek kell lenniük a feleknek (érzelmileg és agyilag leginkább, de részben anyagilag és külsőre is), még egy hatalmas adag szerencse is szükségeltetik, hogy "jókor és jó helyen" találkozzanak, ne legyenek romboló körülmények. Ez egyszerűen túl ritka ahhoz, hogy jelenségnek tekinthessük, szerencsés az a néhány pár a világon (nem hiszem, hogy ezres nagyságrendben léteznének, sok országban eleve lehetetlen is, lásd arab világ, meg az olyan helyek ahol 35 év a várható élettartam) akiknek ez sikerül. És nem rontják el.